Szabó András oldani akarja a feszültséget Újpesten

Mindig is szerették Újpesten Szabó Andrást, de főként akkor lopta be magát a Megyeri úti szurkolók szívébe, amikor az 1989-90-es bajnoki idényben az ő két góljával nyert a lila-fehér együttes a Kispest ellen, s lett bajnok az utolsó forduló előtt még vezető MTK előtt. A "Vöri" becenévre hallgató egykori lelkes futballista péntek óta pedig már trénerként vezetheti sikerre a violákat, mivel az újpesti vezetők Molnár László menesztését követően őt bízták meg a vezetőedzői teendők ellátásával.

- Mivel ön - hivatalosan ugyan eddig is vezetőedzőként - valójában Molnár László pályaedzőjeként tevékenykedett, a legautentikusabb választ adhatja arra, miért nem alakult ki jó hangulat az öltözőben?
- Elöljáróban annyit, Molnár Lászlót talpig becsületes embernek tartom, aki fizikailag remekül felkészítette az együttest. Ugyanakkor nem igazán találta meg a hangot a játékosokkal. Emiatt feszült volt az öltözői légkör, a labdarúgók, talán a kemény kritikától való félelmükben, nem merték megcsinálni azt a pályán, amit egyébként tudnak. Márpedig mereven, görcsösen nem lehet futballozni. Amíg nyugat-európai kluboknál bevett szokás, hogy ügyet sem vetnek a játékosra, nem lelkiznek vele, indokolás nélkül kihagyják a csapatból, addig nálunk hagyománya van annak, hogy a korbács mellett olykor a kalácsot is előveszik az edzők.

- Miként próbál az öltözői hangulaton változtatni?
- Úgy, hogy a jogos kritikát magam sem hallgatom el, ám ha valaki jól játszik, igenis kijár neki a dicséret is. Ha tetszik, ha nem, siker esetén a magyar futballisták is elvárják a hátba veregetést, így volt ez 20, vagy 25 évvel ezelőtt is. Változtatok azon is, hogy a mérkőzések napján nem tréningezünk délelőtt, készüljenek csak a játékosok családi körben a délutáni, vagy esti fellépésre.

- Az elkövetkezendő két fordulóban a bajnok ZTE és az ősi rivális Ferencváros ellen játszanak odahaza. Ezt a két fellépést mennyiben tartja sorsdöntőnek az őszi végeredményt illetően?
- Noha messze még a vége, ha ezt a két meccset hozzuk, máris ott lehetünk az élmezőnyben, hiszen nem olyan nagy a ponthátrányunk az élen állóktól. Amiben biztos vagyok, az eddig mutatottnál lényegesen több van a csapatban. Remélem, a fiúk ezt be is bizonyítják majd.

- Negyvenévesen vezetőedzőként azonnal bekerült a mélyvízbe, ráadásul egy patinás klubnál. Ez mennyiben nyomasztja?
- Nem nyomaszt, inkább örülök, hogy megkaptam a lehetőséget. Aki egy ilyen felkérést nem vállal el, az ne menjen edzőnek. Persze a futballhoz szerencse is kell, s bár megeshet, hogy velem is érik kudarcok az együttest, én mégis optimista vagyok, mert tudom, tele vagyunk jó játékosokkal, akik közül néhányan olykor a kispadra kerülnek, elvégre egyszerre csak tizenegyen léphetnek pályára. Például ezt is kezelnünk kell majd a jövőben, de azért ez nem kellemetlen gond.

Bánki József