Mazzone három év után elhagyja Bresciát

Sok szempontból tekintve a Brescia fennállása legjobb szezonját zárta a Serie A-ban, ami sokak szerint a vezetőedzőnek, Carlo Mazzonének köszönhető, mint ahogyan a legtöbben azt is az ő sikerének könyvelik el, hogy a gárda három éven keresztül megkapaszkodott a legjobbak között. A következő idény mindenesetre ebből a szempontból sok mindent elárul majd, hiszen az már bizonyos, hogy az olasz edzői kar doyenje távozik az egyesülettől, és jó néhány focista sorsa is bizonytalannak tűnik.

A Brescia a kilencvenes évek elején amolyan liftező csapatnak számított a Serie A-ban, háromszor is feljutott a legjobbak közé, de mindannyiszor azonnal ki is esett. Amikor a klub 2000 nyarán megint kiharcolta az élvonalbeli szereplés lehetőségét, akkor a legtöbben megint az azonnali kiesést jósolták a csapatnak, azonban az egyesület azóta is folyamatosan ott van a Serie A-ban, sőt, kétszer is a tabella első felében végzett, és kvalifikálta magát az Intertotó-kupára. A most befejeződött pontvadászat sok szempontból nézve minden idők legjobb bajnoksága volt a Brescia számára: az egyesület a tavasszal egy 17 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkált, ami klubrekordnak számít, és ebben a szezonban egyetlen csapatnak sem volt jobb szériája; a kék-fehérek a legjobbak között még sohasem végeztek ilyen kevés vereséggel (csak tízszer kaptak ki) és ilyen sok pontot is csak egyszer szereztek az élvonalban: a 2000-2001-es bajnokságban egy pozícióval előrébb végeztek, és akkor két egységnyivel több pontot szedtek össze.

Mindez a teljesítmény azért is számít kiemelkedőnek, mert féltávnál nem sok jel utalt arra, hogy a Brescia nem fog a kiesés ellen küzdeni egészen az utolsó fordulóig. Amikor a 12. játéknapon, december elsején az Internazionale Vieri mesternégyesével a földbe döngölte a bresciaiakat, akkor a csapat mindössze kilenc ponttal rendelkezett, és 14. helyen szerénykedett, vagyis csak egy pozícióval állt jobban a kiesőjelölteknél. Ezt követően azonban alaposan elkapta a fonalat Mazzone egyesülete, 17 mérkőzésen keresztül nem szenvedett vereséget, és egészen a középmezőnyig nyomult előre. A szériát a Juventus elleni hazai diadal nyitotta, ami rögtön hatalmas szenzáció volt, hiszen a torinóiaknak ez volt az első vereségük a szezonban, és ez a győzelem akkora lendületet adott a Bresciának, ami egészen a szezon végéig kitartott.

A hatalmas formajavulást persze az is elősegítette, hogy Mazzone mester kissé átalakította csapatát: a kapuba a nyáron igazolt, de autóbalesete miatt a bajnokság elején pihenőre kényszerült Matteo Sereni került, a csatársorban a szintén sérüléséből felépült Luca Toni lett Roberto Baggio új partnere, és a téli átigazolási időszakban az egyesület két focistát is igazolt, akik szintén meghatározó emberekké váltak. Josep Guardiola az AS Romától tért vissza azok után, hogy az előző szezonban bennmaradáshoz segítette a Bresciát, a fővárosba igazolva azonban sehogyan sem találta a helyét, míg a védelem megerősítése érdekében a brazil Fábio Bilica érkezett a másodosztályú Palermóból. A tavaszi szezon nagy részében mindketten ott voltak a kezdő tizenegyben, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a csapat végül nem csak hogy bennmaradt a legjobbak között, de a kilencedik helyen végzett, és ezzel kvalifikálta magát az Intertotó-kupába.

Az utolsó fordulóban a Modena volt a Brescia vendége, ám a legnagyobb kérdés nem az volt, hogy a hazaiak megnyerik-e a találkozót, hanem hogy a lefújást követően Mazzone mester miként nyilatkozik jövőjéről. A tréner ugyanis a bajnokság közben nem volt hajlandó beszélni arról, hogy mik a tervei, mivel elmondása szerint csakis a bennmaradás kiharcolására akart koncentrálni. Nos, az újságírók a Modena elleni találkozót követően is hiába kérdezték az ősz szakembert, aki azonban három nappal később sajtótájékoztatót tartott, ahol bejelentette: elköszön a klubtól. Mazzone azt állította, hogy a pletykákkal ellentétben egyetlen más egyesülettel sem áll kapcsolatban (a zuhanyhíradó szerint az AS Roma és a Bologna érdeklődött iránta), hanem szeretné végre kipihenni magát családja körében.

Nagy kérdés, hogy Mazzone nélkül a klub képes lesz-e megtartani legjobbjait, mert jó néhány futballista valósággal második apaként nézett fel a mesterre, és erősen kötődött hozzá. A legeklatánsabb példa erre a gárda legnagyobb sztárja, Roberto Baggio, aki 2000 nyarán Mazzonével együtt érkezett az egyesülethez, és könnyen elképzelhető, hogy most vele együtt távozik. Guardiolával kapcsolatban egyre többet lehet hallani, hogy visszatér egykori klubjához, a Barcelonához sportigazgatói minőségben, a fiatal ghánai középpályását, Stephan Appiaht, aki az idény egyik legjobbja volt, az AS Roma hívja, a két támadó, Igli Tare és Luca Toni pedig a Premiership felé kacsintgat. Nagyon sok függhet attól, hogy a vezetőség kit talál majd Mazzone helyére a kispadra, és az olasz sajtónak máris megvan a jelöltje, aki nem más, mint a Modena mestere, Giovanni de Biasi.

A tréner nem kis bravúrt hajtott végre azzal, hogy három év alatt feljuttatta a kiscsapatot a Serie A-ba, ráadásul benn is tartotta a legjobbak között, arról nem is beszélve, hogy játékosként egykoron a Bresciában is futballozott, sőt csapatkapitány is volt az egyesületnél.