Vágólapra másolva!
A Bajnokok Ligájában játszó futballisták is lebuktak a doppingvizsgálaton nandrolonnal az utóbbi hetekben. Bakanek György, a sportminisztérium doppingügyekben illetékes főtanácsosa azt mondja, felül kell vizsgálni azt a nézetet, amely szerint a labdarúgás nem tartozik a doppingérzékeny sportágak közé.

Divatos doppingszer lett a nandrolon, és elérte a labdarúgást is. Bakanek György, a sportminisztérium doppingügyekkel foglalkozó főtanácsosa a készítmény népszerűségét azzal magyarázza, hogy kiürülési ideje viszonylag rövid, és szakszerű adagolás esetén nyolc héten túl már alig mutatható ki. Emellett megtalálták a megfelelő fedőszereket, és viszonylag jól lehet maszkírozni. A lebukás számos esetben abból adódik, hogy az edzésterhelés ingadozása miatt a májfunkció megváltozik, a sportoló esetleg beszed másfajta gyógyszert, amely növeli a kimutathatóságot.

A nandrolon az anabolikus szerek csoportjába, a szteroidok közé tartozik - magyarázza Bakanek doktor. Mint a doppingszereket általában, a nandrolont is a gyógyászatban használják, többnyire leromlott állapotban lévő vagy műtét után lábadozó betegek kapják, de alkalmazzák csontritkulás megelőzésére vagy szexuális zavarok esetén is. Segíti a fehérjebeépülést, az izomnövekedést. Az ilyen szerek veszélye, hogy ha bekerülnek a szervezetbe, akkor leállhat a saját hormon termelése, és ez később sorvadási tüneteket okozhat.

Nandrolonnal több sportágban buktak már le versenyzők, és gyakorta hivatkoztak arra, hogy táplálékkiegészítőkkel került a szervezetükbe. Bakanek György ezt gyenge kifogásnak minősíti, mert szerinte egy profi sportolónak kötelessége ügyelnie arra, hogy csak veszélytelen szereket fogyasszon. Hozzáteszi, hogy Magyarországon a sportminisztérium által kért vizsgálatok elvégzése nélkül nem hozhatók forgalomba táplálékkiegészítők. Az viszont szintén biztos, hogy az amerikai piacon kapható készítmények tartalmaznak olyan anyagokat is, amelyek a doppinglistán szerepelnek.

Korábban úgy vélték, hogy a labdarúgóknak nincs szükségük doppingszerekre. Bakanek György szerint ez igaz lehetett abban az időben, amikor a kombinatív játék, a technika és a finesz dominált, de aztán egyre fontosabb lett a robbanékonyság, a megfelelő izomzat, és ez már nem ment külső segítség nélkül. A mintát a rögbi, az amerikaifutball és a profi kosárlabda adta, ott viszont megszokott dolog a szteroidok használata.

És ahogy az íjászatban vagy a teniszben is felbukkantak az anabolikus szerek, megjelentek a labdarúgásban is, a regeneráló hatásuk miatt többnyire a felkészülési időszakban, már csak azért is, mert a FIFA a holtidényben nem szokott rajtaütésszerű ellenőrzéseket tartani. Most viszont idény közben is buktak le néhányan, és ez azt mutatja, hogy nem állnak le a szedéssel az alapozó időszak végén, esetleg a játékosok "saját hatáskörükben" növelik a dózist.

Amikor ámulva néztük, hogy vb-n, Európa-bajnokságon a futballisták milyen frissen szaladgálnak a hosszabbítás második tizenöt percében is, hallatszottak olyan hangok is, hogy ilyen kondíciót pusztán edzésekkel nem lehet elérni. A véleménnyel Bakanek György nem is vitatkozik. Azt mondja, az élsport is mutatvány lett, és a háttér nem érdekli a közönséget, mint ahogy az sem, hogy a cirkuszi erőművész mitől képes akkora súlyokat a feje fölé emelni.

Az orvosnak régi meggyőződése, hogy mindig egy fokkal erősebben kell tiltani, mint amilyen hatást el akarnak érni. Vagyis ha teljes tilalmat rendelnek el, akkor talán remélhető, hogy bizonyos keretek közé szorítható ezeknek a szereknek a használata. A nandrolon esetében Bakanek doktor inkább az esélyegyenlőség elvét látja veszélyeztetve, és úgy véli, az egészségkárosító hatás csekély, legalábbis a profi csapatok szintjén alkalmazott orvosi ellenőrzés mellett.

A magyar futballban idővel minden élvonalbeli csapatból ellenőriznek játékosokat, a doppingvizsgálatok során nandrolonnal még senki sem bukott meg.