A mi kis háziversenyünket nem vertük nagydobra, a stopperrel mért időket sem hozzuk nyilvánosságra, mert a lényeg egész más volt. A Duna Arénában edzéseket tartó társaimmal összefogva sikerült színt vinnünk a versenyzők szürke hétköznapjaiba, amire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy azok jelenleg boldogságot és biztonságot sugárzók." – hangsúlyozta az ötletgazda Selmeci Attila.
A versenyzők már nagyon várták ezt a kihívást, és most arra számítanak, hogy az első háziversenynek – amelynek első napján 2000, a másodikon pedig döntően 400 méteres távokat tettek meg – lesz folytatása.
Néhányan meglepően jól úsztak, mások egyelőre csak harcoltak a vízzel, amin nem lehet csodálkozni. Hónapokon át csak szárazföldön edzhették magukat, voltak, akik érettségiztek, vagy betegeskedtek, közben úgy elpárolgott a vízérzékük, ahogy eddigi pályafutásuk alatt talán még soha.
Most viszont az okoz fejtőrést, hogy miként lehet folyamatosan motiválni őket. Nagyszerű ötleteket dobtak be az edzők a közösbe, legközelebb például délelőtt már előfutamokat, délután pedig döntőket fogunk a programba iktatni, egyre inkább közelítve egy „igazi" verseny lebonyolításához. Ami lehet – nem tudni még, hogy pontosan mikor – az országos bajnokság, egy vagy két pénzdíjas erőpróba, amelyhez már a szövetség segítségét kell kérnünk. Ez egyelőre a jövő zenéje, annak viszont nem kicsi az esélye, hogy nem csak Budapest, hanem ugyanakkor Győr és Szeged is megrendezi a maga háziversenyét, az összehasonlítás után még értékesebb visszajelzéseket kaphatunk. Lesznek majd, akik növekvő önbizalommal haladnak tovább, mások remélhetően észbe fognak kapni, rájönni arra, hogy valamin változtatni kell. Szívemből kívánom, hogy minden magyar válogatott tartson ki eredeti terveinek megvalósítása mellett, még ha az is megtörténhet, hogy arra jövő májusig, az új időpontú budapesti Európa-bajnokságig várnia kell." – mondta befejezésül Selmeci Attila, hozzátéve, hogy az úszósportnak feltehetően veszteségei is lesznek.