Russell Crowe a Szunnyadó vérebekben nagy meglepetést okoz

Szunnyadó vérebek
Szunnyadó vérebek
Vágólapra másolva!
A hagyományos krimi filmes műfaja már sokféle nyomozót kitermelt magából, volt alkoholista, drogos, csendes, sokat beszélő, kiégett vagy lelkes, de olyan, aki Alzheimer-kórban szenved, olyan még biztosan nem volt. A Szunnyadó vérebek egészen parádésan használja a krimi műfajának kliséit, miközben igyekszik egy olyan befejezés felé terelni a cselekményt, amelyre a nézők álmukban se gondoltak volna.
Vágólapra másolva!

Russell Crowe igazi testhezálló szerepet kapott a Szunnyadó vérebek című filmben, önmagával kell megküzdenie, saját emlékezetét kell visszahoznia, ehhez pedig egy régi, úgynevezett döglött aktát vesz elő, és újra lefolytat egy nyomozást, ráadásul sietnie kell, mert akit a bűncselekmény miatt elítéltek, azt hamarosan kivégzik. A nyomozónak viszont, miután beszélt a börtönben az elítélttel, meggyőződése lesz, hogy a fiatalember nem hazudik.

Szunnyadó vérebek
Szunnyadó vérebek
Fotó: Prorom Entertainment

A Szunnyadó vérebek című film a krimik legjobb hagyományát követi

A filmtörténetben még nem igazán volt olyan nyomozó, aki Alzheimer-kórban szenvedett. Volt már alkoholista és drogos, kiégett és lelkes, csendes és sokat beszélő, de olyan, aki semmire nem emlékszik a múltból, olyan még nem volt. Persze ő is csak azért kezdhet bele a nyomozásba, mert megműtötték, és a gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy intenzíven használja az agyát. Kötelező tehát gondolkodnia. A film folyamán a nézők se tudnak többet semmikor, mint amennyit a nyomozó felderít, a különböző narrációk pedig nem meglepő módon mindig másra terelik a gyanút. A film erőteljesen utal az 1941-es Aranypolgárra, amelyet egyébként, amikor százéves volt a mozi, minden idők legjobb filmjévé választottak a világszerte felkért filmkritikusok. Abban egy újságíró nyomoz aziránt, mit jelenthetett a gazdag milliomos utolsó szava: a rózsabimbó. Négyféle különböző történet elevenedik meg a mozivásznon, Kane (Orson Welles feledhetetlen alakításában) életének négy legfontosabb embere próbálja megfejteni a rózsabimbó rejtélyét, és közben mindegyik megrajzolja azt a portrét, ami az ő fejében él a milliomosról. Mondani sem kell, hogy négy különböző képet kapunk.

Szunnyadó vérebek
Szunnyadó vérebek
Fotó: Prorom Entertainment

Ez a film is utal a nagy elődre, és nemcsak azért, mert itt is szerepel a puzzle, itt is párhuzamot vonnak az élet és a kirakós játék között, hanem azért is, mert a gyilkossággal kapcsolatba került összes szereplő története másfelé tereli a nyomozást. Nagyon izgalmas, amikor a nyomozó megtalálja az egyik tanú regényét, akit ráadásul szintén meggyilkoltak, és a regény alapján nagyon sok részlet kiderül arról, a gyilkosság előtti időszakban hogyan élt, mit csinált, miről mit gondolt az áldozat. Egy elképesztően alaposan kidolgozott krimit körvonalai bontakoznak ki a mozivásznon, arról már nem is beszélve, hogy Adam Cooper rendező, ha nem is lineárisan, de a hagyományos ritmusú és dinamikájú történetmeséléssel szórakoztatja a közönséget, mindezt úgy teszi, hogy egy pillanatig nem válik lassúvá vagy unalmassá a film, a feszültséget folyamatosan fenn bírja tartani.

Szunnyadó vérebek
Szunnyadó vérebek
Fotó: Prorom Entertainment

Mindebben tehetséges társra talált Ben Nott operatőr személyében, akinek van bátorsága a legfontosabb jelenetek során közelikkel megmutatni a szereplők minden arcizmának rezdülését. A színészek válogatásában is jeleskedtek az alkotók, mind a magyar, dán és ír felmenőkkel rendelkező Csókás Márton, mind Karen Gillan, mind Tommy Flanagan egészen szórakoztatóan és hitelesen adják elő figuráikat, Russel Crowe-ról nem is beszélve, persze nem mennek mélyebbre a karakterek megformálásában, mint amit egy krimi megkíván, de így is látszódik, hogy a sok iparos munka után végre egy mesteri krimit sikerült összehozniuk.

Szunnyadó vérebek
Szunnyadó vérebek
Fotó: Prorom Entertainment

A film kapcsán az Aranypolgár mellett eszünkbe juthatnak Woody Allen hasonló gondossággal felépített krimijei is, már csak azért is, mert itt is megjelenik némi társadalomkritikus él abban a tekintetben, hogy egy tudományos felfedezés, egy komolyabb doktori munka épp olyan értékes lehet, mint az ékszerek vagy a festmények, amelyekért akár gyilkolni is képesek sokan. Arról a tanulságról nem is beszélve, hogy mindig megbosszulja magát az, ha valaki nem hajlandó kultúrkörünk egyik legfontosabb erkölcsi törvényét, a házasságon belüli hűséget betartani.

Summásan: 9/10