Vágólapra másolva!
Nem véletlenül becézzük a Porto futballcsapatának tizenötszörös magyar válogatott centerét, Portugáliában senki sem ismeri Miklósként, még a sajtóban is Mikinek szólítják. Ám bármennyire is népszerű honfitársunk a kisebbik ibériai országban, el fogja hagyni az országot, ugyanis súlyosan összekülönbözött a klub elnökével, Pinto da Costával. Az ok: Fehér nem volt hajlandó meghosszabbítani a 2002 nyarán lejáró szerződését.

Da Costa bosszúból a "fakóba" száműzte Mikit, aki hónapok óta hasztalan próbál eligazolni a portói "aranyketrecből". Hogy miért írunk aranyketrecet? Arany, mert a világ egyik legszebb városának legpazarabb kerületében, a Duoro folyó partján lakik Miklós menyasszonyával és egy Mercedes SLK-val (utóbbi a garázsban); ketrec, mert ez idáig a prezident nem volt hajlandó elengedni a gólerős centert.

- Úgy néz ki, da Costa úr is jobb belátásra tért, rájött, hogy jó sok pénzt dob ki az ablakon, ha júniusig nem enged el. Akkor ugyanis, lévén, hogy lejár a szerződésem, ingyen szerződhetek bárhová - újságolta Fehér immár Portóból, ahová már karácsony másodnapján vissza kellett repülni a tizenhat fokos decemberi-januári tavaszba.

- Akkor tehát igazak a spanyol másodosztályban vezető Atlético Madriddal kapcsolatos pletykák?
- Olyannyira, hogy ez már nem is pletyka, hanem kilencvenkilenc százalékos bizonyosság: az átigazolási időszak január 15-i lejárta előtt Madridba kerülök. Paulo Futre sportigazgató még jól emlékszik a Braga színeiben huszonöt bajnoki mérkőzésen rúgott tizennégy gólomra. Akkor jó néhányszor megnéztek az Atlético illetékesei. Magyar és portugál menedzserem, Bognár György és Jose Vega az utolsó simításokat végzik a szerződésemen - utóbbi nem akárki, a világ legjobb labdarúgójának, Luis Figónak az ügynöke. Már csak da Costa úr aláírása hiányzik a dokumentumról.

- Tudja, hogy erős lesz a konkurencia a Vicente Calderón-stadionban?
- Hogyne, már csak azért is, mert a közelmúltban jártam a Manzanares-parti sporttelepen. Tudom, hogy itt játszik a legnagyobb spanyol tehetség, a tizenhét éves Torres, a legutóbbi ifjúsági világbajnokság gólkirálya, s ide tart Ismael Urzaíz, az Athletic Bilbao spanyol válogatott centere. Mindketten az én posztomon játszanak, s ugyancsak az Atlético felé kacsingató a müncheni karmester, Stefan Effenberg is, aki valahol a középpályás és a támadósor között futballozik. Jesús Gil y Gil klubelnök biztosra veszi a feljutást a Primera Divisiónba, s azután klassziscsapatot szeretne összehozni. Amiben roppant megtisztelő lenne akár egy epizódszerepet eljátszani. Sosem féltem a versenytől, alig várom már, hogy pályára léphessek a Vicente Calderónban.

Korábban:

Ch. Gáll András