Társoldalunk:

Hóágyúkkal hűtik a forró levegőt a kajak-kenu előolimpián

2019.09.10. 21:58

A magyar kajak-kenu válogatott, amely öt arany, négy ezüst és három bronzérmet nyert a szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon szeptember első hetében Takamacuban edzőtáborozott, kedden pedig megérkezett Tokióba, ahol csütörtöktől részt vesz az előolimpián. Hüttner Csaba tanítványainak nem lesz egyszerű dolga, mert bár a japánok lelkesen készülnek az ötkarikás játékokra, a körülmények, amelyek a vízen fogadják a magyarokat, korántsem hétköznapiak.

A fiatal tehetségekkel – mint a vb-bronzérmes Lucz Anna, vagy friss világbajnok Gazsó Dorka – teletűzdelt válogatott már egy hete megkezdte a felkészülést a tokiói előolimpiára, míg a szegedi világbajnokság legnagyobb sztárja, a királykategóriában (K1 1000 méter) aranyérmes Kopasz Bálint és a már nyolcszoros vb-győztes Medveczky Erika hétfőn hajnalban indultak útnak a Távol-Keletre. 

Tokióban már minden a jövő évi olimpiáról szólForrás: Origo

Szűk egy napnyi repülést követően olimpiai hangulat várta a magyar csapatot a tokiói Narita repülőtéren. Egy métert sem lehetett úgy megtenni, hogy ne egy olimpiai plakátba, vagy bármilyen más ötkarikás reklámba fussunk bele. A reptérről kilépve azonban megcsapott minket a valóság, ami 33 fokban és 80%-os páratartalomban nyilvánult meg. Igaz, Medveczky Erika megjegyezte, hogy neki tetszik az időjárás, mi azonban nem osztoztunk a lelkesedésén, ahogy valószínűleg a hordár sem, aki deréktól lefelé csuromvizes nadrágban pakolta be a buszba a világbajnokok lapátjait.

Mindezt elnézve korántsem meglepő, hogy az előolimpián hóágyúkat próbálnak ki a tokiói szervezők, hogy a nézők számára elviselhetőbbé tegyék a magas hőmérsékletet. Az eddigi tesztversenyeken a szervezők már párakapukat és szélgépeket helyeztek üzembe, most azonban két tonna havat állítanak elő gépek segítségével.

Persze ez csak a szurkolóknak lehet öröm, a kajakosokon és a kenusokon egy cseppet sem segít. Nekik ugyanis egy év múlva, augusztusban, a legnagyobb hőségben, délben kell majd vízre szállniuk a döntőkben. Ha most szeptember közepén 33 fok és 80%-os páratartalom van, ez augusztus elején kb. 40 fokot jelent, levegőt pedig alig lehet majd kapni.

A kétszeres világbajnok Birkás Balázs is letesztelte a tokiói pályátForrás: Origo

A délutáni ebéd után kiderült, hogy nem csak a rekkenő hőséggel és a magas páratartalommal kell megküzdeni, hanem a tokiói öbölben kiépített kajak-kenu pályával is. Kinézetre extravagáns a pálya, amelyet két híd vesz körbe, a látványa pedig olyan mintha a Duna vizén, a Lánchíd lábánál versenyeznének Kozák Danutáék. A pálya azonban nem az igazi, ugyanis a halak olykor egy méter magasra is kiugranak a vízből, míg másfél percenként a pálya fölött elhalad egy leszállást már megkezdő repülőgép. A böhömnagy gépek némi hullámot is csinálnak, nem beszélve arról, hogy olyan hangosak, hogy könnyen előfordulhat, hogy valamelyik versenyző emiatt nem hallja majd startpisztolyt.

„Nincs különösebb baj, csak ilyen vízen még nem eveztünk. Az oldalszél jobbról fúj, ami kedvez nekem. A halak sem zavartak, csak rácsodálkoztunk. Egyelőre a repülők sem zavarnak, mert a szegedi világbajnokságon a magyar szurkolók hozzászoktattak minket a hangzavarhoz. Mire eljön a verseny, nem fog zavarni semmi, mert olyankor teljesen kikapcsolok. Csak most elsőre kicsit furcsa volt" – mondta az Origónak a világ- és Európa-bajnok kenus, Takács Kincső.

Ha már szóba jött a start, akkor mindenképpen meg kell említeni, hogy a magyar csapat edzése alatt a Polaritás-GM Kft. emberei éppen szerelték fel a rajtgépeket a tokiói kajak-kenu pályára.

A magyar csapat érkezése előtt egy nappal 200 kilométeres sebességet is meghaladó széllökésekkel pusztító tájfun csapott le Tokióra. A fővárosban és környékén rengeteg vonatot leállítottak. Vasárnap 135, hétfőn pedig mintegy 100 járatot kellett törölni a tokiói reptéren. Tokió agglomerációjában milliók maradtak áram nélkül, de kedden már alig lehetett érezni valamit ebből.

Vécsi Viktor, a magyar csapat szakmai stábjának tagja elevenített fel egy érdekes történetet. A korábbi olimpiákon a kajak-kenu döntőket mindig az utolsó két napon rendezték, de a 2000-es sydney-i olimpián Vereckei Ákost ötször is visszahívták a K1 500 méteres döntőben a rajt után, mert akkora szél volt, hogy nem tudott szabályosan elindulni. Akkor felmerült annak a lehetősége, hogy a rossz időjárási körülmények miatt elcsúsztatják egy nappal a döntőt, azonban az olimpiai láng addigra kialudt volna, így elvetették ennek a lehetőségét. Azóta megváltoztatták a lebonyolítást, hogy ha bármi közbe jönne, ne boruljon fel az olimpia menetrendje.

Látványnak sem utolsó a tokiói kajak-kenu pályaForrás: Origo

Ha már szó volt a nehéz körülményekről, mindenképpen meg kell említeni a pozítívumokat: a japánok remek házigazdák, nagyon kedvesek, és ott segítenek, ahol tudnak. A csaknem 12 órás repülőút alatt egyszer sikerült elaludnom 20 percre, majd amikor felébredtem és nyújtóztam egyet, sikerült fejbe vernem egy japán hölgyet, aki annyira kedves volt, hogy még ő kért tőlem bocsánatot. A médiaközpontban is pozitív csalódás ért, ugyanis elfelejtettem akkreditálni magamat az előolimpiára, de bekopogtam a sajtóirodába, és három perc alatt készítettek nekem egy belépőkártyát. Persze, ezzel senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy nyugodtan elhanyagolhatja a regisztrációt, ugyanis a 2020-as olimpiára már idén márciusban le kellett adni a neveket, így aki lekésett róla, annak valószínűleg nem lesz olyan szerencséje, mint nekem.