Vágólapra másolva!
A nemzetközi labdarúgásban valóságos közhelynek számít, hogy Brazília a világ legnagyobb focista-exportőre, ám a brazil pontvadászatban is akadnak légiósok - ráadásul mostanában éppen az ősi rivális Argentínából érkeznek a legjobbak. Szambaországban korántsem számít szokatlannak, ha egy-egy klub argentin játékossal erősít, és már kétszer is előfordult, hogy argentin légiós lett a brazil pontvadászat legjobbja.

Sokáig elsősorban az argentin kapusok számítottak népszerűnek Brazíliában, és az utat alighanem José Poy nyitotta meg a hálóőrök számára. Poy 1926-ban Rosarióban született, és a Rosario Central volt az első klubja, ám 1948-ban Brazíliába, egészen pontosan a Sao Paulo FC-be igazolt - ahol aztán valóságos legenda lett belőle.

Ez persze nem véletlen, hiszen összesen 565 mérkőzésen húzta fel a klub mezét, 14 éven keresztül védett a csapatban. Később edzőként is rendkívül sikeresen tevékenykedett az egyesületnél: csapata 1975-ben megnyerte a paulista pontvadászatot, döntőt játszott a Libertadores-kupában (1974), ezüstérmes lett a bajnokságban (1971, 1973).

A hetvenes évektől kezdve a brazil klubok kifejezetten szívesen igazoltak kapust Argentínából. Edgardo Norberto Andrada hat éven keresztül védte a Vasco da Gama kapuját, például azon a mérkőzésen is, amikor Pelé pályafutása 1000. gólját szerezte.

Az 1980-as évek közepén rövid ideig az 1978-as argentin világbajnok együttes kapusa, Ubaldo Fillol őrizte a Flamengo kapuját, de a legnagyobb sztárnak alighanem Agustín Mário Cejas számított. Ő 1970-ben igazolt a Racing Clubtól a Santos FC-be, és az első országos brazil pontvadászatban 1973-ban ő lett az év játékosa (holtversenyben az uruguayi Atilio Anchetával). Egészen 1975-ig maradt a Santosnál, majd később még a Grémióban is megfordult.

Persze azért nem csak kapusok szerződtek Argentínából Brazíliába: az argentin labdarúgás egyik legkiemelkedőbb alakjának tartott Antonio Sastre 1942 és 1946 között három paulista aranyérmet is nyert a Sao Paulo FC együttesével, és olyan népszerű volt, hogy még szobrot is állítottak neki a Morumbi stadionban. Egy másik szenzációs futballista, Narciso Horáció Doval a Flamengóban Zico csatártársa volt, és kétszer is elhódította a gólkirályi címet a riói pontvadászatban: egyszer a Flamengo, egyszer pedig a Fluminense támadójaként.

Vele egy időben a Cruzeirónak is akadt egy argentin játékosa, Roberto Perfumo személyében, a 37-szeres válogatott középpályás négy éven keresztül szerepelt a Porto Alegre-i gárdában, ahol később egy honfitársa is rendkívül sikeres volt: Juan Pablo Sorín ugyan csak másfél éven keresztül játszott a klubnál, de rendkívül népszerűnek számított a szurkolók körében.

Ugyanezt sokáig Carlos Tévez is elmondhatta magáról, akinek már a Brazíliába szerződése is hatalmas szenzációt jelentett, elvégre a támadót a Corinthians rekordnak számító összegért vette meg a Boca Juniorstól 2004 decemberében: dél-amerikai egyesület soha nem fizetett még ennyit labdarúgóért.

Tévez pedig megérte a pénzét, hiszen a 2005-ös országos pontvadászatban aranyéremre vezette a gárdát, és a bajnokság legjobb játékosának is megválasztották. A következő évben is eredményesen futballozott, ám a Libertadores-kupában nem tudta végső győzelemre vezetni a klubot, és lassan a szurkolók is ellene fordultak, míg végül 2006 nyarán Európába szerződött.

A személye azonban a jelek szerint ismét kedvet hozott a brazil kluboknak ahhoz, hogy argentin focistákkal erősítsenek. Az Internacional például 2007-ben vette meg Pablo Horácio Guinazút, akire alighanem a 2006-os Libertadores-kupa elődöntőjében figyeltek fel, amikor is a paraguayi Libertad színeiben játszott a brazil klub ellen. A középpályás mára alapemberré vált a csapatnál, és hétről hétre kiváló teljesítményt nyújt, olyannyira, hogy az egyesület történetének legkiemelkedőbb futballista, Paulo Roberto Falcao kijelentette: Guinazú személyében ismét méltó viselője van az általa is hordott ötös meznek.

A 25 esztendős Dario Conca hazájában nem tudott nagy karriert befutni, képtelen volt beverekedni magát a River Plate kezdő tizenegyébe, így a Milliomosok előbb a chilei Universidad Católicának adták kölcsön, ahol aztán olyan jól játszott, hogy bejelentkezett érte a Vasco da Gama. Conca 2007-ben már Brazíliában kergette a labdát, hogy januárban egy másik riói egyesülethez, a Fluminenséhez szerződjön, amellyel már ott van a Libertadores-kupa elődöntőjében - ahol éppen a Boca Juniors ellen játszhat.

De a Corinthiansnak is megint van argentin csatára Germán Herrera személyében, aki fiatal kora ellenére (júliusban lesz 25 esztendős) már jó néhány klubnál megfordult. Légiósként futballozott már a spanyol Real Sociedadban is, 2005-ben a brazil Grémióval megnyerte a másodosztályt, jelenleg pedig a Corinthians szurkolóinak egyik nagy kedvence. És ne feledkezzünk meg a Flamengóban futballozó Maximiliano Ariel Biancucchiról sem, aki azonban elsősorban nem a saját teljesítménye miatt híres, hanem azért, mert Lionel Messi unokatestvére.

www.infosport-focivilag.hu