Az atlétikát nem lehet kizárólag piaci alapon működtetni

Nagy sportdiplomáciai sikernek tartja Gyulai Márton, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségének tagja, hogy április közepén ismét beválasztották az Európai Atlétikai Szövetség döntéshozó szervébe, az úgynevezett tanácsba. Édesapja, Gyulai István 1984-ben került be a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tanácsába, 1991-ben nevezték ki a szervezet főtitkárává. A posztot 2006-ig, haláláig töltötte be. A V4NA interjúja.

Mekkora sportdiplomáciai siker az, hogy újabb négy évre tagja lett az Európai Atlétikai Szövetség tanácsának?
Utólag már bevallhatom, hogy kicsit féltem a tisztújító kongresszus előtt. Azért volt bennem némi izgalom, mert túl kézenfekvőnek tűnt, hogy az elmúlt négy év munkája alapján ennek folytatódnia kell.

Éreztem a bizalmat a tagság részéről, mégis az ördög nem alszik, és az ember hajlamos ilyenkor elbízni magát.

Bennem pedig inkább némi félsz volt. Utólag kiderült, hogy ez teljesen alaptalan volt, mert a legmagasabb szavazati aránnyal választottak meg. Ötvenegy tagországa van az Európai Atlétikai Szövetségnek, ebből ötven vett részt. Az oroszok nem lehettek ott Prágában a felfüggesztés miatt. Az ötven szavazatból negyvenhármat kaptam.

Gyulai Márton (balról a második) újabb négy évre tagja lett az Európai Atlétikai Szövetség tanácsának Forrás: European Athletics

Mit ér egy ilyen tanácstagság? Miként tud ebből profitálni a magyar atlétika?

Az alaptézis az, hogy egy tanácstag nem a hazáját képviseli, hanem az európai atlétikának az érdekeit kell, hogy nézze. Természetesen van arra lehetőség, hogy a magyar atlétika profitáljon ebből; de nem lehet ez a cél. A cél az, hogy miként tudjuk segíteni úgy az európai atlétikát, hogy az európaival együtt a magyarnak is jó legyen.

És miként tudják segíteni?
Lehetne az is előny, hogy így hamarabb szerzünk tudomást egy szabályváltozásról vagy egy pályázati rendszerről, de hadd mondjak mást. Szerintem ugyanis nem ez a fontos, hanem az, hogy ezek a tanácstagok a tapasztalataik, múltjuk, meglátásaik alapján miként tudnak közösen egy jó csapatot alkotni a sportág vezetésére. Tavaly tavasszal volt egy tanácsülés, ahol az egyik tanácstag készített egy SWOT-analízist, egy pénzügyi elemzést.

Ez alapján a tanács megszüntetett volna néhány pénzügyileg ráfizetéses versenyt.

Ott ültem - mint minden idők legfiatalabb tanácstagja -, és hallgattam a felszólalást. Az előterjesztés megszavazása előtt szót kértem. Rákérdeztem, hogy jól értettem-e, hogy úgy akarunk megszüntetni versenyeket, hogy nem lesz helyettük más. Öt versenyformáról volt szó, ráadásul a tagszervezetek képviselőinek megkérdezése nélkül hoztunk volna meg egy ilyen súlyos döntést.

Megfagyott a levegő, amikor kijelentettem, hogy én nem támogatom ezt a javaslatot. Egyórás vita után sikerült elérnem azt, hogy nem szüntettük meg ezeket a versenyeket.

Viszont azt a feladatot kaptam, hogy készítsek egy tanulmányt, hogy a törlésre szánt eseményeknek mi értelmük van. El kellett kezdenem kommunikálni az összes tagszövetséggel, hogy kiderüljön, miért és kik vesznek részt ezeken a versenyeken, milyen szintű atléták, illetve a pályafutásukban mennyire volt mérföldkő ez a verseny.

A lényeg, hogy sikerült három Európa-kupát megmenteni, amelyek igenis szerves részei az európai atlétikának.

Ezek szakági versenyek. A korábbi kérdésére válaszolva, a magyar atlétikának például ez azért jó, mert ezeken az Európa-kupákon mi, magyarok rendre érmeket nyerünk, és ezekből a fiatalokból később olyan atléták lesznek, akik felnőtt világversenyeken is döntősök lesznek, sőt érmeket nyernek.

A bronzérmes Márton Anita a női súlylökés eredményhirdetésén a glasgow-i fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Akkor lehet, hogy ez a verseny megmentői szerepe is az oka, hogy ilyen sok szavazatot kapott a kongresszuson?
Azt hiszem, hogy igen. Nagyon trendi manapság azt mondani egy sportvezetőnek, hogy üzletszerűen kell működtetni egy szövetséget. Vállalkozásszerűen. Mindenki menedzser akar lenni. De nagyon sokan elfelejtik azt, hogy felelősségünk van, hogy a sportág érdekeit nézzük. Az atlétikát nem lehet kizárólag piaci alapon működtetni sehol a világban. Mindenhol valaki beletesz pénzt. Még akkor is, ha nem biztos, hogy az megtérül. Különben nem lesz a sportágnak jövője.

A V4-ek sikerei

A magyar Gyulai Márton mellett más visegrádi országok is értek el sikereket az Európai Atlétikai Szövetség legutóbbi tisztújító kongresszusán. A 17 fős tanácsba nyolc új személy került be. A női egyenjogúság jegyében az eddigi kettő helyet már öt hölgy is helyet kapott. Elnökségi tag lett a szlovák Anna Kirnova. Az egyik alelnöke pedig a szervezetnek a cseh Libor Varhanik lett.

Arról mi a véleménye, hogy 2020-tól kikerülnek a hosszútávfutó számok a Gyémánt Liga-versenyekről?
Azt gondolom, hogy komoly hibát követett el a Nemzetközi Atlétikai Szövetség. Nem azáltal, hogy levette ezeket a versenyszámokat, hanem azáltal, hogy előtte nem egyeztetett a tagszövetségekkel.

Egy szövetség vezetésénél az a legfontosabb szerintem, hogy a tagországok érezzék a figyelmet, a törődést.

A versenyek megtartásánál is azzal érveltem, hogy azért lehetünk ennek a tanácsnak a tagjai, mert az európai országok akarták, hogy legyen Európai Atlétikai Szövetség. Így az a kötelességünk, hogy megnézzük, hogy mit is akarnak ezek az országok, és úgy cselekedjünk.

Jelenleg a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tanácsának nincs magyar tagja. A technikai bizottságban szerepel egy magyar, a kiváló célfotóbíró Horváth Judit Krisztina. Az ön édesapja, Gyulai István a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára volt másfél évtizeden át. Ön eljuthat egyszer majd ilyen magasságokba?
Ezt most túl korai lenne megjósolni. Az biztosan jót tenne a sportágnak, ha nemzetközi szinten is több, magas beosztású magyar képviselője lehetne. Remélem, hogy a következő egy-két ciklusban ebben is tudunk javulni.