Vágólapra másolva!
Alig töltötte be a 29. életévét, saját elhatározásából mégis úgy döntött, abbahagyja a futballt. Salamon Miklósról van szó, aki három éve bajnoki címet nyert a Dunaferrel, s tavaly áprilisban még a válogatottban is pályára lépett. Megkeresésünkre az immáron hajdani válogatott védő elmondta, megcsömörlött attól, ahogy az elmúlt években bántak vele.

- Amikor legutóbb beszéltünk, jogi úton próbálta járandóságát behajtani utolsó klubján, a győrieken. Miként áll az ügy?
- A ligánál befejeződött, ám polgári peres úton van még mit behajtanom a győri egyesületen.

- Viszont ha jól tudom, szabadon igazolható.
- Valóban, ráadásul ajánlataim is akadnak, ám úgy döntöttem, abbahagyom a futballt. Pedig megkeresett a Sopron, a Haladás, a Kaposvár és a Diósgyőr is, de úgy megcsömörlöttem a honi futballviszonyoktól, hogy elegem lett az egészből.

- Mi adta meg ehhez a végső lökést? Hosszú folyamat eredménye mindez?
- Nincs szükségem olyan vezetőkkel hadakozni, mint Szabó József, Gróf András vagy Tarsoly Csaba. Az elmúlt másfél év mély nyomokat hagyott bennem, a Dunaferrnél fél évig nem fizettek egyetlen fillért, úgy futballoztunk, de Győrben ennél is katasztrofálisabb állapotok uralkodtak, ott talán tudtak volna fizetni, de úgy tűnik, nem akartak.

- Mit gondol, miért akarták ellehetetleníteni?
- Magam sem tudom, illetve egyetlen érv szól a győriek egyoldalú szerződésbontása mellett, amely szakmai és emberi alkalmatlanság címszó alatt született meg, mégpedig, hogy egyszerűen nem akarták kifizetni a szerződésemben szereplő összeget. Csak jellemzésképpen az eljárásra, tavaly nyáron július 21-ig tartott az átigazolási időszak, nekem pedig másnap, 22-én bontotta fel a Győr a szerződésemet, a ligában mégsem segítettek nekem, jóllehet mit tehettem arról, hogy ilyen otrombán elbánt velem a klub. Az a legnagyobb baj a magyar labdarúgásban, hogy a vezetők lazán megkötik a játékosokkal a szerződéseket, majd egyszerűen nem tartják be azokat, ezeknek azonban általában nincs semmilyen következménye. A futballistát továbbra is lehet szidni, semmirekellőnek tartani, pedig általában áldozat.

- Mihez kezd a jövőben?
- Civilben szeretnék vállalkozni. Szobafestő gárdámmal építkezéseknél dolgozunk majd, emellett amatőr szinten talán focizgatok még. Megeshet, hogy osztrák vagy magyar alacsonyabb osztályban folytatom, hiszen szeretek futballozni, ám a családomat másból kell eltartanom. Saját elhatározásomból hagytam abba ezt a szép játékot, viszont igencsak keserűen, hiszen tavaly áprilisban, a Luxemburg elleni mérkőzésen még a válogatott színeiben léptem pályára, s magam sem gondoltam volna, hogy két hónappal később ilyen helyzetbe kerülök. Talán az EU tisztább viszonyokat hoz az országnak is, legalábbis a magyar futballra ez nagyon ráfér.

Bánki József