Vágólapra másolva!
Ősferencvárosiként is nagy szeretettel fogadták Kispesten Keller Józsefet, aki korábbi játékostársai és edzői - Vépi Péter és Ebedli Zoltán - iránti szolidaritásból nem vállalta el a Fradi juniorcsapatának a szakmai irányítását, s nyáron inkább az élvonalból kiesett Honvédhoz igazolt. Elvégre még futballozni akart, ám arra talán a 38 éves védő sem számított, hogy napokon belül csapatkapitány-helyettesnek választják a társak az öltözőben, ami újonnan érkezett futballista esetében több mint megtisztelő gesztus.

- Mi a másodosztályú bajnokságot a Vasas előtt már hét ponttal vezető Honvéd legnagyobb erőssége mostanság? - kérdeztük Keller Józsefet.
- Az egység, továbbá akad a csapatban két-három futballista, akik képesek eldönteni a meccseket.

- Edzőjüknek, Gálhidi Györgynek mekkora szerepe van a sikerekben?
- Óriási. Gálhidi kifejezetten nyugodt természetű, emellett szakmailag felkészült, de ami legalább ilyen fontos, nem egy napellenzős tréner, vagyis bármit meg lehet vele beszélni, hallgat a játékosaira is.

- Mivel 1984 óta idehaza csak a Ferencvárosban futballozott, mennyire volt fura megszokni az új környezetet?
- Eleinte valóban furán éreztem magam, ám néhány nap után kiderült, remek közösségbe kerültem. Arról nem is beszélve, hogy nagyszerű hangulatú mérkőzéseket játszunk, ami a kispesti közönségnek is köszönhető. Bár a klubot nem veti fel a pénz, úgy érzem, a futball szeretete, egymás megbecsülése az eddigi szereplésünk magyarázata. Nincs panaszra okom, a szurkolókkal és a társakkal is jó a kapcsolatom, persze tudom jól, mindenkor az eredmény dönt a viszonyokról és megítélésekről.

- Az eddigi remeklés után csalódnának, ha jövő nyáron nem sikerülne a feljutás?
- Nem akarom elkiabálni még ezt, s ezzel így vannak a többiek is az öltözőben, ám természetesen mindannyiunknak ez a vágya. Egyelőre nincs más célunk, mint csendben gyűjtögetni a pontokat, aztán tavasszal meglátjuk, mire lesz ez elég. Remélem, sok mindenre, például egy kispesti össznépi mulatságra.

Bánki József