Horváth Ferencet barátian fogadták Újpesten

Az izraeli Maccabi Tel-Avivtól nyáron hazatért Horváth Ferenc hosszú ideig morfondírozott azon, hogy melyik csapatban folytassa pályafutását. Idehaza az Újpest és a ZTE tárt karokkal várta a centert, aki a múlt héten végleg elkötelezte magát a Megyeri útra. Döntéséről és nyári tárgyalásairól beszélgettünk Horváth Ferenccel, aki tavaly a magyar válogatott legeredményesebb futballistája volt.

- Mi döntött az Újpest javára a ZTE-vel szemben?
- Két nyomós érv szólt a lilák mellett. Az egyik, hogy meggyőződésem szerint Magyarországon két csapatban érdemes futballozni, amelyek hagyományok és a szurkolótábor tekintetében is kiemelkedőek, ez a Ferencváros és az Újpest. Korábbi csapatomból, a Fradiból nem kerestek, így igent mondtam a liláknak. A másik indokom az volt, hogy bár a ZTE vezetőiben rendkívül szimpatikus sportembereket ismertem meg, ám a családdal már annyit utazgattunk, hogy nem akartam a kilencéves kislányomat újabb hurcolkodásnak kitenni. Ideje volt már a családom érdekeit is figyelembe vennem.

- Ha jól tudom legutóbb Görögországban járt, így adódik a kérdés: miért nem jöttek össze a külföldi szerződései?
- Elsősorban menedzselési problémák miatt. Legutóbb egyébként valóban görög első osztályú csapatoknál jártam, ám a hírekkel ellentétben nem a krétai OFI, hanem az Arisz Szaloniki tett remek ajánlatot, de mivel egy évre előre kértem a bankgaranciát a fizetésemről, a görögök viszont csak fél évre akarták azt megadni nekem, ezért úgy gondoltam, nem kockáztatom meg, hogy esetleg fussak a pénzem után, s inkább a hazatérés mellett döntöttem. Ismétlem, ez volt a család érdeke is, mivel a lányom járt már Belgiumban, Izraelben, Németországban is iskolába, éppen ideje volt, hogy megállapodjunk. Ráadásul pestiek vagyunk, ez megint az Újpest mellett szólt.

- Mint ex-ferencvárosit, miként fogadták Újpesten a játékosok és a szurkolók?
- Abszolút barátian. A játékosokkal azonnal megtaláltam a közös hangot, s ősi rivalizálás ide vagy oda, kellemes meglepetésemre a lila-fehér szurkolók is rögtön biztosítottak arról, hogy nem probléma a fradista múltam. Nekik csak az a fontos, hogy góljaimmal sikerekhez segítsem a csapatot, márpedig ebben azonnal teljes lett ez egyetértés köztünk.

- A sok utazás, az idegörlő tárgyalások és a hetek óta tartó bizonytalanság után ilyen fizikai állapotban van?

- Kondícionálisan jól felkészültem a REAC edzésein, viszont pszichésen még nem vagyok teljesen rendben. Megviselte az idegeimet az állandó herce-hurca, a bizonytalanság, hogy hol folytatom a pályafutásomat, márpedig, ha nincs rendben a fej, az kihatással van a testre is. Jelenleg 80 százalékos állapotban érzem magam, de nem is ez a baj, hanem hogy még egy meccset sem játszhattam új csapatomban. Remélem erre, és az első sikerekre sem kell sokat várnom.

Bánki József