Amikor még volt sikeres magyar ökölvívás
Gedó György Újpesten született, de gyerekkorát Békéscsabán töltötte, és ott is kezdett el bokszolni már gyerekként. Egy rövid kitérő után (Magyar Pamut SC) 1967-ben igazolt a Vasashoz, és a következő évben már magyar bajnoki címet szerzett, amit összesen még hét elsőség követett 1980-ig, pályafutása végéig.
Legnagyobb eredményét az 1972-es müncheni olimpián érte el, amikor Papp Lászlóval a ringsarokban aranyérmet szerzett papírsúlyban. Gedó kétszeres Európa-bajnokként érkezett Münchenbe (1969 Bukarest, 1971 Madrid), nem véletlen, hogy a papírsúlyú ökölvívó magabiztosan nyilatkozott fél évvel a világverseny előtt:
Három nagyszerű versenyzői évvel a hátam mögött, Münchenre is bizakodva tekintek. Nyugodt vagyok: mindent megteszek a siker érdekében, noha súlycsoportomban sokkal keményebbek, sokkal erőszakosabbak, sokkal szívósabbak lettek az ellenfelek. (Képes Újság, 1972. március 4.)
A müncheni olimpia előtt egyébként nemcsak ő, hanem Kajdi János és Orbán László is esélyes volt az aranyéremre, utóbbi kettőnek végül be kellett érnie az ezüstéremmel.
Gedó György 1975-ben a katowicei Eb-n még bronzérmet szerzett, majd egy kis időre abbahagyta az ökölvívást, hogy aztán visszatérve kijusson a moszkvai olimpiára, ami egyben utolsó mérkőzéseit is jelentette, a legjobb 8 között esett ki.