Jó ez a síugrás, de ásítozni is lehet alatta

Lila naplemente, síugrás a temetőbe, tűzijáték, korlátlan mennyiségű forralt bor és kolbász. Ilyen volt a lengyel Dawid Kubacki győzelmével véget érő 2020-as síugró Négysáncverseny.

A téli sportokat még nem érte el a globalizáció hatása. Van bennük valami bensőséges és családias, ami a legtöbb nyári sportban már nincs, vagy éppen máshogyan van meg. Ilyen a síugrás is, ami ugyan soha nem volt a kedvenc téli sportom – a biatlon első helye nálam megkérdőjelezhetetlen -, azonban a sportolók bátorsága előtt mindig is megemeltem a kalapom.

Kevés bátrabb ember van a síugróknál Forrás: Síparadicsom.blog

Nem tudom, melyik másik sporthoz kell akkora vakmerőség, mint ahhoz, hogy

valaki 80-90 kilométer/órás sebességgel nekicsússzon egy sáncasztalon, hogy aztán a mélybe vesse magát.

Sőt, ez már-már őrültségnek is hangzik, ha még hozzátesszük, hogy mindezt síbotok nélkül, egy pár léccel a lábain teszi - egy-egy síbot a kezekben igencsak megnövelné a légellenállást. Márpedig egy olyan sportban, ahol a légmunka legalább annyira fontos, mint az ugrás maga, ez óriási hátrányt jelentene.

A földet érés neve a "telemark", ami a síugrás szülőföldjéről kapta a nevét Forrás: Síparadicsom.blog

A sportágat Norvégiában találták ki még a 19. század közepén. Azonban a sors úgy hozta, hogy nem a március eleji oslói Holmenkollbakken lett a legfontosabb verseny az évben. A december végi, január eleji Négysáncversenyt 1953-ban találták ki, és azóta ugyanazon a négy helyszínen zajlik: Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck és Bischofshofen.

Jómagam a két osztrák helyszínre látogattam ki.

Útitársaim a Síparadicsom bloggerei voltak, akiknek munkásságát teljes szívemből ajánlom mindenkinek. Magyarországon egyedülálló részletességgel írnak a síugrás mellett az alpesi sí világáról is. Éppen ezért az egyes futamok összefoglalóit is az ő tolmácsolásukban ajánlom elolvasni.

Síparadicsom Blog

Az innsbrucki verseny már jó ideje a sportos bakancslistámon volt. Bár gyermekkori kedvencem, a négyszeres olimpiai bajnok svájci Simon Ammann már nem tartozik a legjobbak közé, úgy döntöttem, itt az idő útra kelni. Nem csalódtam.

Tényleg olyan, mintha a temetőbe ugranának Forrás: afar.com

A Bergisel sáncról lehet olyan felvételeket készíteni, amiken úgy látszik, mintha a versenyzők a városba, annak is a temetőjébe ugranának.

Az innsbrucki Bergisel-sánc mesebeli környezetben helyezkedik el Forrás: Szendrei Zoltán

Azonban erről természetesen szó sincs!

A Bergisel teknőszerű kialakítása miatt a 22 500 néző igazi stadionhangulatot varázsol a verseny körülbelül kétórás idejére.

A hangulatfelelősök egy szpíker, aki a szurkolókat is bevonja a játékba, valamint egy DJ, akinek a verseny második felében már mi is szívesen lettünk volna a helyében. Ő ugyanis egy meleg, a sáncra néző üvegszobából keveri a számokat a mainstream popzenétől a Sweet Caroline-on át egészen a német nyelvű síugrós himnuszokig.

Mivel mi már a tét nélküli, teszt jellegű próbaugrásokat is kimentünk megnézni, ezért a több rétegű ruha, a lábunk alá tett hungarocell – valamelyest ez is szigetel a fagyott talajtól -, a második adag virsli és forralt bor „menü" után jó hangulatban vártuk, hogy végre kezdetét vegye a verseny.

22 500 néző volt Innsbruckban kíváncsi a versenyre Forrás: Síparadicsom.blog

A Négysáncverseny lebonyolítása abban különbözik egy átlagos világkupafutamtól,

hogy az első sorozatban az 50 ugró egy KO-rendszernek nevezett formában, párokat alkotva, egymás ellen ugrik, szemben a szokásos, selejtező eredménye alapján kialakult, fordított sorrenddel. Ez remek ötlet, hogy feldobja az átlag nézőnek (nekem) unalmasnak ható első kört. Innen a második, döntő körbe a 25 párharc győztesei, valamint az 5 legjobb szerencsés vesztes jutnak be.

