Giro d'Italia, ahol kéz a kézben járnak a tragédiák és az igazi hősök
Két sportnapilap rivalizálásból indulva vált a világszerte egyik legtöbb figyelmet kapó sporteseménnyé a Giro d'Italia. A háromhetes olasz kerékpáros körverseny 102 éves történelme telis teli van érdekes sztorikkal, amelyek közül itt most tényleg csak szemezgetünk – igaz, mellényúlni nemigen lehet.
Amikor a La Gazzetta dello Sport milánói székházában 1908 kora nyarán megtudták, hogy a római rivális Corriere dello Sport a sikeres autó- és motorversenyek után a kerékpársportra is rátenné a kezét, Tulio Morgagni szerkesztő határozott és bátor lépésre szánta el magát: levelet írt Emilio Costamagna tulajdonosnak, valamint a kerékpáros rovat szerkesztőjének, Armando Cougnet-nak, és felvázolta a nagy tervet:
szervezzenek egy egész Olaszországot körbejáró kerékpáros versenyt.
Az anyagi forrásokban éppen nem bővelkedő tulajdonos rövid habozás után rábólintott a tervre. A szerkesztő lelkesedésének alapot adott, hogy a Gazzetta akkor már évek óta sikeres gazdája volt a lombard körversenynek (Giro di Lombardia), valamint a Milánó–San Remo viadalnak. Az elhatározást tett követte, és az 1908. augusztus 7-i lapszám első oldalán meg is hirdették a következő év nagy attrakcióját.
A sportszerűség jegyében Rómából megüzenték, hogy gratulálnak a bringaverseny elhappolásához, illetve, hogy 3000 lírával beszállnak a verseny díjazásába.
1909. május 13-án, hajnali 2 óra 53 perckor a milánói Piazza Loretóról rajtolt el az első Giro d'Italia 127 indulóval. A szervezők nem kímélték a merész vállalkozókat: a 2448 kilométeres távot mindössze nyolc(!) szakaszra osztották,
nem is csoda, hogy csupán 49-en értek célba ott, ahol a rajt is volt.
A dicsőségtáblára elsőként Luigi Ganna nevét vésték fel, aki három szakasz mellett az összetett versenyt is megnyerte.
Amikor a célba érést követően egy lelkes riporter odaszaladt hozzá, hogy megkérdezze, mit érez, ennyit mondott: „Azt, hogy lángol a seggem." (Me brüsa tanto el cü – ízes lombard dialektusban).
A hősök megkapták méltó jutalmukat: Ganna 5325 lírával gazdagodott, de még az utolsóként célba érő is kapott 300 lírát. Csak összehasonlításképpen: a Gazzetta igazgatótanácsának tagja, a lap kerékpáros rovatának vezetője, egyúttal a Giro versenyigazgatója, Armando Cougnet ebben az időben havi 150 lírát keresett.
Luigi Ganna: útépítőből legenda
Az első Giro-győztes munkáscsaládba született 1883-ban. Felcserepedve útépítőként dolgozott és sokat bicajozott: napi 100 kilométert otthona és milánói munkahelye között. Első veresenye a Giro di Lombardia volt 1905-ben, ahol mindjárt harmadik lett, amiért 18 líra ütötte a markát. Teljesítményével azonban felhívta magára Edoardo Bianchi figyelmét, aki havi 200 líra ellenében ajánlott neki helyet a csapatában. Ganna köszönte szépen és elfogadta, és nem volt hálátlan. Sorra hozta a dobogós helyezéseket a lombard körről, a Milánó–San Remóról, az 1908-as Tour de France-on pedig ötödik lett. Ugyanabban az évben 40.405 kilométerrel övé lett az egyórás világrekord, amit csak hat évvel később tudtak megdönteni. 1914-ben egy brutális bukás után visszavonult, és csak a kerékpár-, majd később motorkerékpár-építésnek élt. A Ganna Olaszország-szerte elismert márka lett. 1957-ben halt meg.Ganna sikerét a Piazza Castellón lévő Lancia-Peugeot ablakára kiragasztott telegramüzenetekből tudhatták meg az arra szomjazók, a szerencsés kevesek, akiknek volt telefonjuk a 33.68-as számon tájékozódhattak.
A Gazzetta is szárnyakat kapott a Girótól, az addig hetente két példányban megjelenő lap a verseny kezdetétől stabilan átállt a heti három megjelenésre, 1913 óta pedig valódi napilapként funkcionál.
A rózsaszín trikó
Nem meglepő, hogy az 1899 óta rózsaszínben tündöklő Gazzetta semmi mással össze nem téveszthető színében – a standokon sem vesznek el helyette egy Corrierét, ugye – pompázik a Giro összetett versenyében élen álló bringás trikója. Az már annál furcsább, hogy 1931-ben pattant ki valakinek a fejéből a gondolat, hogy ez így legyen.
Az első, aki viselhette a Maglia Rosát egy bizonyos Learco Guerra volt, aki megnyerte az az évi első szakaszt Milánó és Mantova között.
