Társoldalunk:

A szocialista sportvezetésnek 12 500 forintot ért a történelmi vb-arany

2019.04.26. 05:59

Negyven évvel ezelőtt, 1979. április 26-án Észak-Koreában kezdődött el az az asztalitenisz-világbajnokság, amelynek csapatdöntőjében három magyar fiatalember, Gergely Gábor, Jónyer István és Klampár Tibor 5-1-re legyőzte Kínát, és ezzel megnyerte a phenjani világbajnokságot. Ez a bravúr azóta egyszer sem sikerült a magyar csapatnak, és a sportág jelenlegi helyzetét ismerve bátran kijelenthető, hogy egyhamar nem is fog.

A phenjani vb nemcsak a magyaroknak maradt sporttörténelmi esemény, hanem a koreaiaknak is, mivel ez volt az első alkalom, hogy Észak-Korea bármilyen sportágban világbajnokságot rendezhetett. Magyarországról a Népsport Hámori Tibort, a Népszava Lepies Györgyöt, a Magyar Hírlap Németh Pétert, a Magyar Rádió Vass István Zoltánt delegálta a vb-re. Külön érdekesség, hogy az eseményen Vass egyetlen európai rádiósként dolgozott Phenjanban, a Magyar Rádió történetében pedig ez volt az első és utolsó alkalom, hogy sikerült a távoli országból élő közvetítéssel jelentkezni.

Phenjan, 1979. Itt rendezték meg az asztalitenisz-világbajnokságotForrás: Sputnik/©2008 RIA Novosti, all rights reserved/Babanov Boris

A tévé nem adta a vb-t,  az esemény után Vass István Zoltán hozta haza azt a filmet, amely megörökítette a történteket.  Európában egyedül az NSZK-ban láthattak élő közvetítést az eseményekről. A nyugatnémetek tehát élőben nézhették a magyar csodát, amelyet Magyarországon rádióban hallgattak meg az emberek. A magyar újságírók egy telexszobában ülve küldték haza jelentéseiket, egészen addig, amíg Leipes György kezére egy koreai taxis rá nem vágta a kocsiajtót. A Népszava munkatársa innentől kezdve csak diktálni tudott.

A világbajnokság

Férficsapatunk az első fordulóban a hazai együttes, vagyis a KNDK ellen kezdte meg a világbajnokságot.

Magyarország-Koreai NDK 5-1
Jónyer-Jun Cso 2-0
Gergely-Jong Ho 0-2
Klampár-Hang Csol 2-0
Jónyer-Cso Jong Ho 2-1
Klampár-Jun Cso 2-1
Gergely-Hang Csol 2-0

Sikerült tehát a győztes bemutatkozás a házigazda ellen, húszezer néző előtt a hatalmas phenjani csarnokban.  Berczik Zoltán szövetségi kapitány elégedetten nyilatkozott, mert ő előzetesen sokkal nagyobb csatára számított.

Ugyanezen a napon este a lengyelek ellen aratott könnyed 5-0-s győzelem bizonyította be, hogy a magyar férfiválogatott tagjai a legnagyobb eredmény elérésére is képesek lehetnek. Azért is volt nagyon fontos ez a diadal, mert másnap a kínai csapat várt a mieinkre, az a kínai együttes, amelyet azt megelőzően az 1959-es dortmundi vb-n vert meg a magyar válogatott Berczik Zoltán és Sidó Ferenc álomjátékával.

1979. április 27. Magyarország-Kína 5-2

Klampár-Li Csen-si 2-1
Gergely-Liang Ko-liang 2-0
Jónyer-Kuo Jao-hua 2-1
Klampár-Liang Ko-liang 2-1
Jónyer-Li Csen-si 1-2
Gergely-Kuo Jao-hua 0-2
Jónyer-Liang Ko-liang 2-0

A pekingi állami tévé a mérkőzés előtt 60 perces dokumentumfilmben mutatta be a magyarokat. A kínai tévések a világbajnokság előtt Magyarországon is forgattak, mintha érezték volna, hogy a vb-n nagyon nehéz dolguk lesz.  A szenzációs ütközet kulcsmeccse a harmadik találkozó volt, amikor Jónyer István az előző vb egyéni ezüstérmesét, Kuao Jao-hua-t verte 2-1-re. Vesztett állásból, óriási játékkal fordított Jónyer. A magyar csapat 4-0-s vezetése után a kínaiak két meccset is megnyertek, de a hetedik találkozóval véget ért a történet, Magyarország 5-2-re nyert.

