Pető Zoltán a csúcsról a mélybe zuhant

Régebben is tűntek el hetek-hónapok alatt játékosok a süllyesztőben, ám az azért még a sok furcsaságot megélt magyar labdarúgásban is ritkaság, hogy - akárcsak a ferencvárosi Hrutka János - az MTK-ban tréningező Pető Zoltán is tavaly még a válogatottban kapott helyet, míg manapság rendszeresen a kék-fehérek tartalékcsapatában szerepel.

Nem vitás, az 1996-os, atlantai olimpián részt vett magyar válogatott csapatkapitánya keserves időszakot él meg, s egy év alatt a sportág csúcsáról a mélybe zuhant.

"Most nyáron, amikor a kölcsönadási szerződésem lejárt, és Újpestről visszatértem az MTK-hoz, már tudtam, kegyetlenül nehéz hónapok elé nézek" - kezdte Pető.

- Ha érezte, hogy nem kap lehetőséget, akkor miért maradt a kékeknél?
- Mert ismét kölcsön akartak adni, én viszont nem szerettem volna még egy évet kihagyni, ezért inkább maradtam - az MTK tartalékcsapatánál.

- Mikor játszott utoljára az élvonalban?
- Idén tavasszal Újpesten, ahol remekül éreztem magam, akárcsak tavaly Belgiumban, a Geel együttesénél. A sors fintora, hogy tavaly az olaszországi vb-selejtezőn Mátyus sérülése után a válogatottban is pályára léptem, manapság pedig még az NB I-ben sincs lehetőségem a bizonyításra. Hihetetlenül nagyot fordult a világ körülöttem, amit próbálok derűsen felfogni, ám nem mindig sikerül, ugyanis én még mindig imádok futballozni.

- Nem bánta meg, hogy annak idején eljött Debrecenből, ahol csapatkapitány volt, és imádták a szurkolók is?
- Már sokan kérdezték ezt tőlem, de mindig az volt a válaszom, abban a helyzetben nekem váltanom kellett. Akkoriban nagyon sokan eligazoltak a Lokiból, alaposan meggyengült a csapat, márpedig én semmiképpen sem kívántam asszisztálni kedvenc csapatom kieséséhez. Szerencsére a BKV Előre visszalépésével élvonalbeli maradt a DVSC, s örülök, hogy azóta jól szerepel az együttes. Mégsem bántam meg a távozásomat, hiszen nyolc évig hűséggel szolgáltam a klubot, s amit mindenképpen el akartam kerülni, hogy ne fütyüljenek le a pályáról, hanem szeretettel maradjak meg a drukkerek szemében. Azt pedig senki sem veheti el tőlem, hogy a Loki történetében először én emelhettem magasba a serleget a Magyar Kupa megnyerésekor.

- Van esélye máshová szerződni a téli szünetben, netán kénytelen kivárni a nyári átigazolási időszakot?
- Remélem, hamarosan rendeződik a sorsom, elvégre a nyári érdeklődők továbbra is kitartanak mellettem, ám pillanatnyilag etikátlan lenne nevesítenem az érintett klubokat. Persze már a futball utáni életre is készülök, azért tanulok, hogy később a sportág mellett maradhassak.

Bánki József

/sport/magyarfoci/20000425peto.html