Vágólapra másolva!

Békét hirdetett a Hannover sportigazgatója

A Hannover '96 immár sorozatban a harmadik idényét kezdi a legjobbak között, az előző két pontvadászat elsősorban a sportigazgató, Ricardo Moar, illetve a tréner, Ralf Rangnick csatározásáról szólt, amelyből végül mindketten vesztesen kerültek ki. A vezetőség a jelenlegi pontvadászatra nyugalmat ígért, na meg azt, hogy a csapat a középmezőnyben szerepel majd.

A 2002-es feljutást követő eufória gyorsan tovaszállt Hannoverből, és az elmúlt két esztendőben a klubról leginkább azért beszéltek Németországban, mert rendszeresen felmerült a szakvezető, Ralf Rangnick menesztése, és ennek első számú oka a sportigazgató Rocardo Moar volt. A spanyol RC Deportivótól érkezett sportvezető eleinte kiválóan működött együtt a trénerrel, ám később megromlott a kapcsolatuk, és Moar többször is az edző megkérdezése nélkül hozott új focistákat a csapathoz.

Mindez az előző szezon közben nyilvánult meg a leglátványosabban, amikor is a télen többek között Abel Xavier, Sztanko Szvitlica és Vlagyimir But érkezett Hannoverbe, akik egytől egyig Moar "emberei" voltak, miközben Rangnick kiszemeltjeit nem sikerült megszerezni. Az eredmények romlásával aztán Rangnickot menesztették, utódja Ewald Lienen lett, aki végül benntartotta a gárdát a legjobbak között, de Moar sem érezhette magát győztesnek a hatalmi harcban, hiszen a nyáron Ilja Kaenzig személyében új menedzser érkezett a klubhoz.

A svájci Kaenzig hat éven keresztül volt a Bayer Leverkusen teljhatalmú urának, Reiner Calmundnak az asszisztense, és a gyógyszergyáriak azt szerették volna, ha ő veszi át "Calli" szerepét, de Kaenzig inkább a távozás mellett döntött, és a nyáron a Hannoverhez szerződött. Eleinte váltig hangoztatták mindketten, hogy remekül fognak együtt dolgozni, de kevéssel a bajnokság kezdete előtt a spanyol elhagyta a klubot, mivel látta, hogy végképp elveszítette pozícióját az egyesületen belül. Az új szerzeményeket ugyanis egytől egyig Kaenzig hozta a klubhoz, aki még Leverkusenben dolgozva egyedülálló játékosmegfigyelői rendszert hozott össze, amely szinte az egész világot behálózza, Afrika kivételével minden kontinensre kiterjed.

Ez a megfigyelői hálózat most még "csak" egy új szerzeményt eredményezett, de a klub vezetői szerint a portugál Ricardo Sousa a Bundesliga egyik nagy sztárja lehet. A Boavista FC-től szerződtetett játékmester az előző idényben középpályás létére 14 gólt szerzett a luzitán pontvadászatban, és potom 750 ezer euróért sikerült megszerezni. A többi új igazolás azért még a német piacon belülről érkezett, illetve akit külföldről szerződtettek, az a focista sem számított ismeretlennek a germán közvélemény számára.

A Manchester Citytől hazacsábított Michael Tarnatot például senkinek sem kell bemutatni Németországban, hiszen sokszoros válogatott focistáról van szó, aki a Bayern Münchennel több bajnoki címet is nyert. Az ő megszerzését minden bizonnyal Lienen szorgalmazta, elvégre a kilencvenes évek elején még együtt is játszott Tarnattal az MSV Duisburgban, majd az edzője is volt. A balhátvéd rögtön megkapta a csapatkapitányi karszalagot, és azt várták tőle, hogy igazi vezéregyénisége lesz a gárdának. A kapusposztra a Hertha BSC-hez távozott Gerhard Tremmel pótlására Robert Enkét szerződtették az FC Barcelonától - a portás eddig nem tudta befutni azt a karriert, amit pályafutása kezdetén jósoltak neki, és az elmúlt két évben szinte egyáltalán nem védett tétmeccsen.

A legnagyobb feladatnak azonban a házi gólkirály Thomas Brdaric pótlása tűnt, a csatár ugyanis a VfL Wolfsburghoz szerződött. A támadósorba két labdarúgó is érkezett: a brazil Leandro a svájci Neuchatel Xamaxtól (ő egykoron az SpVgg Unterhachinggal már szerepelt a Bundesligában), illetve az osztrák Roman Wallner az SK Rapid Wientől, de az előkészületi mérkőzéseken egyikük sem remekelt, így egyelőre a csatársor összeállítása okozza a legnagyobb fejtörést Lienennek.