Aznap este még – amúgy lendületből – 5-1-re megvertük a franciákat is, így négy csoportmeccsből négy győzelemmel álltunk az élen.

1979. április 28.

A jugoszlávok edzője úgy döntött, hogy az egyéni versenyekre való tekintettel pihenteti legnagyobb ászukat, Surbeket. Milyen jól tette. A jugók Surbek nélkül csak 5-3-ra kaptak ki a magyaroktól, megköszönhettük az ellenfél kedves gesztusát.  Már csak azért is, mert ezen a napon újabb két összecsapás várt a magyarokra. Az Egyesült Államokat 5-0-ra, az NSZK-t 5-2-re vertük. Berczik Zoltán továbbra sem cserélt, azaz ezeken a meccseken is a nagy hármas állt asztalhoz.

1979. április 29.

Az utolsó, románok elleni 5-1-es magyar győzelemmel végződött csoportmeccsre a szövetségi kapitány pihentette Klampárt és Jónyert. Kreisz Tibor és az újonc Takács János állt az asztal mellé. Utóbbi mind a két meccsét megnyerte.

Jöhetett az elődöntő Japán ellen. Az óvatosság azért sem ártott, mert az előző vb elődöntőjében éppen ők győztek le bennünket. Phenjanban minden másképp alakult, mert a magyar csapat káprázatos játékkal 5-1-re nyert, és a döntőbe jutott, ahol a kínai válogatott várt rá.

1979. április 30.

Berczik Zoltán sírva rohant az asztalhoz. A szövetségi kapitány tíz éve dolgozott a válogatott élén, és Kína 5-1-es legyőzésével Magyarország megnyerte a világbajnokságot. 

Már a vb-döntő előtt, a fináléba jutást követően özönlöttek a táviratok Phenjanba.  A magyar állami sportvezetés – Buda István, az OTSH elnöke és Maróti János elnökhelyettes – biztatta a csapatot. Egy lelkes ausztrál autogramvadász levele is beesett a ládába. Ben Michel levelében arra kérte a világbajnokokat, hogy küldjenek neki aláírást. Pedig akkor még nem voltunk világbajnokok.

A magyar csapat a döntő napjának délelőttjén is edzést tartott. A nemzetközi sajtó hüledezett. Többen megkérdőjelezték a magyar szövetségi kapitány elmeállapotát. A kínaiak a szállóban pihentek.

Phenjan, 1979. június 27. A dobogó legfelső fokán a világbajnok magyar férfi válogatott Gergely, Klampár, Jónyer, Takács, Kreisz összeállítású csapata, jobb szélen Berczik Zoltán edző, kezében a díjjal a 35. asztalitenisz-világbajnokságon. Második a kínai csapat (balról), a harmadik helyen a japán és csehszlovák válogatottForrás: MTI/KNA

A döntőre 22.000 ember fért be a sportpalotába. Egyetlen szék sem maradt üresen. Egy helyosztó meccs zajlik, emiatt csúszik a vb-döntő kezdése. A kínaiak iszonyat idegesek. Gergelyék ultival próbálják elütni az időt, de aztán félredobják a kártyákat. Idegesek ők is. Klampár Tibornak születésnapja van. Közben a női döntő sem akar befejeződni, de a tévések az asztalt verik, hogy kezdjék már el, nem lehet tovább várni.

A döntő. Magyarország-Kína 5-1
Gergely Gábor – Kuo Jao-hua 2-0 (21:10, 21:18)
A kínai csodaadogatással próbálkozik, Gergelyt nem lehet kizökkenteni. A meccs végére a női döntőnek is vége, iszonyatos a kavalkád a teremben.

