Benny Hill Show a hegyen, bukás a sárban, egy segítő legyőzi a bajnokot

Chris Froome Tour de France
Britain's Christopher Froome (C), wearing the overall leader's yellow jersey, runs to get a replacement bike after falling during the 178 km twelvelth stage of the 103rd edition of the Tour de France cycling race on July 14, 2016 between Montpellier and Chalet-Reynard. (Photo by STEPHANE MANTEY / POOL / AFP)
Vágólapra másolva!
A Tour de France megannyi emlékezetes pillanatot tartogatott számunkra a 2010-es években is. Mivel az idei versenyt a koronavírus-járvány miatt nem a hagyományos júliusi időpontban, hanem augusztus 29. és szeptember 20. között rendezik meg, ezért most ezek közül válogattunk. Nézzük, melyek voltak a legrangosabb háromhetes kerékpárverseny számunkra legmaradandóbb emlékeket adó szakaszai az elmúlt tíz évben, szigorúan időrendi sorrendben.

A technika ördöge

2010. július 19., 15. szakasz - Pamiers - Bagnères-de-Luchon, 187,5 km
Az évtized első Tourja igencsak zaklatott volt a teljes három hét folyamán, és még utána is. Alberto Contador és Andy Schleck párharca a Pireneusokban a mai napig a verseny történetének egyik legemlékezetesebb összecsapása volt. A luxemburgi versenyző még a viadal legelső szakaszainak egyikén, a francia-belga határ környéki kockaköves utakon bukásba keveredő Contadort nem várta meg, sőt állítólag ő volt az, aki nagyobb tempóra ösztökélte csapattársát, az időfutam-világbajnok Fabian Cancellarát.

Az ott a spanyol versenyzőnek kiosztott fél percet a sors a 15. szakaszon visszaadta neki. Schleck lánca az utolsó emelkedőn, a Port de Balés-n leesett, és a hegy tetejétől a célvonalig hátra lévő kb. 20 kilométeren nem tudta ledolgozni hátrányát. Így vette át a vezetést Contador, először a 2010-es Touron.

A spanyolt ezután a pódiumon kifütyülték, és olyan ikonok kritizálták cselekedetéért, mint a korábbi sprinter Sean Kelly. Ugyanakkor számos klasszis a védelmébe vette őt: Eddy Merckx, Bernard Hinault, Miguel Indurain és Laurent Jalabert is kiállt a sárga trikós mellett.

Hatalmas párharc a sárga trikóért a Tourmalet-n

2010. július 22., 17. szakasz - Pau - Col du Tourmalet, 174 km
Schleck és Contador párharca a Col du Tourmalet-n tetőzött. Szó szerint, ugyanis a legendás emelkedőn, 2115 méterrel a tengerszint felett volt a befutó. A luxemburgi csupán nyolc másodperces hátrányban volt összetettben, mégis már tíz kilométerrel a vége előtt támadott, köszönhetően annak, hogy a szakasz után két nappal következő egyéni időfutamon gyengébb képességekkel rendelkezett, mint riválisa.

A hatalmas ködben Schleck nem tudta leszakítani Contadort, de a hegytetőre azért ő ért fel először. A már emlegetett időfutamon a spanyol a várakozásoknak megfelelően legyőzte a fehér trikóst, így ekkor még azt hihettük, hogy Contador 2007 és 2009 után harmadszor is megnyerte a Tour de France-t. A doppingellenőrök azonban máshogy gondolták: a második pihenőnapon leadott mintájában 0,00000000005 grammnyi(!) tiltott szert mutattak ki, amiért később elvették tőle a győzelmet.

Sagan beFUTÓja

2012. július 3., 3. szakasz - Orchies - Boulogne-sur-Mer, 197 km
Amikor az első szakasz egy afféle bemutató etapnak szánt rövid, tíz kilométernél rövidebb egyéni időfutam, akkor az nem kap számot, hanem a „prológ" nevet viseli. Így volt ez 2012-ben is, éppen ezért a 3. szakasz igazából a negyedik volt a sorban. Peter Sagan addigra már egy sprintet megnyert Belgiumban, de ezúttal jóval nehezebb feladata volt neki és a többieknek is.

A Boulogne-sur-Mer egy rendkívül kellemetlen, alig egy kilométer hosszú meredek fal. Ide tekertek fel ez alkalommal a bringások. Az ekkor a legjobb sprinternek járó zöld trikóban pompázó, magáról azt Párizsig már le sem vevő Sagan parádésan ment fel a kaptatóra. A szlovák sztárnak a végén már a bohóckodás is belefért. 2012 óta csupán egyszer nem ő lett a zöld trikós, hét elsőségével még az addigi rekorder Erik Zabelt is túlszárnyalta. Ha azt nézzük, hogy még mindig csak 30 éves, akkor a tíz győzelem sem tűnik elérhetetlennek számára.

