Társoldalunk:

A szovjeteknek való megfelelés okozta a magyar sport gyásznapját

2020.05.16. 06:10

Nincs abban semmi túlzás, hogy a modernkori magyar sport gyásznapja lett 1984. május 16. Ekkor döntötte el a Magyar Olimpiai Bizottság, hogy hazánk sportolói nem vesznek részt a Los Angelesben rendezett nyári olimpián. Ma már tudjuk, hogy a döntést nem Budapesten és nem a MOB-ban, hanem Moszkvában hozták meg. Ugyanakkor a MOB és az MSZMP is megtehette volna, hogy külön utat választ – ahogyan ezt a kínaiak, a románok és a jugoszlávok is megtették. Ám ez a magyar kommunista vezetésnek - így a sportvezetésnek sem - eszébe sem jutott.

Sok-sok magyar sportolót érintett tragikusan a távolmaradás, sok pályafutás tört ketté, vagy ment tönkre. A hosszas felsorolás helyett érdemes azt felidézni, ami a magyar női kosárlabda-válogatottal történt. A Killik László vezette csapat Havannában küzdött azért, hogy az olimpiai selejtezőről eljusson az olimpiára. A borzalmas kezdés után magukra találtak a lányok és elérték azt, amiért kiutaztak.  Amikor Havannában felültek a Madridba tartó repülőre, még nem tudtak semmit. Amikor a spanyol fővárosban leszálltak, még akkor sem.  

Killik László, aki szövetségi kapitányként sikeresen szerepelt a havannai olimpiai selejtezőn. Az olimpiára azonban már nem jutott el a magyar női kosárlabda-válogatottalForrás: DIGI Sport

Majd felszálltak a Madrid-Budapest MALÉV-járatra. Ott a személyzet kihozta az újságokat. Akkor szembesültek azzal, hogy ebből nem lesz olimpiai szereplés.  De volt egy ember, aki ott volt Havannában, és már mindent tudott. Malonyai Péter, a Magyar Nemzet újságírója úgy értesült a budapesti döntésről, hogy amikor lediktálta a tudósítását, akkor megmondták neki, mi történt a MOB-ülésen. A magyar női kosárlabda-válogatott ekkor készülődött a sorsdöntő, a továbbjutásról határozó meccsére. 

Malonyai nem mondta el a csapatnak a hírt. 

Idézzük most fel 1984. május 16-át és a másnapi magyar sajtóvisszhangokat. Mielőtt belemennénk a részletekbe, érdemes megjegyezni, hogy a Népsport (hazánk egyetlen sportnapilapja) a május 17-i számában a címoldalon adta ki a MOB hivatalos közleményét. De ennél tovább nem mentek a szerkesztők. Ha pedig belelapozunk a másnapi, május 18-i számba, ott már egy betű sincs a magyar sportot tragikusan érintő döntésről. Mintha semmi sem történt volna. 

A Népszabadság (az MSZMP központi napilapja) ennél azért sokkal tovább ment. Egy név nélküli szerkesztőségi jegyzetet tettek közzé 1984. május 17-én. Érdemes ebből idézni. „A nyugati világ reálisan gondolkodó neves személyiségei is elismerik, hogy amíg kifelé békés és udvarias szólamok hangzanak el, addig a színfalak mögött szabadon tevékenykedhetnek az olimpia légkörét mérgező nem jelentéktelen erők. Közülük mintegy 165 szovjetellenes, kommunistaellenes csoport készül a rendező országban a fiatalok baráti vetélkedését aláaknázó terveik végrehajtására. A szocialista országok idejében felléptek az olimpia eszméjét súlyosan sértő jelenségek ellen.  A panaszokat – bármennyire is jogosnak ítélte őket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – a gyakorlatban nem orvosolták. Sajnálattal kell megállapítanunk: a kommunistaellenesség, a gyanakvás, a bizalmatlanság árnyékában nincsenek meg a feltételei annak, hogy az 1984. évi olimpia – eredeti céljának megfelelően – a részt vevő országok neves vetélkedése, a fiatalok barátságának nagy ünnepe legyen.

