Vajda Attila: Rámehet az ember élete arra, hogy olimpiai bajnok lesz

Az olimpiai arany- és bronzérmes Vajda Attila az augusztusi szegedi kajak-kenu világbajnokság egyik arca. A kenus legenda a 2016-os visszavonulása óta edzőként dolgozik, a dunaújvárosi csónakházban pedig arról mesélt, hogy nem bajnokokat szeretne nevelni, hanem egészséges embereket. Vajda ezenkívül beszélt még az olimpiai aranyérem megszerzéséről, Kolonics Györgyhöz fűződő viszonyáról és a szerencséről, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki bajnok legyen.

Már 13 évesen eldöntötte, hogy olimpiai bajnok lesz. Milyen hatás érte?
Így van. Ekkor jutottam arra az elhatározásra, hogy most már tudom, mi az a nagybetűs sport, és melyik az a verseny, amit szeretnék megnyerni.

1996-ban Kolonics György és Horváth Csaba kenupárosa aranyérmet nyert az atlantai olimpián, és őket nézve eldöntöttem, hogy olimpiai bajnok akarok lenni.

Már ezt megelőzően is kenuztam ímmel-ámmal. Lejártam edzeni, és jól éreztem magamat. Ez volt az a pillanat, amikor már pontosan tudtam, mit szeretnék elérni.

Mennyi lemondással jár egy kamasz élete, aki olimpiai bajnok szeretne lenni?
Rengeteggel. Mi nem úgy éljük az életünket, ahogy szeretnénk. Nincs nyár, nincs szabadság, se nyári szünet. Folyamatosan edzések vannak.

Nincsenek barátságok, se párkapcsolatok. Rámehet az ember élete, mert kevesen találják meg maguk mellé azt a társat, akivel később leélhet egy életet. Ha valakinek összejön az olimpiai bajnoki cím, akkor jön egy kis rivaldafény, hírnév, ami némelyest tompít az árán, de összességében sokba kerül, amíg az ember eljut odáig.

Olyan dolgokból maradunk ki, amiket soha többet nem fogunk tudni pótolni.

Az olimpiai aranyérmes Vajda Attilát egyelőre nem motiválja a vízre szállás Fotó: Mudra László - Origo

25 évesen már teljesítette élete legnagyobb célját. Mi a követező?
Szeretnék olyan edző lenni, aki motiválni tudja a tanítványait, eljuttatva őket oda, hogy kihozzák magukból a maximumot. Nagyon örülnék neki, ha edzőként is megjárhatnék egy olimpiát. Szeretnék olyan versenyzőket tanítani, akik hasonló elhatározásra jutnak, mint én, és képesek alázattal dolgozni a céljukért.

Természetesen nem az a legfontosabb, hogy olimpiai bajnokokat neveljek, hanem az, hogy kihozzam a versenyzőimből a maximumot.

Vannak tehetségesek és kevésbé tehetségesek is. Azt szeretném, ha egyszer úgy emlékeznének rám, mint akivel jó volt együtt dolgozni.

Három éve dolgozik edzőként. Hová teszi magát a szakmában?
Lépegetek előre. Egy éve dolgozom Magyarországon, akkor kerültem ide Dunaújvárosba. Egy év alatt főleg kajakos lányokkal foglalkoztam, de most van egy kenus lányom is. Az ifjúsági Európa-bajnokságra két versenyzőt jutattam ki, az U23-ban is volt indulóm olimpiai távon. Már vannak eredmények, lépegetünk előrébb, de a legnagyobb cél majd később fog realizálódni, mert még csak a munka elején járunk, és ezt több év felépíteni.

A szegedi felnőtt vébén is lesz két kenusunk. Kiss Balázs C-2 1000 méteren harcba száll az olimpiai kvótaszerzésért Dóri Bencével, illetve Hajdú Jonatán C-2 500 méteren indul a világbajnokságon Fekete Ádámmal.

