Vágólapra másolva!
A Serie A idei négy újonca közül három a kiesés ellen küzd, a legpatinásabb feljutónak, a Sampdoriának azonban nincsenek ilyen jellegű gondjai. A genovai együttes stabilan megkapaszkodott a középmezőnyben, ráadásul elmondhatja magáról, hogy a "legolaszabb" csapat: a Sampnak ugyanis mindössze három idegenlégiósa van, ráadásul egyikük sem tartozik az alapemberek közé.

A kilencvenes évek elejének Gianluca Vialli és Roberto Mancini vezérelte nemzetközi élcsapata az elmúlt négy évben csak soha nem fakuló emlékkép volt a genovai szurkolók számára, akiknek az 1999-es kiesést követően csupán a másodosztályú bajnokik maradtak.

A Sampdoria évről évre azzal a céllal vágott neki a B liga küzdelmeinek, hogy végre kiharcolja a feljutást, de három nekifutásból ez egyszer sem jött össze, annál nagyobb volt tehát az öröm, amikor a negyedik próbálkozás sikert eredményezett.

A vezetőség mindenesetre semmit sem bízott a véletlenre, és a nyáron alaposan megerősítette a keretet annak érdekében, hogy a kiesés még csak lehetőségként se merüljön fel. Olyan labdarúgók érkeztek, mint az olasz válogatott Cristiano Doni, a japán válogatott Janagiszava Acusi, a jelentős Serie A-s tapasztalattal rendelkező Cristian Zenoni, Massimo Marazzina, Aimo Diana, Massimo Donati, Giulio Falcone és Francesco Antonioli.

Az új szerzemények közül az első játéknapon hatan kaptak helyet a kezdő tizenegyben, és a Reggina elleni idegenbeli döntetlenből Diana rögtön góllal vette ki a részét, de a hazai debütálás nem sikerült valami jól, hiszen négyéves szünet után a Luigi Ferraris stadionban először lejátszott élvonalbeli találkozón a Lazio 2-1-re nyerni tudott.

A következő otthoni meccsen azonban megszületett az első diadal, és a Samp szép lassan elkezdte gyűjtögetni a pontokat. A kezdő tizenegy is átalakult, a védelemből Alessandro Grandoni és Maurizio Domizzi is kiszorult, helyüket Zenoni és Mirko Conte vette át, a csapat pedig az AC Milan elleni hazai kudarc után egy nyolc mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkált, aminek köszönhetően egészen a hetedik helyig nyomult előre.

Intő jel lehetett azonban a vezetőség számára, hogy a gólszerzésből csak kevés labdarúgó vette ki a részét: a találatok túlnyomó többségét a Fabio Bazzani, Francesco Flachi csatárduó szerezte, rajtuk kívül csak Diana és Doni voltak eredményesek. Murphy törvénye természetesen érvényesült is, hiszen előbb Doni dőlt ki a sorból pár hétre (bár az ő hiányát még viszonylag jól átvészelte a klub), majd Flachi került a maródiak listájára. Ráadásul a csatár sérülése viszonylag súlyosnak mondható, a támadónak a bokaszalagja húzódott meg, és legalább hathetes pihenőre kényszerült.

Nem csoda, hogy a Samp a téli átigazolási szezonban a csatársorba keresett új embert. Miközben Marazzinát (aki kikopott a kezdők közül, és egyetlen gólt sem ért el) a védő Grandonival és Domizzivel együtt kölcsönadták a Modena FC-nek, a genovaiak két támadót is szerződtettek, mindkettőt kölcsönbe. Giacomo Cipriani a Piacenzától érkezett, míg a fiatal Floro Florest a Napoli engedte át a szezon végéig. Előbbi rögtön bekerült a kezdő tizenegybe Flachi helyére, ám eddig csak egy gólra volt képes - viszont Flores rögtön az első meccsén betalált. Ezzel együtt tény, hogy Flachi sérülése után a gárda hetekig nem tudott meccset nyerni, és a hetedik pozícióból visszaesett a kilencedikre, ami persze még mindig fantasztikus teljesítmény az újonctól.

Természetesen a genovaiak remek szereplésére máshol is felfigyeltek. Milánóban például tartja magát az a pletyka, hogy az AC Milan kinézte magának az immár 11 gólos Bazzanit, és állítólag Massimo Ambrosinit ajánlotta fel cserealapként a csatárért. A focista kijelentette, hogy csak a rossonerók kedvéért lenne hajlandó elhagyni a Sampot, más csapat ajánlatát figyelembe sem veszi - ezzel újabb jó pontot szerzett az őt már amúgy is félistenként tisztelő drukkerek szemében.

A szövetségi kapitány, Giovanni Trapattoni sem hagyta figyelmen kívül a Sampdoriát, hiszen a csehek elleni válogatott keretbe két genovait is meghívott a balhátvéd Stefano Bettarini, illetve a középpályás Sergio Volpi személyében. Utóbbi a második félidőben csereként állt be, Bettarini viszont ott volt a kezdő tizenegyben, és csak az utolsó negyedórára cserélték le - ha így folytatja, akár még az Európa-bajnoki keretbe is bekerülhet. A Sampból ezt megelőzően egyébként utoljára Vincenzo Montella mondhatta válogatottnak magát, még 1999-ben.