Vágólapra másolva!
Az angol bajnokság tizenharmadik fordulójának szombati mérkőzései után a Liverpool került a tabella élére, ám a Vörösök nem lehetnek elégedettek, hiszen mindössze egy döntetlenre voltak képesek az újonc Blackburn ellen. Szintén ikszelt az Arsenal, amelynek szurkolóit két indokból is bosszanthatja a döntetlen: egyrészt mert az ősi rivális Tottenham ellen érték el, másrészt mert a Spurs az utolsó percben egyenlített ki. A Manchester viszont végre nyerni tudott, öt meccs után először, de még így is csak a negyedik helyet foglalja el.

A Liverpool ideiglenes edzője, a Gerard Houllier betegsége alatt a kispadon ülő Phil Thompson ezúttal az Owen-Fowler csatársornak szavazott bizalmat, de az első percekben sem ők, sem pedig a hazaiak nem jelentettek túl sok veszélyt a kapukra. Az első lövésre egészen a 27. percig kellett várni, két perccel később pedig máris a hálóban landolt a labda: Steve Gerrard előreívelését Owen a nála majd két fejjel magasabb Henning Berget túlugorva majdnem a tizenhatos vonaláról fejelt a kapuba. A Vörösök ezzel úgy érezték, el is végezték dolgukat, és a támadásokkal nem is nagyon foglalkoztak, igaz, a mezőnyfölény ellenére a Blackburn előtt sem adódott sok helyzet. A szünet után aztán beleerősített a Rovers, és Matt Jansen első próbálkozását Jerzy Dudek még hárítani tudta, de az ezt követő szöglet után a liverpooli védők statisztálása mellett az angol csatár már kiegyenlítette az állást. A Mersey-partiak ezt követően kicsit jobban kapkodták magukat, de így sem játszottak valami jól. Owent például a 72. percben cserélte Thompson, és a világsztár fejét csóválva ballagott le a pályáról. Cseréje, Emile Heskey sem tett azonban sokat hozzá a játékhoz, így maradt az 1-1.

Ugyanez lett a végeredmény az olyannyira várt londoni derbin az Arsenal és a Tottenham között, ám ez a meccs sokkal több izgalmat hozott. A találkozó legnagyobb pikantériáját az okozta, hogy először lépett pályára volt csapata ellen az Arsenal védője, Sol Campbell, akit a Spurs-drukkerek egyszerűen csak Júdásként aposztrofáltak - és ez még a legenyhébb jelző volt vele kapcsolatban. Ez plusz feszültséget adott az amúgy is mindig rangadónak számító meccsnek, ám az első játékrészben mindkét félnek sikerült semlegesíteni az ellenfél elképzeléseit. Igaz, a Tottenham védőinek dolgát jelentősen megkönnyítette, hogy az Ágyúsoknál sérülés miatt hiányzott Thierry Henry. Ott volt viszont honfitársa, Robert Pires, aki a második játékrészben átvette az irányítást, és nem sokkal a lefújás előtt egy távoli bombával megszerezte a vezetést az Arsenalnak - sorozatban immár harmadszor talált be a Spurs hálójába. Hogy a három pont mégsem az Arsenalé lett, az Gustavo Poyet-nek, illetve Richard Wrightnak volt köszönhető: előbbi ugyanis kapásból rálőtte Szerhij Rebrov beadását, utóbbi pedig bevédte azt.

A Manchester United utoljára a kilencedik fordulóban nyert, legutóbbi három meccsén viszont nem tudta begyűjteni a három pontot, így a kiesés ellen küzdő Leicester ellen csak a győzelem volt elfogadható a hazaiak számára. A kezdő tizenegyből ezúttal az argentin Juan Sebastian Verón maradt ki, ellenben ott volt a csapatkapitány Roy Keane, aki öt hete nem szerepel a gárdában. Az első gólt egy megszokott David Beckham-beadás előzte meg, a jobb szélről bekanyarodó labdába Ruud van Nistelrooynak csak bele kellett tennie a fejét. Egy perccel később azonban a Rókák előtt hatalmas lehetőség adódott az egyenlítésre, hiszen Laurent Blanc szabálytalan szerelése miatt a vendégek tizenegyeshez jutottak. Az MU kapusa, Fabien Barthez viszont addig "idegelte" az ítéletvégrehajtót, Muzzy Izzetet (a kapus előbb a labdát igazgatta, majd a cipőjét tisztította meg a sártól rendkívül akkurátusan), míg a török válogatott középpályás a kapufára nem helyezte a tizenegyest. A szünet után aztán a némi meglepetésre a kezdő csapatba került Dwight Yorke is fejelt egy gólt (a bajnokságban utoljára hét hónapja volt eredményes), így a három pont simán a Vörös Ördögöké lett.

Korábban:

Átvette a vezetést a Liverpool