Akadnak olyan alkalmak, amikor teljesen váratlanul sikerül a Forma-1 vagy általában a motorsportok szempontjából érdekes személyiségekkel találkozni és a rivaldafénytől távolabb rövidebb-hosszabb beszélgetésekre is sor kerülhet. Így készült néhány kérdéses exkluzív interjú Ross Brawnnal az egyetemisták számára rendezett silverstone-i Formula Student-versenyen és a Rotax Max Challenge Euro Trophy nevű gokartbajnokság idei utolsó fordulóján is felmerült egy ismerős név.
Meik Wagner említésére a Google sem talál túl sok forrást, a GPhírek olvasói 2019 elején találkozhattak a nevével, amikor Michael Schumacher egykori F3-as mérnöke, Peter Sieber felidézte, hogy Wagner, Schumacher és Joachim Koscielniak együtt versenyzett a német Formula Fordban az Eufra Racing színeiben.
A német szakember manapság a Rotax Max Challenge Euro Trophy promótere,
a Camp Company ügyvezetője, a sorozat utolsó, Wackersdorfban rendezett fordulójára a Motorsport Talent Management révén jutottunk ki annak köszönhetően, hogy az ügynökség által támogatott Vida Benedek is rajthoz állt a sorozat Senior kategóriájában.
A vasárnapi döntőfutamok előtt interjúlehetőséget kértünk Wagnertől, aki németes precizitással és F1-es mentalitással néhány percnyi szabadidőt talált a gokartverseny forgatagában.
Össze tudná foglalni a versenyzői pályafutását röviden?
Minden nagyon régen történt. Négyéves koromban kezdtem gokartozni, mert az édesapám a helyi pályán dolgozott. Mások hétvégente fociztak, én pedig gokartoztam. Egy idő után hivatalos versenyeken is indultunk és 1985-ben megnyertem a német gokart-bajnokságot, majd a Formula Fordban folytattam.
Michael Schumacher volt az egyik csapattársam, és az Európa-bajnokságban Mika Häkkinennel is versenyeztem, úgyhogy a versenyzés révén találkoztam néhány nagy pilótával. Aztán ahogy ez a motorsportokban lenni szokott, nem volt elég szponzorom, és rossz döntést is hoztam azzal, hogy átmentem a Forma-3-ba, ahol nem voltam sikeres. Csak egy versenyt nyertem vagy valami ilyesmi, aztán véget ért a versenyzői pályafutásom.
Később nagyobb részt vállaltam a klubunk működésében, találkozókat és német bajnoki versenyeket rendeztünk.
Elkezdtünk időméréssel is foglalkozni különböző országokban és versenysorozatokban. Lépésről lépésre haladtunk, már a saját rendezvényeinket szervezzük, például a Rotax Max Challenge Germany-t és a következő lépés a Euro Trophy volt.
Már 2018 óta foglalkozunk ezzel, emellett a versenyirányítás és az élő időmérés terén a BNL gokart-bajnokságban és a Porsche Carrera Cup Scandinaviában, valamint ralikrosszban és motokrosszban is szerepet vállaltunk. Saját felszerelésünk van, hétvégente 5-6 eseményt is le tudunk bonyolítani. Számomra könnyű megérteni a versenyzők, csapatfőnökök és menedzserek érzelmeit, így néha könnyebb is kezelni őket például egy Előfutam [Heat – a szerk.] után. Átérezzük az összes feszültséget és lazábban tudjuk venni, hogy lehűtsük a kedélyeket, megbeszéljük a pályán kialakult eseteket és a manővereket, aztán minden rendben lesz.
Említette, hogy már régen versenyzett, de korábban Ön is a mai gokartosok életét élte. Milyen téren változott meg azóta a gokartozás?
Kiélezettebb lett, mert a mi időnkben nem gyakoroltunk annyit, amennyit a mai versenyzők. A pilóták normális esetben nem hagynak fel a vezetéssel, mennek egész télen, mi is szervezünk Winter Cupot. Az biztos, hogy minden profibb lett, de ezt a Forma-1-ben is láthatjuk. Régen buliztak a versenypályákon, de manapság már nem lehet ilyet látni.
A régi idők James Hunttal és Niki Laudával, Nigel Mansellel, Nelson Piquet-vel és ezekkel a srácokkal egy másik korszakot alkottak, de változnak az idők és ez a gokartozást is érintette.
A mi időnkben még nem voltak kamerák a versenypályán, csak a sportbírók figyeltek. Manapság, ezen a rendezvényen, itt Wackersdorfban 20 kamera van a pálya körül,
úgyhogy a pálya minden centiméterét figyelhetjük, hogy megítéljük, mi történt és mi nem. Ez néha megkönnyíti a dolgunkat, de így már a versenyzés is más lett. A múltban egymás között rendeztük a problémáinkat a pályán, de manapság mindenkinek fel kell mennie a sportfelügyelőkhöz és ott kell megoldást találni. Ez egy másféle megközelítés a versenyzés terén. Néhányan a régi vágású versenyzést szeretik, mások az újszerűséget, de ez általában az életben is így van.
Mire készüljenek a szülők vagy szponzorok, amikor a gyermekeik vagy protezsáltjaik esetében gokartos pályafutásban gondolkodnak?
Nemzeti bajnokságokban érdemes kezdeniük, majd az első év után már részt vehetnek a Euro Trophy-ban is. Először talán egy versenyre érdemes benevezni egy közeli helyszínen, hogy kiderüljön, miként mennek a dolgok. Aztán megpróbálhatnak kijutni az International Trophy-ra vagy a Grand Finals-ra. Ez így működik a Rotax-bajnokságokban.
Vannak más versenysorozatok is, például a CIK, az OK meg ilyenek, egy pályafutás mindig azon múlik, hogy milyen irányba akarnak menni, de most itt versenyez Callum Bradshaw is, aki megnyerte az OK-bajnokságot, úgyhogy a különböző kategóriákban elég magas a szint. Jövőre már Mini kategória is lesz a Euro Trophy-n 9-11 éves korosztályú gyerekeknek, ez jó lehetőség lesz, hogy kipróbálhassák, miként mennek a dolgok nemzetközi szinten. Hogyan működik a szervezet, mikor nyit- és zár a Pre-Grid, milyen az időterv vagy éppen az, hogy miként születnek meg a döntések a pályán. Jó kezdés az, ha valaki a Mini kategóriában versenyez és aztán lépéseket tesz, majd eldönti, hogy más kategóriába, például az OK-ba vagy a KZ2-be megy, bár oda nagyobb költségvetés kell.
Milyen szintű küzdelemre lehet számítani egy ilyen bajnokságban?
Ha megnézi a mai döntőket, minden kategóriában szoros verseny lesz. Ha valaki 2 tizeddel lassabb, akkor lehet, hogy csak a 22-25. helyezett lesz. Ez kemény próbatétel.