Párizs királya világbajnokként is nyerni tud a Champs Élysées-n

2012. július 22., 21. szakasz - Rambouillet - Párizs (Champs-Élysées), 120 km
Mark Cavendish a Tour bő 110 éves történetében a második legtöbb szakaszgyőzelemmel bíró versenyző. A brit 30 sikerénél csak a minden idők legjobb kerékpárosának tartott Eddy Merckx tudott többet nyerni – 34-et. Viszont amennyire jól ment Sagannak a zöld trikók gyűjtögetése, Cavendishnek ez mindössze egyszer, 2011-ben sikerült.

A Tour de France utolsó szakasza 1990 óta az ünneplésről szól. Az átlagnál rövidebb, nagyjából 100 kilométeres etap a sárga trikós és csapattársai koccintásával indul, majd a párizsi Champs Élysées-n ér véget egy sprintbefutóval. Ezen a napon már nem illik megtámadni az összetettben a legjobb pozícióban lévő bringást. Cavendish az egyetlen sprinter, aki sorozatban négyszer is elsőként tudott áthaladni a célvonalon, utoljára 2012-ben, a világbajnoki cím védőjeként.

A befutó után az Diadalívvel a háttérben impozáns ünnepség veszi kezdetét, ahol átadják a verseny legjobbjainak járó díjakat. Az elmúlt pár évben a csodálatos naplementében a francia trikolórt elhúzó vadászgépekkel díszítve.

Froome ülve támad a Mount Ventoux-n

2013. július 14., 15. szakasz - Givors - Mont Ventoux, 242,5 km
Chris Froome neve egyet jelentett a Tourt az elmúlt évtizedben uraló Sky csapatával. A brit-kenyai versenyző képességeit azóta számos alkalommal láthattuk, számunkra a legemlékezetesebb az volt, amit a verseny egyik legikonikusabb hegyén, a Mount Ventoux-n mutatott be. Nem elég, hogy 22 kilométeren át kell felfelé menni, de az emelkedő fele után már fák sincsenek, a hegy teljesen kopasz. Ez nagyban megnehezíti az amúgy is az életükért küzdő versenyzők dolgát, ugyanis így még a viharos széllel és a napsütéssel is harcolniuk kell.

Froome ezek között a körülmények között mutatta be azt a támadását, amikor végig a nyeregben ülve úgy tekert el riválisaitól, mintha – hogy klasszikust idézzünk – csak szembe ment volna velük. Nem lehetett kérdés, hogy a szakaszgyőzelem mellett a sárga trikó is az övé lesz. Végül több mint négy perccel előzte meg a második Nairo Quintanát Párizsban.

Contador és Froome se jut fel az első nagy hegyre, Nibali igen

2014. július 9., 5. szakasz - Ypres - Arenberg Porte du Hainaut, 155,5 km
2014. július 14., 10. szakasz - Mulhouse - La Planche des Belles Filles, 161,5 km

Három korszakos zseni csatájaként harangozták be a 101. Tourt, nem véletlenül. Hárman együtt összesen 14 Grand Tour-győzelemmel rendelkeznek napjainkban (Froome és Contador 7-7, Nibali 4). Ráadásul hat évvel ezelőtt mindhárman kiváló formában érkeztek meg az Egyesült Királyságban megrendezett nyitószakaszokra.

A sors azonban ismét átírta a forgatókönyvet, nemhogy csata nem lett közöttük, de Froome és Contador az első nagy hegy tetejére sem értek fel. A címvédő a 4. és az 5. szakaszon is bukásba keveredett. Az esős-saras kockaköves etapon 66,5 kilométerrel a vége előtt ő maga bukott, és beszállt a kísérőautóba, feladva ezzel a címvédés lehetőségét.

Ugyanígy járt az első hegyi szakaszon Contador is, aki a dallamos nevű La Planche des Belles Filles emelkedőt már nem kezdhette meg, ugyanis 95 kilométerrel a vége előtt a vizes-csúszós úton elesett és eltörte a lábát, így számára sem volt folytatás.

Nem úgy Nibalinak, aki élete formájában tekerve használta ki két riválisa balszerencséjét. Az olaszok sztárja négy szakaszt is megnyert, és a 2. szakaszt követően - egy napot leszámítva - végig az első helyen állt összetettben. Végül 7 perc 39 másodperccel az évezred legsimább győzelmét aratta Franciaországban.

A sárga trikós fut fel a hegyen

2016. július 14., 12. szakasz - Montpellier - Chalet Reynard (Mont Ventoux), 178 km
Nem csak a Tour de France, hanem az egész sportág történetének egyik legikonikusabb pillanatává vált, amit Christopher Froome 2016. július 14-én csinált. Éppen arra a Mount Ventoux-ra tekertek fel, ahol három évvel azelőtt a valaha volt egyik legnagyszerűbb támadást produkálta, amikor a rengeteg, az utat elálló szurkoló miatt a bringások előtt lévő motor hirtelen fékezésre kényszerült. A járművön átesett Richie Porte, az ausztrálon pedig Froome is, akinek így tönkrement a kerékpárja.