Buda István, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke összefoglalót ad a Los Angeles-i nyári olimpiai játékok körül kialakult helyzetről a MOB ülésén a Népstadion sajtótermében. A MOB elnökségének javaslata szerint "a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé a magyar sportolók részvételét a XXIII. Nyári Olimpiai Játékokon." (A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottsága május 8-án jelentette be, hogy a szovjet csapat nem vesz részt az olimpián.)Forrás: MTI/Petrovits László

Az olimpiai eszmékhez ragaszkodva ellene vagyunk annak, hogy a nemzetközi feszültség növekedésében érdekelt erők az olimpiai játékokat is eszköznek használják fel céljaik elérésében. Minden sportszerető ember őszintén sajnálja, hogy a magyar sportolók, akik nagy erőfeszítésekkel, lelkiismeretesen készültek az olimpiára, a kialakult feltételek között nem vehetnek részt a találkozón. A magyar sportolók szocialista hazájuk képviseletében mindenkor készek a baráti vetélkedésre más társadalmi berendezkedésű országok fiataljaival is.  Őszintén reméljük, hogy – a jövőt illetően – a józan ész ebben a kérdésben is felülkerekedik, s az olimpiai eszmét kikezdő próbálkozások végül is nem az olimpiai mozgalom, hanem a provokátorok kudarcával végződnek".

Azt hiszem, ehhez a név nélküli szerkesztőségi közleményhez nem kell különösebb kommentár. A magyar sportolók sorsa nem itt és nem most dőlt el, hanem akkor, amikor a Szovjet Olimpiai Bizottság a távolmaradás mellett döntött. A szintén bojkottal terhelt moszkvai olimpia után (ott nyugati országok maradtak távol a szovjet hadsereg afganisztáni agressziója miatt), az 1984-es Los Angelesben megrendezett játékok is megkaphatták a csonka jelzőt.

A megnyitó ünnepség Los Angelesben. A magyar sportolók nem vehettek részt az 1984-es nyári olimpiánForrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Bisagno

Vagy azt is írhatnám: a kommunista vezetők alig várták, hogy az amerikaiaknak visszavágjanak. Azok az őrületes hazugságok, amelyek szerint a szocialista országok sportolói, sportvezetői veszélyben érezhették volna magukat Los Angelesben, akkor dőltek meg végleg, amikor a jugoszláv és román sportolókat tejben-vajban fürdették a vendéglátók. Jó, ebben volt némi kirakat-jelleg, de Los Angelesben senkinek nem jutott eszébe bántani a keleti blokkból érkezett versenyzőket.

A magyar olvasók 1984-ben tehát nem sokat tudhattak arról, hogy mi történt azon a MOB-ülésen, amelyen a végső döntés megszületett. A rendszerváltás után számos cikk jelent meg erről, de a legjobban talán Radványi Benedek írta meg ennek a napnak a történetét könyvében, amelynek címe: A kettétört olimpia. A korabeli sajtó azt is elhallgatta, hogy egyetlen ember, a jogász végzettségű Jacsó István az előterjesztés ellen szavazott. Jacsót végül nem érte semmiféle retorzió. Sőt, a politikusok még örültek is annak, hogy így cselekedett, mert ezzel hirdethették, lehetett itt nemmel is szavazni.

Valójában nem lehetett. Buda István, az OTSH elnöke az MSZMP döntését hajtotta végre. Csakhogy az MSZMP - formálisan - nem mondhatta le az olimpiai részvételt, azt egyedül a Magyar Olimpiai Bizottság tehette meg. Az MSZMP Politikai Bizottsága két nappal ezelőtt már eldöntött mindent. A MOB akkor 118 tagú volt, és a 118 főből 74 embernek volt MSZMP párttagkönyve. Ebből az is látszik, hogy esély sem volt a szembenállásra.

Az ülés elején Buda István ismertette a Politikai Bizottság döntését, egyben felhívta a küldöttek figyelmét, hogy az ellenállásnak semmi értelme nincsen. A MOB-ülésen végül nem jelent meg a teljes tagság. A Népstadion sajtótermében 79 küldött foglalt helyet. A Magyar Rádió tudósítója, Novotny Zoltán azt mondta: „összejöttek az emberek, senki sem mert semmit mondani." A jelenlévők úgy emlékeztek, hogy a teremben siralomház-hangulat uralkodott. A szavazás előtt öten szólaltak fel. Ezeket a felszólalásokat előre kiosztották, azaz megmondták a küldötteknek, hogy úgy kell tenniük, mintha komoly vita lenne a dolog mögött. Amiről persze szó sem volt.

