Vágólapra másolva!
Közkedvelt futballistaként és a játékosok által szintén szeretett trénerként immáron harminc éve szolgálja a Ferencvárost Mucha József. Igaz, manapság már messze került az Üllői úttól, ám az 52 éves sportember mégsem panaszkodhat tétlenségre.

- Mennyire bántja, hogy jó ideje nem kerül szóba a neve az élvonalban edzőként?
- Kár lenne tagadnom, nagyon bánt a mellőzés. Úgy tűnik, elfelejtettek, s ami leginkább rosszul esik, a Fradinál is.

- Azért tartja a kapcsolatot a zöld-fehér klubbal?
- Igen, a legszorosabb kapcsolatom pedig Nagy Béla, az FTC krónikásának a személye, legutóbb például ő hívott meg a hagyományos szilveszteri koccintásra is. A baráti kör tagjaival is szoktam találkozni, ami úgy érzem, természetes is, hiszen több mint négyszáz mérkőzéssel a hátam mögött azért nem igazán lehet megkerülni a személyemet, legalábbis a hűségemet nem lehet vitatni. Persze, éppen ez, mármint a fradizmusom a legfőbb akadálya, hogy más csapatoknál nem kerül szóba a nevem edzőként.

- Ezek szerint nem bízik abban, hogy még az élvonalban edzősködhet?
- Az élet kiszámíthatatlan, ám nem igazán hiszek már ebben. Folyamatosan jönnek a fiatal trénerek, ellenben jómagam az ötvenkettedik évemet taposom, azaz már nem is nagyon erőltetetem az ügyet. Ettől függetlenül, amikor hívtak, mindenkor szívesen segítettem bárkinek, nem véletlenül voltam olyan sokáig pályaedző is a Fradinál, valamint a válogatottnál.

- Mostanság nagyon ráér, netán akad elég feladata?
- Nem panaszkodok, hiszen több elfoglaltságom is van, ám ezek nem igényelnek akkora energiát és időt, mint egy élvonalbeli csapat vezetőedzőjének a munkaköre. Jelenleg az edzőtestület és a Magyar Labdarúgó Liga edzőbizottságának a tagja vagyok, ezen kívül a Rubeola FC Csömör kispályás együttesének az edzője, vagyis tényleg nem unatkozom.

- Miként került a kispályás foci berkeibe?
- Mondhatnám, belecsöppentem, amikor még Csank János pályaedzője voltam a válogatottnál, s a szövetség vezetői rám gondoltak kapitányként, az ajánlatot aztán rövid hezitálás után el is fogadtam. Nem bántam meg, jól érzem magam a kispályás futballisták között.

- Elhiszem, mégis úgy érzem, azért mégis csak a nagypályás futball az igazi világa. Jól érzem?
- Nagyon jól. Én a nagypályás futballban nőttem fel, s amíg élek, az lesz az én műfajom.

Bánki József