Vágólapra másolva!
Az AC Parmát egészen a legutóbbi ideig úgy emlegették, mint az egyik példáját annak, miként válhat egy kis klub a megfelelő vezetéssel európai élcsapattá. Az egyesület felemelkedését a tulajdonos, Calisto Tanzi, illetve az ő élelmiszer-ipari vállalata, a Parmalat eredményezte, és könnyen lehet, hogy a klub vesztét is ez okozza majd. A Parmalatról ugyanis kiderült, hogy minden idők egyik legnagyobb pénzügyi csalását követte el, és a csődeljárás a futballklubot is magával ránthatja.

Az AC Parma egészen a nyolcvanas évek közepéig egyike volt az olasz harmad- és negyedosztályban szereplő kiskluboknak, amelyek csak elvétve jutnak fel a Serie B-be, és ott sem töltenek el hosszabb időt. Az 1913-ban alapított egyesület egy hosszabb periódustól eltekintve (az ötvenes évek közepétől 11 idényen keresztül a második osztályban vitézkedett), amolyan liftező klub volt a Serie C és a Serie D között. A nyolcvanas évek végén aztán a milliárdos üzletember, a Parmalat tejipari konszern tulajdonosa, Calisto Tanzi 45 százalékos részesedést szerzett a klubban, és milliárdokat költött az egyesületre.

Az eredmény: a klub 1990-ben feljutott a Serie A-ba, és azóta csupán egyszer, a 2001-2002-es idényben végzett a hetedik helynél hátrébb. A kilencvenes évek elejére pedig igazi sztárcsapat lett az AC Parmából, amely rövid idő alatt megnyerte az Olasz Kupát, a KEK-et és az UEFA-kupát is.

Ilyen eredmények után a végső célkitűzés nem is lehetett más, mint a bajnoki aranyérem, azonban a scudettót a sokévi állhatatos próbálkozások után sem sikerült a városba vinni. A legközelebb az 1996-97-es szezonban állt a végső diadalhoz a klub, de akkor is csak a második helyen végzett. Az egyesület a jó eredmények mellett arról is híres volt, hogy egészen 2001-ig sohasem váltott szezon közben edzőt.

Ez utóbbi hozzátartozott a tulajdonosról, Calisto Tanziról kialakult képhez, akit Olaszországban a megbízható, dolgos északolasz prototípusának tartottak. A jelenleg 65 esztendős Tanzi üzleti karrierje 43 évvel ezelőtt kezdődött, amikor megörökölt egy családi vállalkozást, amely a híres parmai sonka forgalmazásával foglalkozott.

Tanzi azonban úgy érezte, hogy a tejiparban több lehetőség van, és néhány technológiai újításnak köszönhetően hamarosan felvirágoztatta a vállalatot: a Parmalat volt az első cég Olaszországban, amely forgalomba hozta a dobozos tejet, és a tartósított ital elterjedésében is úttörő szerepet vállalt.

A vállalat 1974-ben vált nemzetközivé, amikor Tanzi Brazília felé nyitott, majd innentől kezdve évente közel a duplájára nőtt a cég forgalma, amíg elérte azt a szintet, hogy összesen 30 országban 36 ezer embert foglalkoztasson. A Parmalat Olaszország nyolcadik legnagyobb vállalata lett, és papíron minden a lehető legtökéletesebben működött. Tanzi mindig igyekezett hangsúlyozni, hogy a gazdagság ellenére is ugyanolyan józanul gondolkozik, kerülte a nyilvánosságot, és a jótékony célokat sem hanyagolta el, például jelentős pénzzel járult hozzá a parmai katedrális felújításához.

Ami a cég és a sport kapcsolatát illeti, Tanzi már korán felismerte, hogy a sportnak milyen reklámértéke van. A hetvenes évek közepén támogatta például a Niki Lauda és Clay Regazzoni nevével fémjelzett Ferrarit, és a síversenyeken is feltűnt szponzorként mint a bajnokok teje. Az AC Parma sikerei nyomán egy időben több más országban is volt futballklubja a cégnek (gondoljunk csak a magyar Parmalat FC-re), de ezekből a kilencvenes évek végére már csak a brazil Palmeiras maradt meg. De az olasz klub esetén is lehetett érezni, hogy a régi szép időknek már vége: míg a kilencvenes évek közepén az egyesület nem sajnálta a pénzt új játékosokra, addig az elmúlt időszakban a transzferpiacon inkább mint eladó tűnt fel.

Rövid időn belül olyan világklasszisok hagyták ott az Ennio Tardini stadiont, mint Hernán Crespo, Lilian Thuram, Gianluigi Buffon vagy Fabio Cannavaro, az idén nyáron pedig Adrian Mutut adták el jó pénzért.

Mindezekkel együtt a jelenlegi pontvadászatban a parmai együttes remekül szerepelt, még azok után is, hogy második legnagyobb sztárja, a brazil Adriano súlyos sérülést szenvedett. Tizenkét forduló után a csapat az ötödik helyen állt, csupán egyegységnyivel lemaradva a negyedik Laziótól, de ekkor jött a Parmalat-botrány: kiderült, hogy egy közel négymilliárd eurós bankszámla egyáltalán nem is létezik, és a tejipari konszern csődeljárást kért.

Az együttes egymás után két vereséget is szenvedett, és kiderült, hogy az anyagi gondok enyhítése érdekében a télen minden bizonnyal meg kell válni a legjobb játékosoktól. Nakata Hidetosit máris kölcsönadták a Bologna FC-nek, hogy ne kelljen állni a meglehetősen nagy fizetését, de a többiek iránt is van érdeklődés: Sebastian Freyt a Chelsea FC vinné, Daniel Boneráért a Juventus FC jelentkezett be, Adrianót a Chelsea azonnal, az Internazionale pedig a nyáron igazolná le, és Alberto Gilardino is válogathat az ajánlatokban.