Fizetünk, csak ne indulj!
1926 és 1929 között sorozatban négyszer nyerte meg a Girót Alfredo Binda, aki a campeonissimo, azaz bajnokok bajnoka elismerést kiérdemlő Constante Girardengót váltotta a trónon. Már az első sikerei pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a szűkszavú és távolságtartó Binda a sportág történetének egyik legnagyobbja lett. Ötször nyerte meg végül a Girót (41 szakaszgyőzelménél csak Mario Cipollini tud eggyel többet felmutatni), 1927-ben 15-ből 12 szakaszt nyert, két évvel később pedig zsinórban nyolcat.
1933-ban megnyerte az első ízben kiírt Hegyek Király pontversenyt is az ötödik összetett elsősége mellé. Nem mellékesen háromszor nyert országúti világbajnokságot. Az öt siker mellé azonban összesen hatszor vehette fel a győztesnek járó 22 500 lírás pénzjutalmat, miután
1930-ban megkérték, hogy négy győzelem után legyen olyan jó és maradjon otthon, a pénzt így is meg fogja kapni.
A legnagyobb rivalizálás
Az 1930-as évek második fele Gino Bartaliról szólt, aki 1936-ban és egy évvel később is győzött, 1939-ben pedig második lett Giovanni Valetti mögött. 1940-ben egy bukás után addigi fegyverhordozója, Fausto Coppi vette át az uralmat a Legnano csapatánál, és meg is nyerte az összetett versenyt. A második világháború alatt eredeti formájában szünetelő verseny visszatérte után folytatódott a Bartali-Coppi csata, 1946-ban előbbi, 1947-ben utóbbi nyert. Bartalinak az volt az utolsó Giro-győzelme, Coppi viszont ötig meg sem állt. Előbbi 42, utóbbi 31 szakaszon viselhette a rózsaszín trikót, Bartali hétszer, Coppi háromszor nyerte meg a hegyi pontversenyt, és mindketten kétszeres Tour de France-győztesek.
Rivalizálásuk odáig fajult, hogy az 1948-as országúti vébén egymás segítése helyett addig hajszolták egymást, míg mindketten ki nem estek. Az olasz szövetség két hónapra eltiltotta őket. Bartali féltékenysége és gyanakvása az utolsó aktív éveiben már egészen beteges formát öltött: előfordult, hogy látta, amint Coppi az egyik Giro-szakaszon eldob egy kulacsot, és a célba érés után képes volt visszautózni, begyűjteni a „bizonyítékot", majd megvizsgáltatni a saját orvosaival, hogy kiderüljön, mit szed a rivális.
Csalódás, sem gyógyszer, sem varázsszer nem volt benne, csak szimpla tonik, amit bárki megvehet magának
– mondta el egyszer a Miroir de Sports című, egykor volt francia lapnak. De képes volt még ennél is tovább menni: a versenyeken rendre ugyanabban a hotelben foglalt szállást, mint Coppi, sőt a szomszéd szobában lakott, így, amikor a nagy ellenfél elhagyta a szállását, ő beosont a szobájába, és A-tól Z-ig átkutatott mindent. „Olyan szakértője lettem a gyógyszereknek, hogy meg tudtam mondani, a következő napi szakaszon milyen taktikával fog versenyezni Coppi, és milyen teljesítményre lesz képes."
Bartali az embermentő
Gino Bartali nem csak a hegyekben és a versenypályán volt hős, hanem a második világháború sötét éveiben is. Riccardo Gazzaniga olasz sportújságíró írta meg a történetet, miszerint a fasiszták titkosrendőrsége egy alkalommal két napon át hallgatta ki a rettegett Villa Tristében, ahol azt próbálták meg kiszedni belőle, miért kap a segítségét megköszönő leveleket a Vatikántól. Bartali annál híresebb és népszerűbb volt, hogy meg merjék kínózni (szemben sok száz honfitársával), így miután kitartott amellett, hogy csak cukrot és lisztet küldött a rászorulóknak végül elengedték. Pedig szó sem volt tartós élelmiszerekről: minden útján, amikor a Firenze–Assisi útvonalon edzett, a kerékpárvázban, amelyhez csak az ülést levéve lehetett hozzáférni, fényképeket és más fontos iratokat vitt, amelyek segítségével zsidók százainak készítettek hamis dokumentumokat. Távolabbi útjain, amikor Genovába vagy Svájcba ment kerékpárral, leveleket és pénzt vitt magával. És akkor még nem esett szó arról a zsidó családról, akiket a háza pincéjében rejtett el, vagy egy másik családról, akiket a kerékpárjához csatolt utánfutón menekített át Svájcba. Nem tudjuk pontosan, hány embert mentett meg Bartoli a fasizmus idején, nyolcszáz körül lehet a számuk – írja Gazzaniga.Itt a front, haza lehet menni
A két világháború szinte minden sportversenyt hosszabb-rövidebb szünetre késztetett. A második világháború idején Benito Mussolini ragaszkodott a nemzeti büszkeségnek tekintett Giro megtartásához, azonban miután az ország egyre nagyobb részén dúltak harcok, 1942-ben és 1943-ban már csak egy ún. pontgyűjtő versenyt rendeztek, de a másodikat már nem tudták befejezni, miután a szövetségesek partra szálltak Szicíliában.
