Vágólapra másolva!
Noha a Serie A jelenlegi szezonja még csak féltávnál tart, az egyik kieső kilétében szinte mindenki biztos: meglehetősen nehéz ugyanis elképzelni, hogy az az Ancona, amely 17 forduló alatt egyetlen mérkőzést sem nyert, és csupán öt pontot gyűjtött, hirtelen megtáltosodjon. A klub elnöke, Ermanno Pieroni mindenesetre még nem adta fel a reményt, és kijelentette: a téli átigazolási időszakban igyekszik minél több új focistát szerezni, és minél több régitől megszabadulni.

Az Ancona a jelenlegi pontvadászatot megelőzően mindössze egyetlen idényt versenyzett a legjobbak között - az 1992-93-as szezon a magyar futballszeretők számára azért lehet emlékezetesebb, mert Détári Lajos is a klub futballistája volt. Az egyesület akkor csont nélkül kiesett az elitből, és amikor hatalmas meglepetésre tavaly nyáron ismét kiharcolta a feljutást a Serie A-ba, természetesen nem is lehetett más a cél, mint hogy bennmaradjon az élvonalban.

Ehhez képest a vezetőség első lépése az volt, hogy menesztette a sikeredzőt, Gigi Simonit, ám a helyére nem sikerült megszerezni a kiszemeltet, Carlo Mazzonét, aki helyett csak asszisztense, Leonardo Menichini érkezett Bresciából. Ráadásul nem csak a kispadon volt váltás, a keret is alaposan kicserélődött: mindössze 11 olyan futballista maradt meg, aki részese volt a Serie B-s menetelésnek, érkezett viszont 18 új labdarúgó, köztük olyan rutinos futballisták, mint Maurizio Ganz, Dario Hübner vagy Eusebio di Francesco.

A presidente türelme azonban nem tartott soká, és miután négy forduló alatt csak egy pontot szerzett a csapat, menesztette Menichinit, akinek a helyére egy sokkal rutinosabb edző, Nedo Sonetti került. Nem mintha ennek köszönhetően sokat javultak volna az eredmények, az elnöknek mindössze annyit sikerült elérnie, hogy az első fordulókban viszonylag állandó alapcsapatot gyorsan szétverte. Sonetti ugyanis a keretben lévő majd mindegyik labdarúgónak igyekezett bizonyítási lehetőséget adni, egy idő után már csak "minden mindegy" alapon is, elvégre sokkal rosszabb eredményeket már nem nagyon lehetett volna elérni.

Igaz, amikor a hetedik és nyolcadik fordulóban kétszer egymás után is gól nélküli döntetlent ért el a gárda, az már kisebbfajta csodának számított, hiszen Anconában ritkaságszámba ment, ha nem kapott ki a csapat. Hasonló volt a helyzet a gólszerzéssel is, hiszen a klub szerezte a legkevesebb találatot a Serie A-ban, szám szerint hetet, 16 találkozójából 11-szer nem volt eredményes, amikor pedig játékosai végre kétszer is az ellenfél hálójába találtak, akkor a védelem hozott össze három gólt, hogy még véletlenül se tudjon nyerni az együttes.

Az elnöknek decemberre már nagyon elege lett a kudarcsorozatból, és nem akármilyen kirohanást intézett a focisták ellen. "Ha lehetőségem lenne, akkor az összes játékost eladnám, mert egyedül ők a felelősek a helyzet miatt. Nem segítették az új szerzemények beilleszkedését, és csak a saját érdekükkel foglalkoztak, ahelyett, hogy a klubét nézték volna. Személyesen veszem kézbe az ügyeket az átigazolási időszakban, és a tervem az, hogy minél több labdarúgótól megszabaduljak, ugyanakkor minél több új focistát szerezzek" - jelentette ki, és az eddigi történések azt bizonyítják, hogy szavait komolyan is gondolta.

Az például még decemberben eldőlt, hogy az egyesület szerződést ajánl a horvát támadónak, Milan Rapaicnak, akinek a nyár óta nem volt klubja, és bár több egyesületnél (így a Liverpool FC-nél és a Celtic FC-nél) is próbálkozott, sehol sem szerződtették. Az Anconánál viszont igen: az elnök úr minden bizonnyal emlékezett arra, hogy Rapaic 1996 és 2000 között az AC Perugia színeiben milyen remekül futballozott, na meg azt sem felejtette el, hogy a legutóbbi vébén ő szerezte a győztes gólt az olaszok ellen.

A támadó a Lazio ellen be is mutatkozott az Anconában, de egyelőre nem hozott szerencsét: második meccsén rögtön tizenegyest hibázott. Szintén a támadósorba érkezett a Blackburn Rovers talján csatára, Corrado Grabbi, aki az angol élvonal történetének egyik legnagyobb melléfogása volt: a Rovers 2002 nyarán 11 millió eurót fizetett érte a Ternanának, Grabbi pedig másfél év alatt mindössze két gólt szerzett a bajnokságban. Nem csoda, hogy ingyen elengedték, kérdés, az anconaiak mit láttak meg benne.

A két támadón kívül ezeken a meccseken két új szerzemény mutatkozott be a klub színeiben: a 19 esztendős védő, Alessandro Potenza az FC Internazionalétól érkezett, míg a szintén hátvédként használható Sean Soglianót a Napolitól kapta meg az Ancona - cserébe Daniele Dainót engedték át a nápolyiaknak. Az igazolások sora azonban ezzel még nem ért véget: Pieroni elnök úr megszerezte az AS Roma védőjét, Luigi Sartort, és előrehaladott tárgyalásokat folytatot Claudio Pasqualinnal, aki nem más, mint Dino Baggio menedzsere. A veterán olasz futballista a Blackburn Roversnél szerepelt mint a Lazio kölcsönjátékosa, és saját elmondása szerint nem is érezte rosszul magát Angliában, de túlságosan kevés játéklehetőséget kapott, ezért megfontolta az Ancona ajánlatát, majd rá is bólintott. Hasonlóan tett az angol másodosztlyú Derby County argentin védője, Luciano Zavagno is.