Vágólapra másolva!
Az ember azt gondolná, ha egy klub fiatal játékosa az aktuális kontinensbajnokság egyik legnagyobb felfedezettje, akkor az optimizmusra adhat okot, de az Everton FC-nél Wayne Rooney Eb-tündöklése csak még nagyobb problémát okozott. Az anyagi gondoktól sújtott és belső ellentétekkel küszködő liverpooli egyletnél most az a fő kérdés: eladják-e legértékesebb játékosukat, vagy próbálják megtartani őt - kérdés, az utóbbi megoldás egyáltalán valós alternatíva lehet-e.

A 2002-2003-as idény végén még minden rózsaszínűnek látszott a Goodison Parkban: a csapat hetedik lett a bajnokságban, és feltűnt a színen Wayne Rooney, az Everton FC saját nevelésű támadója, aki egy csapásra a szigetország új sztárja lett. A szurkolók abban bíztak, hogy az ő vezérletével a Stolverkosok végre stabilizálják helyüket a Premier League élmezőnyében, de nem ez történt: a csapat a legutóbbi pontvadászatban csak szenvedett, és szinte végig a kiesés ellen küzdött.

Végül a 17. helyen fejezte be a küzdelmeket az együttes, és sokak szerint csak annak köszönhette a bennmaradást, hogy a Leicester City, a Wolverhampton Wanderers és a Leeds United képében akadt három még gyengébb csapat. Tény, hogy a most összegyűjtött 39 pont a 2002-2003-as bajnokságban nem lett volna elég a bennmaradáshoz. A jövő pedig nem tűnt valami fényesnek, tekintetbe véve, hogy az egyesület adóssága eközben egyre csak nőtt, és a hírek szerint a nyáron már közel hatvanmillió eurót tett ki.

Ez a tény már előre jelezte, hogy nehéz idők várnak a klubra, de azt azért senki sem gondolta, hogy ilyen nagy a probléma. Mivel pénz nem volt új igazolásokra, és a lejárt szerződésű labdarúgók többségét sem tudta megtartani az Everton, így az egyetlen esélynek az adósságok csökkentésére a legértékesebb focista eladása tűnt: Rooney esetleges távozása azonban hatalmas morális visszaesést jelentene. Arról nem is beszélve, hogy a klub vezetőségén belül is egyre nagyobbak lettek az ellentétek.

Az elnökségi tagok tulajdonképpen csak egyvalamiben voltak közös véleményen: mindenképpen szerették volna megtartani az Európa-bajnokság alatt világsztárrá nőtt Rooneyt. Ennek érdekében új szerződést ajánlottak a még mindig csak 18 esztendős támadónak, amelyben öt évre kötötték volna a csatárt az Evertonhoz, és heti 75 ezer fontos fizetést biztosítottak volna a számára. Ez kifejezetten sztárgázsinak számít még Angliában is, és Rooney természetesen a klub történetének legjobban fizetett focistája lehetne - ha elfogadná az ajánlatot, amit azonban eddig nem tett meg.

Persze meg lehet őt érteni: milyen fejlődési lehetőséget láthat maga előtt egy kiesés ellen küzdő egyesületnél? A közvélemény elsősorban a Rooney-kérdésre figyelt (hol a Chelsea-t, hol a Manchester Unitedet, hol pedig a Real Madridot emlegették vele kapcsolatban), miközben a háttérben egyre csak nőtt a feszültség, és július 16-án robbant a bomba: az Everton ügyvezető igazgatója, Trevor Birch (aki májusban érkezett a klubhoz a Chelsea-től) lemondott posztjáról.

Birch szerint az egyetlen kivezető út az lett volna a szituációból, ha egy külső befektetőt keresnek, ám az elnökség nemet mondott a tervre, így aztán az ügyvezető távozott Liverpoolból. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy lehiggadtak volna a kedélyek, hiszen a hatalmi harc tovább folyik, és a két főszereplő a klub részvényeinek 72 százalékát birtokló Tru Blue Holdings két vezetője, Bill Kenwright és Paul Gregg.

Utóbbi Birchcsel egy véleményen van: szerinte haladni kell a korral, és nyitni kellene az ázsiai piac felé, kihasználva Rooney jelenlegi népszerűségét. Időközben a torzsalkodást megunva a vezetőség két másik tagja, Sir Philip Carter és Arthur Abercromby is leköszönt, tovább fokozva a kaotikus állapotokat. A jelek szerint hamarosan kenyértörésre kerülhet sor Gregg és Kenwright között, és eldőlhet, hogy a klub melyik úton megy tovább, de a csapat felkészülésének nem tesz valami jót a fent vázolt állapot.

Az első előkészületi mérkőzést a másodosztályú Crewe Alexandra ellen elveszítette a gárda, és továbbra sem tudni, hogy lesz-e pénz új igazolásokra. Sokáig úgy tűnt, hogy az Ipswich Towntól ingyen megszerzett támadó, Marcus Bent mellett más nem érkezik a klubhoz, miközben olyan focisták mentek el, mint David Unsworth vagy Thomas Radzinski.

A napokban aztán azért valamennyire javult a helyzet, hiszen a Stolverkosok leigazolták a másodosztályú Millwall FC ausztrál középpályását, Tim Cahillt, akiért kétmillió fontot fizettek (igaz, ő a bajnokság kezdetén biztosan nem játszhat, mivel szerepelni fog az olimpián), és Moyes szerint érdeklődnek a PSV Eindhoven focistája, Mark van Bommel iránt is. A fő kérdés azonban továbbra is az, hogy mi lesz Rooney sorsa.