Aztán elhangzott a kérdés. Azaz: ki fogadja el a távolmaradásról szóló előterjesztést? Ki szavaz ellene? Ki tartózkodik?

Buda István, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke kezét föltartva vezeti a szavazást a Bizottságnak a Népstadion sajtótermében tartott teljes ülésén, melynek eredményeképp az elnökség javaslata alapján a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé a magyar sportolók részvételét a XXIII. nyári olimpiai játékokonForrás: MTI/Petrovits László

A korabeli szemtanúk szerint a MOB pártküldöttei voltak a leglelkesebbek, és az ő kezük lendül először a magasba. Sokan csak vakaróztak, lehajtott fejjel ültek. Ennek ellenére a jegyzőkönyvbe az került be, hogy 78 igen és 1 nem. Az 1 nem volt a már említett Jacsó Istváné. 

Egészen tragikus, hogy a MOB-ban akkor ott ült a hatszoros olimpiai bajnok kardvívó, Kovács Pál és fia, a Vívószövetségben dolgozó Kovács Tamás. Kovács Pál azt mondta a fiának: Fiam, nem lehet mit csinálni, ha nem akarod, hogy kirúgjanak, akkor szavazd meg." Nagyon sok MOB-tagban volt akkor egzisztenciális félelem, erről később Zalka András, a Testnevelési Főiskolát képviselő küldött beszélt Radványi Benedek könyvében. Tudtam, hogy nem értek vele egyet, mégis feltettem a kezem. Kettős énem volt. Nem akarok hazudni, féltem. Akkor is szégyelltem magam ezért." 

A szavazás után ki kellett hirdetni a határozatot. Ehhez behívták a terembe az előtérben várakozó szövetségi kapitányokat, szakvezetőket, sportolókat.  Őket amolyan biodíszletként rángatták oda.  A határozathozatalban végül nem szerepelt a „fenyegetettség" szó, a MOB vezetői a Szovjetunió melletti kiállás miatt rendelkeztek a távolmaradásról.

Leonyid Brezsnyev (a mikrofonnál), a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának (SZKP KB) főtitkára felszólal a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) X. kongresszusán. Mögötte az elnökség első sorában Kádár János (b3), az MSZMP Központi Bizottságának első titkáraForrás: MTI/Pap Jenő

Majd Buda István felolvasta a MOB-nyilatkozatot, amely – természetesen – a másnapi lapokban is szó szerint megjelent. Majd az állami sportvezetés arra utasította az edzőket, a szakvezetőket, hogy menjenek az uszodába, a pályákra és a csarnokokba, közöljék a döntést a sportolókkal.  Ez volt talán a legnehezebb feladat.

Volt olyan sportoló – az öttusázó Szombathelyi Tamás -, aki elkeseredésében annyit mondott: őt nem érdekli az egész, kiváltja az útlevelét, elmegy Los Angelesbe, és elindul az olimpián. Erről persze szó sem lehetett. A döntés döbbenetes hatást váltott ki a sportolók körében – sokan sírtak, mások szóhoz sem jutottak.

Egy héttel később nem várt fordulat történt. 1984. május 23-án Budapestre érkezett a mexikói Mario Vázquez Rana, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szervezetének elnöke.  A sajtóból csak annyit lehetett megtudni, hogy a mexikói sportvezető a MOB és az OTSH vezetőivel találkozott, a téma az olimpiai mozgalom megszilárdítása volt.

A középen álló NOB-elnök, Juan Antionio Samaranch Budapestre küldte a mexikói Mario Vazquez Ranát, hogy az puhítsa a magyar sportvezetéstForrás: KEYSTONE via AFP/Fabrice Coffrini

A rendszerváltás után kiderült, hogy nem ezért érkezett a magyar fővárosba Rana. Hanem a NOB akkori elnökének, Juan Antonio Samaranchnak az üzenetét hozta. Abban az állt, hogyha Magyarország megváltoztatja a döntését, és mégis elindul Los Angelesben, akkor a NOB és a helyi szervezők a teljes magyar delegáció költségét kifizetik.  Buda István közölte, hogy erről szó sem lehet. Rana ekkor Prágába ment, hogy a csehszlovákokkal próbálkozzon. Ott sem járt sikerrel.

