Vágólapra másolva!
A csapat háza táján manapság sok minden megközelítés kérdése. A négy meccse tartó veretlenséghez ugyanis nyolc mérkőzés óta tartó nyeretlenség is párosul, ami azt jelenti, hogy a négy döntetlen értéke viszonylagos.

Tény, hogy az MTK (0-5) és a Kispest (1-6) elleni zakók padlóra küldték a zöld-fehéreket, így igazán jól jött Keszei Ferenc csapata számára a döntetlensorozat. A másik oldal azonban azt mutatja, hogy a megszerezhető tizenkét pontból csupán négyet szereztek a szombathelyiek.

Az utolsó döntetlen az értékesebb fajtából való, a Dunaferr otthonából ugyanis mindenkinek dicséretére válna egy dunaújvárosi pontszerzés. Sőt, ha a vendékek csatára, Preisinger Sándor három nagy helyzete közül legalább egyszer jobban összepontosított volna, akkor nyilván másként alakult volna a találkozó krónikája.

A "ha" és a "volna" azonban nem létezik a sportban, s így maradnak a tények: a Hali futott az eredmény után, ám mégsem elhanyagolandó, hogy mindezt sikerrel tette. A csapat hőse Halmosi Péter volt, aki nem csak pontot érő góljával, de remek játékával is hozzájárult a bravúrhoz.

"Örülök a gólnak és a jó játéknak is. A gól, mit ne mondjak már nagyon hiányzott, mivel utoljára tavaly a Fradi ellen találtam be az ellenfél hálójába. Úgy érzem, hogy az utóbbi időben a csapat elkapta a ritmust, és remélem, hogy Debrecenben összejön már a győzelem is, amire nagyon várunk már. Persze akkor sem leszek csalódott, ha 'csak' pontot szerzünk a Loki otthonában."

Unger Tamás