Vágólapra másolva!
A 2004-2005-ös idény több klub számára hosszú ideig emlékezetes marad: a Juventus FC egy több hónapos üldözőverseny végén visszahódította a bajnoki címet az AC Milantól, az FC Internazionale rekordszámú döntetlenje ellenére is odaért a harmadik helyre, az Udinese története során először indulhat a Bajnokok Ligájában, a Sampdoria és a Palermo pedig hosszú évek után ismét kiléphet a nemzetközi porondra. A bajnokság kellemetlen meglepetését néhány patinás csapat szereplése jelentette: a római gárdák ugyan végül a középmezőnyben zártak, ám egészen az utolsó fordulóig fenyegette őket a kiesés réme; a Fiorentina pedig épphogy megmenekült a másodosztálytól.

Az idei olasz bajnokság aranyérmének sorsát sokak szerint tulajdonképpen az angol Liverpool FC döntötte el. A Bajnokok Ligája-győztes Vörösök ugyanis már a sorozat negyeddöntőjében elbúcsúztatták a Juventus FC-t, így a torinóiaknak több energiájuk maradt a bajnoki hajrára, melyben végül maguk mögé utasították a címvédő AC Milant.

Fabio Capello együttese megérdemelten szerezte meg története 28. bajnoki címét, hiszen a Juve aratta a legtöbb (szám szerint 26) győzelmet, és a mióta bevezették a hárompontos rendszert a Serie A-ban, még egyetlen csapat sem szerzett annyi pontot (86-ot), mint most az Öreg Hölgy. Vitathatatlanul a Juventus volt a legegységesebb csapat a mezőnyben. Capello remekül építette be a gárdába a rajt előtti utolsó pillanatban igazolt Fabio Cannavarót és Zlatan Ibrahimovicot: előbbi, a keretből egyedüliként valamennyi bajnokin a kezdő csapat tagja volt, utóbbi pedig az egyesület házi gólkirálya lett 16 találattal.

A védelem külön is elismerést érdemel: a Gianluigi Buffon vezérelte hátsó alakzat mindössze 27 gólt kapott, ami a legkevesebb az élvonal csapatai közül. A csapatkapitány, Alessandro del Piero igazi vezérhez méltó teljesítményt nyújtott: a szurkolók ugyan gyakran számon kérték Capellón Alex lecserélését, ám az immár 31 esztendős közönségkedvenc 14 gólja és legalább ugyanennyi gólpassza önmagáért beszél.

Tulajdonképpen nem lehetett panasz az AC Milan idénybeli teljesítményére sem, hiszen a piros-feketék 79 bajnoki pontja is új csúcs lenne - ha nem lenne a Juventus FC. Carlo Ancelotti együttese tavasszal sokáig vezette a táblázatot, ám riválisánál szűkebb játékoskerete a BL és a bajnokság okozta kettős terhelést nem bírta, és végül Andrij Sevcsenkóéknak mindkét sorozatban be kellett érniük a második hellyel.

A csapat pedig komoly helyzeti előnyben volt, hiszen a bajnoki cím sorsát tulajdonképpen eldöntő, Juve elleni találkozóra a Giuseppe Meazza-stadionban került sor, ám a vendégek David Trézéguet góljával 1-0-ra győztek Milánóban, a továbbiakban pedig már nem botlottak, ellentétben a Milannal. A piros-feketék tehát üres kézzel, trófea nélkül zárták a szezont, s ez a mindig jól értesült olasz sajtó szerint akár Ancelotti állásába is kerülhet.

Az FC Internazionale harmadik helye egyszerre számít kellemes és kellemetlen meglepetésnek. A nyáron alaposan bevásárolt, többek között Juan Sebastián Verónt, Esteban Cambiassót, Edgar Davidsot, Sinisa Mihajlovicot, a kispadra pedig Roberto Mancinit megszerzett kék-feketék egyértelműen a scudetto megszerzésének reményében vágtak neki a szezonnak, ám az ősszel annyi döntetlent játszottak, hogy már akkor behozhatatlan hátrányba kerültek a (hozzájuk képest mindenképpen) fénysebességgel robogó éllovas duóval szemben, sőt sokáig a középmezőnyben szomorkodtak.

Tavasszal azonban sokkal jobban szerepelt a csapat, így simán ért oda a legjobb, általuk elérhető pozícióba, a harmadik helyre.