Az olaszok Platinire, a horvátok Markovicra dühösek

Az olaszok elsősorban Michel Platininak, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnökének a nyakába varrják azt, hogy szerdán alulmaradtak a lengyel-ukrán pályázattal szemben a 2012-es Európa-bajnokság megrendezéséért. Horvátországban Vlatko Markovicnak, a szövetség elnökének távozását követelik. Brit lapvélemény szerint Szergej Bubkának, Ukrajna egykori rúdugró olimpiai bajnokának a világ sportjában betöltött hatalmi státusát igazolta az a "sokkszerű" győzelem.

"Vagy őt magát is elárulták, vagy kettős játékot játszott, és elárult bennünket. Olaszországból bolondot csináltak Cardiffban" - vélekedett a La Gazzetta dello Sport című olasz napilap.

Az ellenzék még tovább ment, a Forza Italia párt bocsánatkérésre szólította fel a kormányt és Giovanna Melandri sportminisztert, mások egyenesen a tárcavezető lemondását követelték. A kabinet részéről főként a közelmúltbeli bundabotránynak és a futballhuliganizmusnak tulajdonítják a kudarcot.

Giancarlo Abete, a szövetség elnöke azonban nem keresett kifogásokat: "Nem árultak el bennünket, de vigyáznunk kell bizonyos kapcsolatainkra. Vereséget szenvedtünk, át kell gondolnunk a stratégiánkat."

A Tuttosport című sportlap és a jobboldali Il Giornale egyformán megalázónak nevezte a cardiffi szavazást. Ez utóbbi lap elsiratja a várható vállalkozással elvesztett 5 milliárd eurót, és az UEFA vezetőségének döntésére úgy tekint, mint az olasz futball hanyatlásának kezdetére.

Az Il Giornale mindenekelőtt az olasz sportdiplomatákon veri el a port, akik be is ismerték kudarcukat. Antonio Matarrese ligaelnök kijelentette: "Csak nézője voltam ennek a katasztrófának." Franco Carraro, az olasz futballszövetség volt elnöke szerint Olaszország már vagy tíz hónapja felhagyott a lobbizással, annyira biztos volt mindenki a dolgában. A lap kommentátora úgy véli, az is sokatmondó, hogy a sportrovatok inkább foglalkoztak azzal, meddig kell még várnia az Internazionalénak bajnoki címe bebiztosítására. Az olasz kudarc okait kutatva az Il Giornale nem feledkezik el a bundabotrányokról, az erőszakos cselekményekről, a cataniai rendőrhalálról, és mindezeket a hátrányokat csak tetézte a Michel Platini által az UEFA-n belül szorgalmazott "futballszocializmus", mely szerint "a gazdagoktól elvesznek, a szegényeknek adnak".

A torinói La Stampa a szerdai szavazást "új Koreának" nevezi, utalva az 1966-os angliai vb-re, amikor az esélyesnek kikiáltott olasz válogatott 1-0-ra kikapott Észak-Koreától és a csoportkörben kiesett. A lap szintén a sportdiplomáciai hiányosságokat rója fel az olasz küldöttségnek. "Azt hitték, hogy elég lesz Marcello Lippi napbarnított fotóját és a világbajnoki kupát felmutatni az újabb győzelmekhez."

A szervezőbizottságból megszólalók viszont elsősorban az erőszak számlájára írják az olasz vereséget. "Rohamsisakkal járunk a stadionokba, és ez kellemetlen az egész világ futballjának" - ismerte el Gigi Riva, az 1970-es vb-ezüstérmes csapat csillaga. Egy másik cikk a lapban ugyanakkor megkérdőjelezi, hogy a bizonytalan belpolitikai helyzetű, infrastrukturálisan lemaradt Lengyelország és Ukrajna képes lesz-e egyáltalán ezt a nagyszabású vállalkozást végrehajtani.

A Corriere della Sera szerint meglehetősen sima vereséget szenvedett Itália, amely mellesleg az egyetlen olyan ország, ahol eddig kétszer rendeztek Eb-t, 1968-ban és 1970-ben. A lap felidézi az 1968-as kínkeserves győzelmet, amikor a Szovjetunióval szemben csak sorsolással jutottak be az azzurrók a döntőbe, és a jugoszlávok elleni finálét is meg kellett ismételni.

A baloldali L'Unitá az olasz csalódás mellett megemlíti, hogy Ukrajna az a kelet-európai ország, amelynek a legnagyobbak a hagyományai a labdarúgásban, és megemlékezik Valerij Lobanovszkijról, a Dinamo Kijev legendás edzőjéről, "az egyetlen tábornokról, aki 'a haza hőse' kitüntetést a zöld gyepen érte el".