Döbbenetes maratoni visszatérés Berlinben

Egészen elképesztő időeredményt ért el az etióp Kenenisa Bekele a Berlinben vasárnap megrendezett maratonon. Csak két másodpercen múlt a világcsúcs megdöntése.

Bekele a Haile Gebreselassie utáni időszak legnagyobb etióp távfutója volt. Hiszen 2004-ben tízezer méteren arany, ötezer méteren ezüstérmet szerzett az athéni olimpián.

Majd négy év múlva Pekingben sikerült neki a duplázás e két távon.

Hogy aztán 2009-ben a világbajnokságok történetének első duplázója legyen ezeken a távokon. Nem mellesleg összesen öt szabadtéri vb-elsősége van, és a mezeifutó vb-ken sem akadt nála eredményesebb, hiszen azokon tizenegyszer állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Valamint máig megdönthetetlen az ötezer méteren elért 12:37.35 perces eredménye (2004. május 31., Hengelo), valamint az egy évvel későbbről származó tízezer méteres világcsúcsa, amely 26:17.53 perc (2005. augusztus 26., Brüsszel).

Igen ám, de mint minden pályaatléta életében, nála is eljött az idő, amikor elkezdett kopni a gyorsasága. Meg persze feltűnt a színen Mo Farah, a Bekele utáni korszak ügyeletes távfutó zsenije. Az etiópnak két választása volt. Vagy úgy végzi, mint egy XIV. Lajos-korabeli szék Boris Vian: Pekingi ősz című könyvében, és XV. Lajos-korabeli szék lesz belőle – magyarán nyugdíjba vonul -, vagy elkezd készülni a hosszabb távokra.

Az etióp Bekele óriási időt futott a német fővárosban Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Christoph Soeder

Bekele az utóbbit választotta, és a maratoni futás világa felé vette az irányt. 2014-ben debütált, ráadásul a párizsi viadalon 2:05:04 órás, igen biztató eredménnyel vette kezdetét ez a kaland. Ez egyrészt pályacsúcsot jelentő idő volt, másrészt akkoriban minden idők leggyorsabb első maratoni idejének számított. Gebreselassie, a és a 2003-as világcsúcstartó Paul Tergat sem volt képes korábban ilyen bemutatkozásra ezen a távon. Októberben a chicagói maratoni már nem sikerült ilyen jól a számára. Csak negyedik lett, és 1:40 percet kapott a győztes Eliud Kipchoge-től.

A 2015-ös szezonja még ennél is rosszabbul sikerült. Januárban 30 kilométer után feladta a Dubai maratonit, majd Achilles-ín-sérülése miatt visszalépett a londoni megméretéstől. Egy évvel később óriási visszatérést produkált. Berlinben 2:03:03 órával, minden idők akkori második legjobb eredményével jelezte, vele még jócskán számolni kell.

2017-ben immár hivatalosan is bejelentette, hogy világcsúcsot szeretne futni maratoni távon. Január végén Dubaiban azonban nagyon peches volt. A rajt után elesett, és féltávnál fel is adta a kilátástalannak tűnő próbálkozást.

Áprilisban ugyan összejött neki Londonban egy vállalható maratoni –

2:05:57 óra -, de a rövidebb távokon világcsúcsokat tartó, világversenyen aranyat aranyra halmozó futó esetében a második hely az első vesztes pozíciója, akárhonnan is nézzük. Márpedig kilenc másodperccel kikapott a kenyai Daniel Wanjirutól.

Bekele célba érkezik Berlinben Forrás: Anadolu Agency/2019 Anadolu Agency/Abdulhamid Hosbas

Tavaly ismét Londonban próbálkozott, de még rosszabbul járt, mint egy évvel korábban. A 2:08:53 órás ideje csak a hatodik helyre volt elég, és a szám egyeduralkodója, Eliud Kipchoge négy percnél is nagyobb előnnyel ért be előtte, természetesen elsőként a célba.

Fiatalabb nem lett közben, hiszen immár 38 éves. Ám Bekele nem az a fajta, aki egykönnyen feladná. Még akkor is, ha az atlétika szakírói közül sokan már csak legyintettek, amikor ő került szóba. Túl idős, túl sokszor sérült, túl sok maratonit ad fel, mondták. És igazuk volt. Ám Kenenisa Bekele nem volna Kenenisa Bekele, ha nem próbált volna meg mindent, hogy visszaszerezze megtépázott tekintélyét.

Az idei berlini maratonin elképesztően stabil futással, és végül 2:01:41 órás idővel ért célba, csattanós választ adva az őt minduntalan leírók számára.

A nagy futás után járt a sör Bekelének Forrás: AFP/John Macdougall

Teljesen nyilvánvaló, hogy Bekele célja egy újabb olimpiai aranyérem megszerzése kell, hogy legyen. Mint ahogy az utána következő korszakos zseni, a szintén maratoni futásra átálló Mo Farah is azon mesterkedik, hogy jövőre legyőzze a rövidesen a maratoni futás kétórás álomhatárát ledönteni igyekvő világcsúcstartót, Eliud Kipchoge-t. Nyilván nem lesznek ideálisak a körülmények jövő augusztusban a tokiói olimpia férfi maratoni futásának idején. Így hát nem is várható, hogy a világcsúcs közelében futnak majd.

Ám a tény, hogy jó eséllyel három ekkora korszakos zsenit láthatunk majd egymás ellen versenyezni az olimpiai aranyért, alighanem egy örökre emlékezetes csatát, egy igazi sportklasszikust ígér,

amelyet mindenkinek érdemes lesz megnéznie, akit csak egy kicsit is érdekel a hosszútávfutás.