Rafael Nadal of Spain poses with his trophy during a photocall at the Trocadero square, following his victory in the men's singles final match against Novak Djokovic of Serbia during the French Open on June 9, 2014 in Paris, France.
Vágólapra másolva!
Rafael Nadal sokak szerint a világ legjobb teniszezője. Ehhez az állításhoz azért Roger Federer és Novak Djokovic szurkolóinak, vagy az idősebbek közül Boris Becker és John McEnroe rajongóinak is lenne egy-két szavuk. Egy biztos: a spanyol minden idők legsikeresebb teniszezője salakos borításon. 2005 és 2018 között 11-szer a mallorcai nyerte meg a vörös borításon rendezett francia nyílt teniszbajnokságot. Amellett, hogy Nadal a Roland Garrost dominálja az egész karrierje során, a tavaszi salakos Mester-tornák közül a monte-carlóit 11, a madridit 5, a rómait 8 alkalommal nyerte meg. A 2017-es és 2018-as szezonban egy-egy vereséget szenvedett salakon, 2019-ben viszont két tornán is már az eldöntőben búcsúzott. Vajon egy korszakos zseni hanyatlása kezdődött el, vagy csak átmeneti rossz forma miatt nem láthatjuk a korábbi megszokott dominanciát?
A kezdetek
Rafael Nadal Mallorcán született és ismerkedett meg a sportág alapjaival. Nagybátyja, Toni Nadal fedezte fel a Rafában rejlő tehetséget, és kezdett el foglalkozni vele. Közösen jöttek rá, hogy hiába jobb kézzel ír, ha bal kézzel üti a tenyerest, sokkal eredményesebb teniszező válhat belőle. A kezdeti sikerek elég korán jöttek,
alig 19 évesen megnyerte Párizsban a Roland Garrost, ahol az uralkodása máig tart.
A teniszrajongók számára ez azért szokatlan, mert a francia fővárosban rendezett verseny Nadal érkezéséig talán a legkiszámíthatatlanabb Grand Slam-torna volt a négy közül, minden évben meg lehetett nevezni több esélyest is. A spanyolt viszont 2005 óta csak Robin Söderling tudta felülmúlni 2009-ben, félelmet nem ismerő játékkal, illetve 2015-ben az akkoriban verhetetlen Novak Djokovic győzte le. 2016-ban a harmadik fordulóban Nadal játék nélkül esett ki Marcel Granollers ellen. A spanyol két veresége mellett 86 győzelmet aratott karrierje során eddig a párizsi vörös borításon.
Mitől jó Nadal salakon?
A spanyol klasszisnak az a taktikája, hogy teljesen leszorítja a pályáról az ellenfelét, ha az nem tud elég hosszút ütni. Ha lerövidülnek az ellenfél ütései, vagy nincsen elég erő a játékában, a spanyol befutja, és már lendíti is a halálpontos tenyeresét.
A salak a leglassabb borítás, amely több szempontból is segíti Nadal játékstílusát.
Egyrészt a hihetetlenül jó fizikumával és lábmunkájával a nyerőnek tűnő ütéseket is utoléri, sokszor méterekről odacsúszva tudja megjátszani a labdákat, másrészt a mély salakon a lepattanás után lelassuló labdák mögé több ideje van odaérni, így gyakran akkor is inkább kifordul, hogy tenyerest üthessen, ha rajta kívül tízből tíz teniszező a fonákját használná.
Szavazzon!
Megnyeri-e Rafael Nadal a 2019-es Roland Garrost?
Harmadrészt a salakon jönnek ki a legjobban azok a pörgetett ütések, amelyekkel folyamatosan nyomás alatt tartja az ellenfelet, mert ezen a borításon magasra pattan a labda, nem pedig megcsúszik, mint Wimbledonban a füvön.