Amit a brit ezután csinált, az egy hihetetlen helyzetfelismerés volt. Elkezdett futni felfelé a hegyen, hogy ezáltal is minimalizálja veszteségeit, amíg új bringát kap a csapatkocsiról. Miután ismét nyeregbe pattant, a hátránya alig másfél perc lett a hegy tetejére, a sárga trikót pedig sikerült megőriznie nem csak a nap végéig, hanem egészen Párizsig.

Francia győzelem a nemzeti ünnepen

2017. július 14., 13. szakasz - Saint-Girons - Foix, 101 km
Azelőtt korábban egyszer - még 1911 és 1923 között - telt el olyan hosszú idő két francia szakaszgyőzelem között a Bastille Napon, mint amit 2017-ben Warren Barguil megszakított. Mindkét alkalommal tizenkét hosszú évet kellett várniuk a franciáknak arra, hogy legnagyobb nemzeti ünnepükön hazai sikernek örülhessenek.

A legjobb hegyimenőnek járó pöttyös trikóban tekerő Barguil szinte végig szökésben töltötte a három emelkedővel nehezített etapot. Ebben három kiváló versenyző, Contador, Quintana és Mikel Landa is a segítségére voltak, akiket a hajrában sikeresen lesprintelt, véget vetve a francia átoknak ezen a számukra jeles napon.

A segítő legyőzi a négyszeres Tour-győztest

2018. július 18., 11. szakasz - Albertville - La Rosière, 108 km
2018. július 19., 12. szakasz - Bourg-Saint-Maurice - Alpe d'Huez, 175 km

Geraint Thomas már a kezdetektől az egyik legfontosabb és legerősebb hegyi segítője volt a négyszeres Tour-győztes Froome-nak. A walesi versenyzőnek 2018-ban végre eljött az ideje. A három hét alatt gyakorlatilag lemosta a pályáról csapattársát, akit ebben az évben még a holland Tom Dumoulin is megelőzött.

Thomas az Alpokban nyerte meg a sárga trikót még a verseny közepén, amikor egymás után két hegyi szakaszt is megnyert. A La Rosiére nem tartozik a híres emelkedők közé, szemben a hajtűkanyarairól és százezres nagyságban jelen lévő szurkolóiról ismert Alpe d'Huezzel, ahová először 1952-ben tekertek fel a világ legjobbjai. A korábban pályán olimpiai bajnok Thomas az évtized egyik legsokoldalúbb versenyzőjévé nőtte ki magát. Nem hiába, máshogyan nem is lehet egy olyan parádés, akciókkal teli szakaszt megnyerni, mint amilyen ez volt.

Három őrült nap az Alpokban

2019. július 25., 18. szakasz - Embrun - Valloire, 208 km
2019. július 26., 19. szakasz - Saint-Jean-de-Maurienne - Col de l'Iseran, 89 km

2019. július 27., 20. szakasz - Albertville - Val Thorens, 59,5 km
A legutóbbi Touron ismét az Alpok játszotta a főszerepet az összetett szempontjából. A háromból az első szakaszt az a Nairo Quintana nyerte, aki addig élete legrosszabb Tourját tekerte. A sárga trikót eddig sikertelenül üldöző kolumbiainak a lábai a magaslat miatt hirtelen elkezdtek pörögni, így több mint másfél perces előnnyel megnyerte a szakaszt a francia Romain Bardet előtt.

A következő két napon olyan ítéletidő volt, amilyet júliusban még arrafelé is nagyon ritkán láthatnak. Az utolsó hegyen az utat a vihar miatt a hegyről lefolyó sárlavina eltorlaszolta, a villámok pedig csak úgy röpködtek a versenyzők feje felett. A szervezők végül úgy döntöttek, hogy félbeszakítják a szakaszt, és az utolsó emelkedő (Col d'Iseran) tetején kialakult különbségeket veszik figyelembe az összetetthez.

A 20. szakaszt pedig 59,5 kilométerre rövidítették. Az egyetlen hosszú hegymenetből álló etapot végül Vincenzo Nibali nyerte a Val Thorensen, a 22 éves Egan Bernalnak pedig könnyű dolga volt, hogy megtartsa a sárga trikót. Az INEOS-ra átnevezett Sky fiatal kolumbiaija nevető harmadikként ellopta a győzelmet Froome-tól és Thomastól.

A következő Tour de France egyik legnagyobb kérdése éppen ez: vajon ezúttal ki lesz a legjobb a három INEOS-versenyző közül? Sokak szerint csupán a szintén három világsztárt soraiban tudó Jumbo-Visma (Tom Dumoulin, Primoz Roglic és Steven Kruijswijk) tudja megakadályozni a brit csapatot abban, hogy kilenc éven belül nyolcadszor is az ő versenyzőjük legyen a legjobb. Mi már nagyon várjuk a két szupercsapat összecsapását a nyár végi viadalon.