Vágólapra másolva!

1981: Ipswich-siker az UEFA-kupában

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt május 6-án!

1981-ben ezen a napon játszották az UEFA-kupa döntőjének első felvonását. Az akkor még harmadik számú európai klubvetélkedésnek tartott sorozat fináléjába két meglepetéscsapat került, hiszen az angol Ipswich Town és a holland AZ Alkmaar olyan klubot rovására került a döntőbe, mint például a Juventus FC, az FC Barcelona, a Hamburger SV, az 1. FC Köln vagy az AS Saint-Etienne. (Ki gondolta volna, hogy 24 esztendővel később a holland kisklub egy perc híján megismétli a történelmi bravúrt. Az alkmaariak a a csütörtökön játszott elődöntőben a 119. percben kapott góllal búcsúztak a Sporting CP ellenében.)

Majdnem negyedszázada a két klub megérdemelten, több gólzáporos győzelmet aratva verekedte be magát a fináléba, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy mindkét egylet elkerülte az igazán nagy csapatokat. Az ipswichi Portmand Roadon telt ház, 27 532 néző volt kíváncsi a kupa sorsát eldöntő párharc első felvonására, nézzük kik voltak a találkozó főszereplői: Cooper - Mills, Osman, Butcher, McCall, Thijssen, Wark, A. Mühren, Mariner, Brazil, Gates (Ipswich Town), Treytel - Van der Meer, Metgod, Spelbos, Hovenkamp, Peters, Jonker, Arntz, Nygaard, Kist, Tol (AZ Alkmaar).

A jelen huszonéves futballrajongóinak talán nem sokatmondó a névsor, de a hazai csapatból Mariner, Butcher, Mühren, Wark remek labdarúgók voltak (a kispadról Bobby Robson gardírozta a társaságot), míg a vendégektől Metgod később a Real Madridban is megfordult, Treytel 1974-ben, Hovenkamp 1978-ban volt tagja a vb-ezüstérmes holland válogatottnak, míg Kist 1979-ben európai Aranycipős volt.

A mérkőzés előtt a szakírók az angol klubnak adták a több esélyt, Robson csapata jóval több nagy egyéniséget tudott felvonultatni, és ez a 90 perc alatt háromszor is gólban mutatkozott meg. Az első fél óra végén John Wark 11-esből vette be Eddy Treytel kapuját (a hálóőr 1970-ben BEK-győztes volt a Feyenoorddal, bár a döntőben nem ő védett), a bajszos skótnak a sorozatban ez volt a 11. mérkőzése és a 13. gólja!

A térfélcsere után egy perccel Frank Thijssen, az Ipswich légiósa szomorította tovább honfitársait, majd tíz minutával később a remek középcsatár, Frank Mariner tette fölényessé az angolok győzelmét (3-0).