101 verseny 100 győztese
Egyetlen évben, 1912-ben nem avattak egyéni győztest a Girón, ehelyett négyfős csapatok versenyeztek egymással, ahol minden szakaszon egy-egy csapat legalább három versenyzőjének be kellett érnie a célba, hogy pontot tudjanak szerezni. A verseny érdekessége volt, hogy a negyedik szakaszon lezúduló eső miatt több kisebb folyó is megáradt, számos út járhatatlanná vált, és több versenyző is eltévedt. A szakaszt törölték, helyette beiktattak egy kilencediket. A történelmi hűség kedvéért az Atala-Dunlop csapat nyerte a versenyt.
Azok a gyilkos emelkedők
A kerékpársport egyik leghíresebb hegymenete 11-szer szerepelt eddig a programban. Az olasz-francia határon található Stelvio hágó 24,3 kilométer, 48 kanyar, 1808 méter szintkülönbség, 7,45%-os átlagos emelkedés, ami a legdurvább részen 14%-ra kúszik fel.
Ennél már csak a Passo di Mortirolo kegyetlenebb, melynek nevében nem véletlenül van ott a „halál" (morte).
12,4 kilométer, 1852 méter szintkülönbség, átlagosan 11 százalékos emelkedéssel, de van, ahol 18 százalék. Anno a csúcsformában lévő Lance Armstrong is azt mondta, hogy a legkeményebb kapaszkodó, amelyen valaha is tekert.
Tragédiák árnyékában
A kerékpársport bizony veszélyes játék, sajnos a Girónak is megvannak a maga halottai. Az első Orfeo Ponsin volt, aki az 1952-es kiírás során a Merluzzáról lefelé ereszkedve bukott, majd belehalt a sérüléseibe. 1976-ban egy baszk kerekes, Juan Manuel Santisteban szenvedett súlyos fejsérülést a cataniai nyitó szakaszon, és a helyszínen életét vesztette. Tíz évvel később újabb tragédia történt, Emilio Ravasio bukott, de súlyos sérülései ellenére is befejezte a szakaszt. Nem sokkal a célba érés után azonban kómába esett, és két héttel később meghalt.
Az utolsó tragikus esetért, sajnos, nem kell messzire visszalapozni: 2011-ben a belga Wouter Weylandt ereszkedés közben bukott, és azonnal meghalt.
A mókának is jut azért hely
De hogy ne ilyen sötét gondolatokkal zárjuk a cikkünket, tekintsünk vissza a 2017-es verseny ötödik szakaszára, és nézzük meg, hogy Luka Pibernik hogy ünnepelte győzelmét az ötödik szakasz cataniai befutóján. A szlovén bringás csak azt felejtette el, hogy a kolomp, amit hall, nem a verseny végét jelzi, hanem azt, hogy már csak egy darab 6,2 kilométeres kör vár a mezőnyre. Pibernik ünnepelte magát, majd hátranézve azt látta, hogy a mezőny teljes erőből teker mögötte, ekkor kapcsolt, de már késő volt, a szakaszt pedig végül a kolumbiai Fernando Gavíria nyerte.
A 102. Giro d'Italia 2019. május 11-én indul Bolognából egy 8,7 kilométeres egyéni időfutammal. Az idei verseny is 21 szakaszból áll, melyek során összesen 3578,8 kilométert tesz majd meg a mezőny. Három évfordulóra emlékeznek a szervezők az útvonallal: a második szakasz Leonardo da Vinci halálának 500. évfordulója kapcsán a toszkánai Vinciből rajtol, a hetedik szakasz a 2009-ben súlyos földrengés által megrongált L'Aquilában lesz, míg a 12., Cuneo-Pinerolo szakasszal a 100. éve született Fausto Coppi 1949-es nagy diadalának állítanak emléket.
origo.hu
Itt a magyar hokiszövetség nyilatkozata
mandiner.hu
Figyelem! Jönnek a viharok, komoly bajra figyelmeztetnek
borsonline.hu
Tóth Gabi nem titkolja tovább: romokban van az élete
hirtv.hu
Bayer Zsolt: Gazember a családban
life.hu
A szülőkön múlik, hogy jó testvérek lesznek-e a gyerekek
vg.hu
Olajat talált a Mol Magyarországon
ripost.hu
Vasvári Vivien szívfacsaró üzenettel tett vallomást
origo.hu
Drámaian megváltoztak a Beverly Hills 90210 sztárjai az elmúlt harminc év alatt - képek
origo.hu
Minden száj tátva marad a Real-sztár őrjítően szexi, új barátnőjének fehérneműs képeitől - galéria
videa.hu
Alu paratha, a burgonyával töltött boldogságlepény -receptvideó ( hirdetés)
origo.hu