A mezőny - és a lelátó is - főként skandinávokból, valamint közép-európaiakból állt. Ezért írtam még az elején, hogy elég belterjes és családias a légkör egy-egy ilyen eseményen. Magyarokkal is lehetett találkozni, például Bischofshofenben rendre egy piros-fehér-zöld zászlót lengető úriember rakoncátlankodott a szpíker mögött.

Lila naplemente Bischofshofenben Forrás: Szendrei Zoltán

Míg Innsbruckban a város és a mögötte lévő havas hegycsúcsok adtak mesébe illő látványt a versenynek, addig Bischofshofenben a sánc feletti lila naplemente volt szemet gyönyörködtető.

Ilyen környezetben könnyű jól éreznie magát az embernek. Mindezek mellé a lelátón egy-egy osztrák, német vagy lengyel versenyző ugrása előtt igazi zászlóerdő fogadta az ugrókat. Ezzel kapcsolatban minden más a fotókon.

A legnagyobb sztár jelenleg az osztrák Stefan Kraft Forrás: Síparadicsom.blog

A legnagyobb sztárok jelenleg az osztrák csapatban vannak.

A Stefan Kraft és Michael Hayböck iránti mánia már-már a márciusban visszavonult alpesi síelőjük, a nyolcszoros összetett világkupagyőztes Marcel Hirscher felé érzett rajongásukat is felülmúlja. A Red Bull által is támogatott - pár pohár forralt bor után a nulla fokban igazi nyelvtörőnek számító - Gregor Schilerenzauerért annak ellenére is megőrülnek a helyiek, hogy már négy-öt éve Ammanhoz hasonlóan ő sem tud odaérni a csúcsra.

Az idei Négysáncverseny felfedezettje egy 21 éves norvég, Marius Lindvick lett. Az újévi Garmisch-i verseny után Innsbruckban is ő győzött, azonban

az összetett győzelemért járó aranysast a lengyel Dawid Kubacki vihette haza.

A 29 éves ugró mind a négy helyszínen dobogóra állhatott, sőt a bischofshofeni, vízkereszti záró futamot is ő nyerte meg. Duplán szólhatott neki a lengyel himnusz, és a tűzijáték az Alpokban.

A lengyel Dawid Kubacki nyerte a 68. Négysáncversenyt Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Frankhoermann/Sven Simon

A hangulat és a környezet egészen páratlan volt, nem bántam meg, hogy végre kijutottam egy téli sportos eseményre. Azonban hiába a KO rendszer, átlagos nézőként magába a versenybe azért néha bele-beleásítottam. Szerencsére ezúttal a széllel most nem voltak bajok egyik helyszínen sem, az unalmas pillanatokban a lelátón vacogva mégis ötletelésbe kezdtem, hogyan lehetne még pörgősebbé, 21. századibbá tenni a síugrást.

Jelenleg egy versenyhétvége általában kétnapos. Első nap két tesztsorozatot, valamint a selejtezőket rendezik meg. A kb. 70 kvalifikációban érdekelt ugróból 50 kerül be a másnapi versenyre. Ott pedig az első sorozat után a legjobb 30 a másodikba. Tekintve, hogy a 20 kiesőt 80-85%-os pontossággal meg lehet mondani, ezért a legjobbak számára szinte semmi tétje nincs a selejtezőknek.

Ezért azt csinálnám, hogy a kvalifikációból csak a legjobb 32 jutna be a másnapi döntőbe, ahol nem két sorozat lenne, hanem három. Így az első sorozatban nem 25 páros, hanem csak 16 ugrana a KO rendszerben. A másodikban megint párokra osztanám az ugrókat, ahonnan a 8 páros győztesei, valamint a két legjobb szerencsés vesztes jutna be az utolsó sorozatba, ahol már normálisan, fordított sorrendben döntenék el, ki a legjobb – a korábbi ugrások eredményeit figyelmen kívül hagyva.

Salzburg a környék egyik legszebb városa Forrás: Szendrei Zoltán

Ez azért is lenne jobb, mert így a rajongók eggyel többször láthatnák a kedvencüket. Ez csak egy kis ötletelés volt a részemről, nem feltétlenül kell vele egyetérteni.

De az tény, hogy igazán a síugrásban lévő 10-12 nemzeten túli sportrajongókat – lásd magyarok – csak ilyen eszközökkel lehetne megszólítani egy olyan évszázadban, ahol a televízió és az internet világában mindenki az lehet, aki csak szeretne, és azt csinálhat, amit igazán szeretne.

Az utolsó pár, elvontabbra sikerült bekezdéstől függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudom a Négysáncversenyt.

Kiváló évindító program, sőt! Ha még a túrát kiegészítjük egy salzburgi vagy innsbrucki városnézéssel, esetleg ellátogatunk Hallstattba, vagy „felsífelvonózunk" valamelyik háromezres hegycsúcs tetejére, akár több időt is el lehet tölteni ezen a vidéken.