A klubnak megvannak a szintjei. Edzőként párban dolgozom Molnár Gergellyel, és elég jól együttműködünk. Próbáljuk kiegészíteni egymást. Az ő tapasztalata és az én versenyzői tapasztalatom talán segít az érdekes edzések összeállításában.

Említette, hogy többségben kajakos lányokkal foglalkozik. Olimpiai bajnok kenusként nem a kenu szakágban kellene dolgoznia?
Tanulom a kajakos dolgokat, és van benne kihívás.

Nem megy simán, de a legjobb példa talán Kozák Danuta férje és edzője, Somogyi Béla, aki szintén kenus volt, most viszont már egy ideje egy ötszörös olimpiai bajnok kajakos edzéseit irányítja.

A női kajakban és a férfi kenuban hasonló a sebességtartomány. Technikailag persze máshogy kell felkészíteni a versenyzőket, mert a mozgások teljesen mások. Ez viszont motivációt ad nekem, mert tanulnom és elemeznem kell a kajakozást. Nagyon örülök, ha észreveszem, hogy elkövettek egy hibát, annak pedig még inkább, amikor ki tudom azt javítani. Örülök, hogy edző lehetek, mert kaptam egy újabb motivációt az élettől, amiben újra fejlődhetek.

A három olimpiai bajnok, Gyulay Zsolt, Kőbán Rita és Vajda Attila indította útjára a #sikersztori kampányt Fotó: Csudai Sándor - Origo

Augusztus 21. és 25. között Szegeden rendezik az olimpiai kvótaszerző világbajnokságot. Ön az esemény egyik arca. Mivel jár ez a feladat?
Népszerűsítem a világbajnokságot. Bízom benne, hogy eredményes lesz a magyar csapat. Van is okunk rá, mert mindig eredményesek voltunk, amikor Magyarország kajak-kenu világbajnokságot vagy Európa-bajnokságot rendezett. Látom, hogy a szövetség mennyi energiát és pénzt áldozott arra, hogy megújuljon a szegedi pálya, hogy igazán korszerű legyen a vb.

Infrastrukturálisan is gyönyörűvé tették a Maty-éri versenypályát, már csak a mieinken múlik, hogy gyönyörűen felavassák, és megszerezzék az olimpiai kvótákat.

2006-ban bronzérmes lett a szegedi világbajnokságon, 2011-ben pedig aranyérmes. Milyen emlékei vannak Szegedről?
Ez a sport nem tartozik a kifejezett látványsportok közé, de egy-egy ilyen esemény kicsit olyan, mintha foci vagy kézilabda lenne.

Megtelnek a lelátók, és óriási a hangulat. Fantasztikus a környezet. Olyan ez, mint egy olimpia. Sehol máshol a világon nem jelenik meg annyi szurkoló, mint Szegeden, ezeken a rendezvényeken. Ez egy pici olimpia, pici hírnév, pici show. Ilyenkor úgy érezzük, hogy valóban részesei vagyunk valami nagy dolognak.

Boldogabban versenyzünk.

A világbajnokság után egy héttel megrendezik a Masters-vb-t is. Elindul rajta?
Nem. Amióta visszavonultam nem nagyon térdeltem kenuban. Az elmúlt három évben jó, ha száz kilométert eveztem. Nem motivál már a dolog. Még nem jött el a pillanat, hogy úgy tegyem vízre a hajómat, hogy felkészülök egy versenyre. Inkább csinálok bármi mást. Futok, kondizok.

Vajda Attila tudja, milyen vb-aranyat nyerni Szegeden Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

Pedig akkor a világbajnokságon is elindulhatna, hiszen még mindig csak 36 éves, öttel fiatalabb, mint a magyar válogatott korelnöke, a 41 éves Kammerer Zoltán.
Még most is ott lehetnék, egyszer meg is fordult a fejemben a visszatérés gondolata, de

rájöttem, hogy túl hiú vagyok. Ha nem lehetek a legjobb, inkább nem csinálom.