Ehhez jön, hogy Nadal mentálisan és fizikailag is az egyik legjobb a mezőnyben,
így a hosszú labdamenetek az ő malmára hajtják a vizet, mivel minden téren felőrli az ellenfelet. A háló másik oldalán álló játékos, ha azt tapasztalja, hogy sokáig nem tud nyerőt ütni, akkor elvállal egy kockázatos megoldást, ami gyakran hibához vezet.
Federer és Djokovic ellen
Nadal mellett a 2000-es évek második felében két másik korszakos zseni is berobbant a teniszvilágba. Roger Federer és Novak Djokovic is olyan ellenfele lett a spanyolnak, hogy a párharcaik sokáig beszédtémát fognak jelenteni a szurkolók számára. De miért tudták csak megszorongatni Nadalt, és miért nem tudták ledönteni a spanyol párizsi szobrát? Roger Federer játékstílusa nem a Garrosra termett: a lassú, magasra pattanó labdákat nehezen tudja a svájci az egykezes fonákjával megütni,
míg Djokovic ellen Nadal a 2015-ös találkozójuk kivételével mindig ki tudta használni azt a mentális fölényét, ami a korábbi győzelmeiből adódott.
Új időszámítás, régi szereplők
2016-ban Nadal és Federer számtalan egészségügyi problémával bajlódott, míg Djokovic motivációs válságba került, amit Andy Murray kihasznált, az év második felében bezsebelt két Grand Slam-trófeát és egy olimpiai aranyat. A spanyol és a svájci teniszezőt már a sérülések és koruk miatt sokan temették, viszont nagy meglepetésre, és a teniszt kedvelők legnagyobb örömére 2017 januárjában az Ausztrál Open döntőjében egymással játszottak. Melbourne-ben még vereséget szenvedett a mallorcai, de elindította utána azt a salakpályás dominanciát, amit 2018-ban is megismételt. Két évvel ezelőtt Rómában, 2018-ban pedig Madridban Dominic Thiem tudott nyerni Nadal ellen. A két vereség között a spanyol 50 játszmát nyert meg zsinórban.
A 2019-es szezon eddigi tapasztalatai
Az idei szezon is jól indult a mallorcai számára, Novak Djokovic ellen csak a döntőben kapott ki az Ausztrál Openen, és Indian Wellsben Roger Federer ellen is elődöntőzhetett volna, de sérülés miatt kénytelen volt visszalépni. A monte-carlói tornán a 12. győzelmével tovább építhette volna Nadal a nimbuszát, de óriási meglepetésre az elődöntőben kikapott az olasz Fabio Fogninitől, majd a barcelonai tornán szintén a legjobb négy között Dominic Thiemtől.
Ez egy nehéz nap volt, Fabio pedig kemény ellenfélnek bizonyult. Mentálisan nagyon nehéz feldolgozni a sérüléseimet. Az elmúlt 14 évben még nem játszottam ilyen rosszul salakon. Törvényszerű volt, hogy kikapjak, mert ma egy olyan játékossal játszottam, aki jobb volt nálam.
A barcelonai vereség után már nem érezte ennyire rosszul magát a spanyol, jobb volt a tenisze, kevésbé hátráltatta a sérülése. Thiem személyében egy olyan ellenfél múlta felül, aki élete legjobb formáját futja az idei szezonban.
Megkérdeztük Köves Gábort, a magyar teniszválogatott szövetségi kapitányát, hogy mi lehet az oka a spanyol gyengébb szereplésének:
Nadal a sérülései miatt nagyon kevés mérkőzést játszott ebben a szezonban, emiatt nem olyan a mozgása, mint az elmúlt években, nincs elég játékperc a lábában. Több lejátszott meccsre van szüksége ahhoz, hogy azt a dinamikus játékot tudja nyújtani salakon, amit tőle korábban megszoktunk.
A madridi és a római verseny után már tisztább lesz a kép, meglátjuk, hogy a Roland Garros idejére a címvédéshez megfelelő állapotba tud-e kerülni a korábbi tizenegyszeres győztes, vagy más nyeri meg a párizsi Grand Slamet.