Ismét bajnoki címre vágyik a PSG

Párizsban tökéletesen elégedettek az előző szezonnal: azok után, hogy a klub egy évvel korábban fennállása egyik legrosszabb helyezését érte el az élvonalban (11. lett), a csapat ezüstérmet szerzett a Ligue 1-ben, amivel kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájára, és a francia kupát is elhódította. Ilyen eredmények után ugyanakkor már csak egyetlen előrelépés lehetséges: a bajnoki cím, amit 1994 óta képtelen elhódítani a PSG. A mostani igazolások azt sejtetik, hogy a hosszú böjt jövőre véget érhet.

Nem elég, hogy a 2002-2003-as idényben csak tizenegyedik lett a csapat, és ezzel nem kvalifikálta magát az európai kupaporondra, papíron még gyengült is a gárda a bajnokság után, hiszen a világ egyik legjobbjának tartott focistát, Ronaldinhót eladták az FC Barcelonának.

Ismét bebizonyosodott azonban, hogy egy világklasszis labdarúgó távozása nem feltétlenül tesz rosszat egy gárdának: ugyan a brazilhoz hasonló kvalitású játékos nem érkezett a Paris-SG-hez, ám az együttes sokkal inkább csapatként funkcionált, nem egy futballista teljesítményétől függött a szereplése, és ennek eredményeképpen végül ezüstérmet szerzett, na meg megnyerte a francia kupát is.

A sikert elsősorban Vahid Halilhodzic személyéhez kötötték, akinek valóban elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy a párizsiak így összeszedték magukat. A bosnyák edző a látványosság helyett a hatékonyságra fektette a hangsúlyt, és ez elsősorban a kapott gólok alakulásán látszott meg: míg az előző idényben a PSG 36 gólt könyvelhetett el a veszteség oldalon, addig most mindössze 28 alkalommal került a kapujába a labda, aminél jobb védelmet csak a bajnok Olympique Lyon tudott felvonultatni.

Így aztán "csupán" 50 szerzett gól is elég volt a második helyhez: hiába volt többször eredményes az AS Monaco, az AJ Auxerre, az Olympique Marseille, de még az FC Sochaux is, nem tudták megelőzni a fővárosiakat.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a PSG focistái közül elsősorban a védők voltak keresettek a játékospiacon, az azonban nem kis szenzációt okozott, hogy a csapatkapitány Frédéric Déhu elhagyta a klubot, főleg, hogy a focista a nagy rivális Olympique Marseille-hez írt alá. Az egykoron az FC Barcelonát is megjárt hátvéd szerződése lejárt a párizsiaknál, és úgy látszik, túlságosan keveset kínáltak neki a folytatásért, hiszen inkább az OM-be szerződött.

Rajta kívül még egy meghatározó játékos távozott a hátsó alakzatból, de az argentin Gabriel Heinzéért legalább szép kis summát kapott a klub: a Manchester United 10,4 millió eurót fizetett a német útlevéllel is bíró, vagyis EU-s focistának számító labdarúgóért. Elment egy másik argentin, Juan Pablo Sorín is, aki csak kölcsönben szerepelt a csapatban, és a távozók között még két hátvéd volt (Talal el-Karkuri a Charlton Athleticbe szerződött, az AS Monacótól kölcsönkapott Éric Cubilier pedig visszatért anyaegyesületébe), és bár ők nem számítottak meghatározó embernek, Halilhodzicnak elsősorban védőket kellett keresnie a nyáron.

A bosnyák szakember először volt klubját, a Lille OSC-t környékezte meg, ahonnan a görög Efsztatiosz Tavlaridiszt ugyan nem sikerült megszereznie, de a Sébastien Pichot-akció eredménnyel zárult. A jobbhátvéd egykoron futballozott Halilhodzic keze alatt, és akárcsak a 2001-2002-es szezonban, most is a Bajnokok Ligájában szerepelhet majd. Lille-ből a szakvezető valószínűleg Nantes-ba utazott, és ott meglehetősen hosszas tárgyalássorozatba bonyolódott a Kanárik vezetőségével, amelynek végén három nantes-i bekk is Párizsba szerződött.

A kameruni Jean-Hugues Ateba-Bilayi mellett a fővárosiak megszerezték azt a Sylvain Armand-t, aki áprilisban éppen a PSG ellen ért el öngólt az FC Nantes színeiben, de valószínűleg nem akkor győzte meg a párizsiakat arról, hogy érdemes leigazolni. A ballábas futballista elsősorban Sorín pótlására érkezett, és akárcsak az argentin játékos, balhátvédként és bal oldali középpályásként is bevethető, ráadásul viszonylag gólerős is: az előző idényben négyszer volt eredményes. A harmadik "párizsi kanári" a kolumbiai Mário Yepes lett, akit több európai élcsapat (így például a Valencia CF is) csábított, de végül a PSG-hez írt alá négyéves szerződést.

A hátsó alakzat megfelelő megerősítése mellett azért a támadórészlegbe is volt kiszemelt, mégpedig nem is akárki: az AS Monaco középpályása, Jérome Rothen, aki a nagyhercegség csapatával BL-döntőt játszhatott, ott volt a franciák Eb-keretében is, és az előző két idényben a francia pontvadászat egyik legjobb támadó középpályásává nőtte ki magát.

Sokan azt gondolták, hogy Rothen csak egy külföldi egyesület kedvéért hagyja el Monte-Carlót, és ajánlatban nem is volt hiány, de Jérome párizsi születésű révén elsősorban a PSG-ben szeretett volna focizni, és ez (na meg az, hogy a fővárosiak tízmillió eurót ajánlottak érte) döntőnek bizonyult.

A Ligue 1 "gólpasszkirálya" első párizsi nyilatkozatában tudatosította azt, amit sejteni lehetett: a PSG első számú célja a bajnoki aranyérem megszerzése. "A Paris Saint-Germain nem egy ugródeszka a számomra a külföldi szerződés előtt. Itt akarok trófeákat nyerni, elsősorban a bajnokságban" - fejtette ki Rothen.