Vágólapra másolva!
Az elmúlt héten elsősorban a barátságos válogatott mérkőzések voltak középpontban, nem csoda, hogy az álomcsapatba többnyire olyan focisták kerültek be, akik a nemzeti tizenegyben és a hét végén klubcsapatukban is kiváló teljesítményt nyújtottak. Ez alól csak a brazil Vágner, Tony Adams és Martin May a kivétel, ők azonban a hét végén mutatott játékukkal érdemelték ki a csapatba kerülést.
Frank Rost (német, Werder Bremen): a brémai portás remek hetet zárt: előbb az Egyesült Államok ellen bemutatkozhatott a német válogatottban, majd a hét végén a Hansa Rostock elleni bajnokin fontos gólt szerzett. Találata az egyenlítést jelentette az utolsó percben Liszteséknek, a ráadásban pedig a győzelmet is sikerült megszerezniük.
Christian Panucci (olasz, AS Roma): a balhátvédnek csak sikerélményben volt része az elmúlt héten. Előbb a válogatottal győzött az angolok ellen, majd pedig az AS Romával gyűjtötte be a három pontot a Bologna ellen. Panucci mindkét találkozón kiválóan futballozott, és joggal bízhat benne, hogy a világbajnokságon is ott lesz a squadra azzurrában a nyáron. Tony Adams (angol, Arsenal FC): az Ágyúsok középhátvédje számára a hét végi, Sunderland elleni találkozó különleges alkalom volt. A védő ugyanis pályafutása során ötszázadik alkalommal lépett pályára az angol élvonalban, és mind az 500 találkozót az Arsenal színeiben játszotta le. A sunderlandiek voltak olyan rendesek vele, hogy nem nagyon tették próbára a veterán játékost. Sami Hyypiä (finn, Liverpool FC): a hét talán legnagyobb meglepetését a finn nemzeti tizenegy érte el azzal, hogy idegenben 4–1-re verte a portugál válogatottat. Az északiak csapatában Hyypiä ugyan csak egy félidőt játszott, és ez idő alatt a luzitán gárda csatárai nem sok lehetőséghez jutottak. A középhátvéd a hét végén a Liverpool soros bajnokiján is remek teljesítményt nyújtott, és a Vörösök neki köszönhetően is megőrizték a helyüket a tabella élén. Wayne Bridge (angol, Southampton FC): az angolok Olaszország elleni előkészületi mérkőzésén Sven-Göran Eriksson a balhátvédet hagyta legtovább a pályán, és a lefújást követően leginkább őt dicsérte csapatából. Bridge-nek nem szállt a fejébe a dicséret, hiszen a hét végén a Fulham elleni bajnokin is kiváló teljesítményt nyújtott, és egyre közelebb kerül a világbajnoki részvételhez.
Vágner (brazil, Celta Vigo): a vigói együttes remek formában van, hiszen ezúttal a Deportivo Alavést verte meg 3-1-re, és ezzel továbbra is versenyben van a Bajnokok Ligáját érő helyekért a Primera Divisiónban. A vitóriaiak ellen a brazil Vágner volt a meccs hőse, a jobb oldali középpályás két gólt is szerzett, és ezzel megduplázta a szezonban elért góljainak számát. Emerson (brazil, AS Roma): a Farkasok még mindig nem adták fel a scudetto megszerzését, és ennek érdekében a hét végén a Bolognát győzték le. A találkozón a brazil középpályás, Emerson remekül futballozott, két gólt is szerzett, pedig a hét közepén még hazájában lépett pályára a válogatott színeiben Jugoszlávia ellen. Pablo Aimar (argentin, Valencia CF): aligha kétséges, hogy az argentin középpályás élete legjobb formájában futballozik manapság. A hét közepén a Kamerun elleni válogatott mérkőzésen kiharcolt egy tizenegyest, majd szerzett egy gólt, a hét végén a Tenerife ellen pedig hatalmas találatot ért el. Távoli lövése a két kapufa találkozásáról vágódott a kapuba, és ez a gól három pontot ért klubjának. Damien Duff (ír, Blackburn Rovers): az ír nemzeti tizenegy az előkészületi mérkőzéseken egyre jobb eredményeket ér el, a múlt héten például a szintén vébérésztvevő dánoknak rúgott egy hármast. A meccs legjobbja a bal oldali középpályás, Damien Duff volt, aki két gólt készített elő, és a dán védelem képtelen volt őt tartani. A játékos remek formában van, és ha így folytatja, akkor könnyen a World Cup egyik pozitív meglepetése lehet.
Vincenzo Montella (olasz, AS Roma): ahhoz képest, hogy egy fél évvel később még az sem volt biztos, hogy felépül a vébére, Montella jelenleg teljesen biztos lehet abban, hogy ott lesz a World Cupon. A csatár ugyanis élete formájában futballozik: a válogatottban két gólt szerzett az angolok ellen, majd a hét végi bajnokin is betalált. Ez már a nyolcadik dugója volt ebben a szezonban, amire mindössze 13 meccsre volt szüksége. Martin Max (német, 1860 München): az Oroszlánok meglehetősen rosszul álltak fél órával a meccs vége előtt a St. Pauli ellen: nem elég, hogy a hamburgiak vezettek, a hazai gárda ráadásul egy kiállítás miatt már csak tíz perccel játszott. Ekkor állt be a pályára csereként Martin Max, aki fél óra alatt mesterhármast ért el, és egymaga megnyerte a münchenieknek a meccset. Ezzel a góllövőlistán feljött a második helyre 14 találattal, és ellentétben az élen állókkal, ő egyetlen tizenegyest sem rúgott.

(Megjegyzés: Az egeret a figurák fölé helyezve olvashat a hét legjobbjairól.)

Korábban:

A hét világválogatottja (2002. március 18-24.)