Vágólapra másolva!
A bajnokság nyertesének kiléte nem okozott túlságosan nagy meglepetést a Bundesligában, hiszen előzetesen is a Bayern Münchent tartották az egyik legnagyobb esélyesnek, de talán ez volt az egyetlen esemény, ami a várakozásoknak megfelelően alakult a nemrég befejeződött német bajnokságban. Arra viszont kevesen számítottak, hogy az ezüstérmes a Stuttgart lesz; hogy a Dortmund végül csak harmadik lesz, és tulajdonképpen nem is lesz versenyben az aranyért; hogy a Leverkusen csak az utolsó fordulóban kerüli el a kiesést és a Kaiserslautern is a bennmaradásért küzd majd; hogy a Schalke nem kvalifikálja magát a nemzetközi porondra, a Hamburg viszont kis híján a Bajnokok Ligájába is bejut.

Azok után, hogy a Bayern az előző szezonban semmilyen trófeát nem nyert, a müncheniek nagy várakozásokkal vágtak neki a mostani szezonnak, ráadásul a nyári erősítések során három klasszist igazoltak, meglehetősen nagy pénzért. Ugyan egyikükről, Sebastian Deislerről hamar kiderült, hogy a 2002-2003-as pontvadászat nagy részében csak a lelátóról nézi új csapatát súlyos sérülése miatt, a Leverkusentől elcsábított Michael Ballack és Zé Roberto komoly erősítést jelentett, és a klub vezetőségében többen arról beszéltek, hogy a Bayern játékoskerete még sohasem volt ilyen erős.

A célkitűzés nem is lehetett más, mint hogy a hazai és a nemzetközi porondon is kiköszörüljék a csorbát, és nem kis pofonként hatott, hogy a Bajnokok Ligájából már az első csoportkörben kihullott a gárda - igaz, meglehetősen komoly ellenfelei voltak az AC Milan és az RC Deportivo képében. Jellemző a Bayernnel kapcsolatos felfogásra, hogy a BL-ből való kiesés után rögtön krízisről kezdtek beszélni, és amikor ősszel két egymást követő mérkőzésen nem nyert a gárda, sőt, a Werder Brementől kikapott, rögtön temetni kezdték a bajorokat.

Akik ezt követően 16 mérkőzésen keresztül veretlenek maradtak, sorozatban hét meccsen nem kaptak gólt, és a tavaszi szezon közepére olyan nagy előnyt halmoztak fel, hogy a kérdés csak az volt: mennyivel nyerik meg a bajnokságot. Az, hogy a münchenieknek csak a hazai porondra kellett koncentrálniuk, hatalmas előnyt jelentett a számukra, és hogy igazi vetélytárs nélkül nyerték meg a bajnokságot, elsősorban az ő érdemük. Nincs olyan mutató, amiben ne a Bayern lett volna a legjobb: ők kapták a legkevesebb gólt (Kahn a mérkőzések felén egyáltalán nem kapitulált), ők szerezték a legtöbb találatát, az egyik gólkirály is a Bayernből került ki Giovane Élber személyében, és a Kicker osztályzatai alapján a bajnokság három legjobb játékosa is a müncheniektől került ki.