Úgy érzem, ehhez már nem vagyok elég jó, ezért kerestem edzőként új célokat. A kenuzás volt az életem, úgy érzem, méltó módon vonultam vissza.

Gyerekként olimpiai bajnok akart lenni, ez 2008-ban össze is jött Pekingben. Az athéni 2004-es olimpián azonban bronzérmes lett. Ahhoz is hiú volt, hogy örüljön a bronznak?
Dehogyis. Azért az óriási siker. Legalább akkora, mint négy évvel később, amikor aranyérmet nyertem.

Athénba a semmiből jutottam ki, egy pótkvalifikációs baklövésnek köszönhetően, mert Joób Márton nem nyert, amikor beborult a vízbe.

Ha Marci nem borul be, és beér az első négy hely valamelyikére, akkor lezárják a válogatást. Így azonban nyitott lett a második válogató, amit meg tudtam nyerni, akárcsak a szétlövést. Ez volt az a pillanat, ami valójában eldöntötte az utamat. Az egy dolog, hogy kamaszként elhatároztam, hogy olimpiai bajnok leszek, de ez a győzelem óriási lökést adott, és ráállított az útra.

Amikor 2008-ban meglett az aranyérem is, mit érzett?
Borzalmas fájdalmat. Mellette persze örömöt, elégedettséget. Egész életemben erre készültem, és amikor megcsináltam, kijött belőlem minden fáradtság. Csak azt sajnáltam, hogy előttem senki nem nyert aranyérmet Pekingben.

Én szereztem a magyar csapat első aranyát, és óriási teher volt rajtam. Ha ez nincs, akkor talán jobban rá tudok koncentrálni a másnapi 500 egyes számomra is, és nem lettem volna kilencedik.

Óriási volt a médiaroham, amire nem voltam felkészülve, és ezért elment a másnapi versenyem.

Kolonics György volt Vajda Attila példaképe Forrás: MTI/Kovács Tamás

A győzelme után Kolonics Györgynek mondott köszönetet, aki a 2008-as pekingi olimpia előtt hunyt el egy hónappal. Milyen kapcsolatban voltak?
1996-ban miatta döntöttem el, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni. Majd 2004-ben együtt voltunk az olimpián. Bronzérmesek lettünk, én egyéniben, ő pedig párosban Kozmann Györggyel. Innentől kezdve az az ember a példaképem volt, hirtelen versenytárs és barát lett.

Ellenfélként többször meg kellett küzdenünk, és ez közelebb hozott minket egymáshoz. Nagyon büszke voltam arra, hogy az az ember, akit kinéztem példaképnek, évek alatt baráttá avanzsált.

Az életben is vannak ilyen dolgok, mert kissrácként még másoltam a Tankcsapda-kazettákat, utána már megvettem a CD-ket, majd az élet úgy hozta, hogy találkoztunk Lukács Lacival, az együttes frontemberével, akivel a mai napig remek kapcsolatban vagyunk. Nekem ő is egy ikon, akire felnézek.

Tatai Tibor 1968-ban C-1 1000 méteren aranyérmes lett a mexikóvárosi olimpián. Majd 1971-ben csak ezüstérmes lett a világbajnokságon, és egy újságíró azt mondta neki, erre bárki képes. Tatai Tibor azt mondta, hogy ő csak „Bárki Attila"- ként nevezi magát, mert 40 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy valaki olimpiai aranyérmet nyerjen királykategóriában.
Nem hallottam még ezt, de valóban így van. Az ezer méter egyest nem lehet csak úgy megnyerni. Ha ezt bárki meg tudná csinálni, akkor könnyű lenne az élsport. De pont, hogy nehéz, és ez adja a szépségét. Egy embert nem lehet az alapján megítélni, amit egy adott versenyen nyújtott. Mindenkivel előfordul egy évben legalább egyszer, hogy indiszponáltan ébred. És ha ez a nap pont egy döntőre esik, akkor árnyéka vagy önmagadnak. Nincs olyan ember, aki minden nap száz százalékot tudna teljesíteni.

