Vágólapra másolva!
A Werder Bremenben az utóbbi hetekben stabil helyet kivívó Lisztes Krisztián a magyar válogatottban még sohasem játszott olyan jól, mit ezen a tegnapi, hűvös, de mégis derűs Megyeri úti estén a macedónok ellen. A karmester már a negyedik percben gólra váltotta Dárdai ütempasszát, majd a hajrában parádés gólt fejelt a felső sarokba, keretbe foglalva ezzel az 5-0-ra megnyert ünnepi mérkőzést. A Ferihegyi repülőtéren, a hamburgi gépre várva válaszolt a jól sikerült produkcióját firtató kérdéseinkre.

- Minek köszönhető, hogy ilyen pazar, a válogatottban talán még sohasem látott formában futballozott?
- Jót tett a korai gól nekem és a csapat önbizalmának is, de a legfontosabb, hogy gyorsan érzékeltettük a vendégekkel, hogy mi vagyunk itthon. Tudtuk ugyanis, hogy a jugoszláv fociiskolán nevelkedtek, így agresszív labdaszerzése törekednek, ezért kellett hamar respektet szereznünk.

- Ezúttal mintha felszabadultabban is labdázott volna.
- Úgy tűnik, ha Lili lányom képe megjelenik az újságban, rögtön sikerül két gólt szereznem. Amikor az egyik brémai lapban ott virított a pici fényképe, másnap két gólt vágtam a Nürnbergnek, s most szerdán a sportnapilapba is bekerültünk, az eredmény ismert. Nagyon szeretünk itthon lenni, feldob a család közelsége, a megszokott közeg, ráadásul a csapat is kezd egyre inkább összeállni.

- A remek hangulat okán mennyiben érzik jogosnak a stadionrekonstrukciós program elsőbbségét?
- Teljes mértékben, hiszen jól futballozni csak ilyen atmoszférában lehet. Fantaszikus volt a közönség, ilyen stadionokra van szükség idehaza, minél több helyen.

- A jövőben lehet ez a produkció az etalon?
- Tőlem igenis elvárható ez a teljesítmény, de azt hiszem, a csapattól is. A pályán jól voltak elosztva az emberek, "vakon" is bátran kitehettem szélekre a labdát, tudtam ugyanis, hogy érkeznek a társak. Helyén volt mindenki, a sikernek ez is egyik alapja volt.

Bánki József