Samaranch amúgy pontosan tudhatta, hogy a kísérlet nem sikerül. 2009-ben írták meg róla, hogy a KGB a hetvenes évek végén - amikor Spanyolország moszkvai nagyköveteként nagy értékű műtárgyak csempészésén érték - zsarolással beszervezte, így KGB-ügynök volt, ezért is választották meg 1980-ban a keleti tömb és a Szovjetunió befolyása alá tartozó fejlődő országok szavazataival NOB-elnöknek.

Érdemes felidézni azt az epizódot, ami a Magyar Rádió és a Magyar Televízió olimpiai közvetítéseit illeti. Mire a lemondó nyilatkozat megszületett, a két cég nagyjából egymillió dollár jogdíjat már kifizetett. Végül voltak olyan riporterek, akik kiutazhattak. A rádióból Szepesi György, Novotny Zoltán és Vass István Zoltán indult el Los Angelesbe, a többiek itthon maradtak. (Szepesi ekkor a FIFA-nak is dolgozott, az olimpiai labdarúgótorna lebonyolításáért volt felelős.) Élő közvetítésekről sem a tévében, sem a rádióban nem lehetett szó.

Novotny Zoltán ott lehetett az 1984-es olimpián, Los AngelesbenForrás: Fortepan

A két médium összefoglalókat sugárzott. Az MSZMP Politikai Bizottságának ülésén is téma volt mindez.  Kádár János pártfőtitkár figyelmeztetett: a kiküldött munkatársakat alaposan fel kell készíteni.  Téma volt az is, hogy az olimpia alatt a tévében függesszék-e fel a hétfői adásszünetet. A Politikai Bizottság végül ezt sem engedélyezte. A rádió egy fokkal jobban járt. Szepesi, Novotny és Vass saját hangjukon tudósíthattak Los Angelesből. A Budapestre küldött összefoglalók többszörös szűrőkön mentek keresztül. Mind a tévé, mind a rádió épületében ott ült a párt egy-egy embere, aki cenzorként felügyelte mindazt, ami adásba kerül. 

Végül, érdemes arról is beszélni, hogy a románok miként érték el azt, hogy mégis ott legyenek az 1984-es olimpián. Romániáról tudni kell, hogy a szovjet csapatok onnan 1958-ban már kivonultak. Bukarest pedig a nyolcvanas években önálló külpolitikát folytatott (a csődben lévő ország így remélt nyugati pénzeket). A legfontosabb, hogy a román Alexandru Siperco 1982 és 1986 között a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke volt. Ebben a minőségében tehát ott ült egy román ember a NOB legfelső vezetésében, és közvetlen rálátása volt a dolgokra. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Juan Antonio Samaranch 1984. május 5-én Bukarestbe érkezett. A látogatás indoka az volt, hogy a spanyol sportvezető NOB-kitüntetést adott át a tornász Nadia Comanecinek. Samaranch természetesen a román diktátorral, Nicola Ceausescuval is találkozott.

Nicolae Ceausescu és felesége, Elena. Ők úgy döntöttek, Románia sportolói vegyenek részt Los Angelesben a nyári olimpiai játékokonForrás: AFP/Staff

A román politika első számú vezetője ekkor már tudta, hogy a szovjetek bojkottálni fognak –  Moszkva hivatalosan 1984. május 8-án jelentette be a szovjet sportolók távolmaradását.  Ceausescu akkor az mondta Samaranchnak, hogy Moszkva döntése őt nem érdekli, a román sportolók utaznak az olimpiára. A hivatalos döntés aztán 1984. május 24-én született meg. Bukarestben ekkor jelentették be, hogy a román versenyzők utazhatnak a játékokra. Los Angelesben Románia 20 aranyérmet nyert,  ezzel az USA mögött a második helyen végzett az éremtáblázaton.

A magyar sport soha nem felejtheti el azt, hogy a megfelelni akarás, a szovjet döntésekhez való feltétlen igazodás miatt esett el rengeteg magyar versenyző attól, hogy elutazhasson Los Angelesbe. Ezt a sebet az idő sem fogja soha begyógyítani.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg. A cikkben felhasználtuk Radványi Benedek 1984 - A kettétört olimpia című könyvében olvasottakat.