Vajda Attila olimpiai bajnokként, büszkén vonult vissza Fotó: Mudra László - Origo

A férfi kenusok a 2018-as világbajnokságon nem szereztek érmet. Hüttner Csaba szövetségi kapitány azt mondta, hanyatlik a férfi szakág. Mi kellene ahhoz, hogy jöjjön egy új Vajda Attila?
Nehéz kérdés, mert nincs rá egyértelmű válasz. Legfőképpen ember kell hozzá, aki képes ugyanezzel a motivációval odaállni, és képes lemondani dolgokról.

És persze nagyon fontos, hogy legyen szerencséje. Találjon egy jó edzőt, kerüljék el a sérülések. És persze az is fontos, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe, mint Cseh Laci, aki anno kapott maga mellé egy Michael Phelpst

– aki Athénban hat, Pekingben nyolc, Londonban négy aranyérmet nyert, Rióban pedig öt aranyérmet nyert. És egy picit mindig jobb volt nála. Nehéz a legjobbnak lenni, de hit és alázat nélkül nincs győzelem. Bízom benne, hogy a következő generáció sikeres lesz. Azért is foglalkozom gyerekekkel, hogy legyen erre hatásom. Egy felnőtt versenyzőt nem lehet átalakítani, egy utánpótláskorú picit lehet faragni. Egy abszolút kezdőt simán formálhatunk, és könnyebb helyes útra tenni.

A 2016-os visszavonulása után külföldön vállalt munkát. Miért jött haza Tajvanról?
Tajvanon remekül éreztem magam, nagyon hasznos volt tanulni és kultúrát látni. Sikeresen dolgoztam, azonban voltak szerződésbeli vitáink, ezek pedig beárnyékolták a munkakapcsolatunkat. Ez után Japánba mentem, ahol már megvolt a hároméves munkavállalói vízumom, de inkább hazajöttem, mert nem tetszett a munka. Én segíteni és tanulni mentem oda, a munkatársaim azonban ezt nem akarták. Úgy éreztem, ezért kár tízezer kilométerre lennem a családomtól, így hazaköltöztem.

Vajda Attila az edzősködéssel új motivációt talált Fotó: Mudra László - Origo

Hazaköltözött, de tősgyökeres szegediként Dunaújvárosban dolgozik. Miért?
Nincs különösebb oka. Így hozta az élet. Itt éreztem azt, hogy lehetőséget kaphatok. Szerencsésnek érzem magam, mert remek a közösség, a gyerekek. Családias az egész, nekem pedig ez nagyon tetszik. A kollégámmal ketten vagyunk négy csoportra, és folyton egymás munkáját elemezzük. Nem biztos, hogy máshol ezt így megtehetném.

Hogyan szokott kikapcsolódni? Szokott még focizni?
Most az egyesületünk felújításon megy keresztül – hála a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek – megújult a teljes csónakház. Áldatlan állapotok voltak itt, konténerekben öltözködtünk, vagy a fák alatt. A kikapcsolódásra mostanában nem jutott időm, mert nagyon sok a munkám. Az adminisztratív teendők, a gyerekek utaztatása, motiválása. A felnőtt versenyzők vannak a kirakatban, de a háttérországot a gyerekeknek kell biztosítaniuk. Az lenne az igazi, ha minél többen jönnének a környező településekről és iskolából, mert olyan dolgot akarunk nekik adni, amitől valóban egészséges felnőttek lehetnek, és ha szerencsénk van, egy nap még bajnokok is lehetnek. Szükségünk van rájuk.

A mottóm is az, hogy egészséges embereket akarok nevelni, nem pedig bajnokokat.

Bajnok jó, ha egy-két srácból lesz, de egészséges ember annál több.