|
Van Basten 28 évesen fejezte be aktív pályafutását, miután bokája már nem bírta a terhelést. A labdarúgó - aki korában arról álmodott, hogy negyvenéves koráig játszani fog, s pályafutását talán liberóként fejezi be - előbb golfozni kezdett, majd tavaly megpróbálkozott a visszatéréssel a Noordwijk amatőr együttesében. Miután nem sikerült, az Ajax Amsterdam ajánlott neki munkát, így a korosztályos labdarúgók mellett foglalatoskodott, miközben megkezdte az edzői tanulmányokat. A kurzus egyik feladata volt, hogy három világbajnoki mérkőzést elemezzen, ennek hatására Marco egy teljes hónapot töltött a tévéképernyője előtt, leszűrva a tanulságokat, megírta A futballnak tisztességesebbé, tisztábbá és látványosabbá kell válnia" című dolgozatát.
"A futball nem haladt az idővel, gyakorlatilag szabályok egész sora miatt szenved, amelyek némelyike kifejezetten visszamaradott. Ha a futball amerikai sport lenne, akkor a szabályok a kor szellemében változnának, hasonlóan a kosárlabdához vagy a jégkoronghoz" - jegyezte meg a játékos, hozzátéve, eljött az idő a televíziós visszajátszások folyamatos elemzésére a mérkőzés idején.
"A játékvezető, illetve az asszisztensek képtelenek eldönteni szabad szemmel bizonyos eseteket, például, hogy az adott szituáció les volt vagy sem. Úgy érzem, a világbajnokságon nemcsak az olaszok voltak ennek az áldozatai" - írja Van Basten, aki furcsa módon egy holland esetet is megemlített a közelmúltból. A játékos szerint éppen a jó döntés hiánya miatt fordulhatott elő 1993-ben, hogy a holland-angol vb-selejtezőn Ronald Koeman büntetőterületen belül történt szabálytalanságáért csupán sárga lapot kapott, Anglia pedig nem büntetőt, hanem szabadrúgást. Később ugyanis éppen Koeman góljával nyertek a hollandok (aki ekkor már kiállítás miatt a pályán sem lehetett volna), s ez a siker azt jelentette, Angliával szemben Hollandia jutott ki a '94-es világbajnokságra. Ám a játékvezető egymagában ezért nem hibáztatható.
"A nagyobb mérkőzéseken 13-25 kamera dolgozik. Használjuk azokat! Három független bírónak egy külön szobában kellene visszajátszania, értékelnie a látottakat, majd meghozni a döntést, s erről informálni a pályán lévő játékvezetőt. Ők bármikor felülbírálhatnák a döntéseket. Nagy előny, hogy a szurkolók és a játékosok is látják a döntést a képernyőn, s így elkerülhető a düh, illetve a frusztráltság. Úgy vélem, 15-30 másodperc alatt döntés hozható, ennyi játékmegszakítás belefér. A bedobásoknál 10-20, a kirúgásoknál 30-60, a szabadrúgásoknál 30-90 másodpercig is áll a játék, akkor a mérkőzés néhány vitatott, főleg leshelyzeténél ez beleférne. A játékot nem kellene megszakítani, hanem a támadás után lehetne elemezni a szituációt, s eldönteni, gól volt vagy sem.
Pincési László