Jónyer István – Lu Csi-vei 2-0 (21:12, 21:19)
A fiatal kínai egyetlen pillanatig sem tudta megnehezíteni Jónyer dolgát.

Klampár Tibor – Li Csen-si 2-0 (21:17, 21:11)
Sima meccs, 3-0-ra vezet Magyarország az első három találkozó után.

Jónyer-Kuo Jao-hua 1-2 (21:17, 19:21, 19:21)
Botrányos meccs, botrányos bíráskodás. A döntő szettben a játékvezető megadott egy oldalcsuszát a kínainak, aki teljesen kizökkentette Jónyert. Szépítenek a kínaiak, 3-1 ide.

Gergely-Li Csen-si 2-1 (13:21, 21:9, 21:17)
Óriási mérkőzés, amelyben az első elvesztett szett után Gergely simán kiszerválja ellenfelét, és hatalmas poénokkal fordítja meg a mérkőzést.

Klampár-Lu Csi-vei 2-1 (17:21, 21:10, 21:11)
Az első játszmában Klampár állópingpongot játszik. Aztán beindul. A Budapest Tourist által kiutaztatott 30 magyar (micsoda szerencsés emberek) ordítanak a lelátón. Magyarország megnyerte a világbajnokságot.

A világbajnokságon Klampár Tibor nyolc ázsiai ellenféllel játszott, és valamennyit legyőzte. A siker azért is okozott szenzációt, mert az 1977-es világbajnokságon az akkori győztes kínai válogatott a tollszárfogással lepte meg a világot, nem beszélve arról, hogy vadonatúj ütőborítással jelentkeztek. A vb-t megelőző angol nemzetközi bajnokságon Kína 5-0-ra verte meg Magyarországot.

Phenjan, 1979. április 30. Az asztalitenisz-világbajnokságon aranyérmes férficsapat tagjai örömükben a magasba emelik társukat, Klampár Tibort. Balról (háttal) Jónyer István, jobbról Berczik ZoltánForrás: MTI

A magyar állami sportvezetés fejenként 12.500 forinttal jutalmazta a világbajnokokat.  Valamint elintézett a játékosoknak egy-egy soron kívüli gépkocsi-kiutalást. A kocsit azonban csak akkor kaphatták meg a világbajnokok, ha a soronkívüliség felárát (igen, akkor még volt ilyen) kifizették. Plusz átadtak még egy csomó kitüntetést is 1979. május 18-án. Érdemes felsorolni, kik álltak a szőnyeg egyik oldalán. Többen voltak, mint a vb-aranycsapat tagjai.

  • Buda István államtitkár, az OTSH elnöke
  • Varga László, a KISZ KB titkára
  • Maróti János és Nagy Tamás OTSH-elnökhelyettesek
  • Berzi Sándor, a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) sportosztályának vezetője
  • Obranovics Mihály, az MSZMP KB munkatársa.

A vb-aranyérmesek a Magyar Népköztársaság Sportérdemérmének arany fokozatát kapták meg. Kreisz Tibornak és Takács Jánosnak csak Elnöki dicséret jutott.

Klampár Tibor (b), Jónyer István (b2) és Gergely Gábor (b3), a fotón ők láthatók a phenjani világbajnokság eredményhirdetésén, a dobogó legmagasabb fokánForrás: MTI/Honéczy Barnabás

Ma már az is tudható, hogy a vb előtt nem sokkal Klampár Tibor és Takács János kiszökött az edzőtáborból. Már annyira unták a monotonitást, hogy nem találtak más megoldást. Berczik Zoltán – miután a két játékos hajnalban előkerült – azonnal hazaküldte őket. A szövetség vezetése először úgy döntött, hogy a két renitens nem utazhat Phenjanba.  Aztán – az utolsó pillanatban – győzött a józan ész, mert rájöttek, hogy Klampár nélkül semmi esélye nem lesz a magyar válogatottnak. A kiszabott 10.000 forintos büntetés összege csak 2500 forinttal volt kevesebb, mint a vb-aranyért kapott jutalom.

A kínai szövetségi kapitány phenjani idegességére jellemző volt az a nyilatkozat, amely így szólt. „Mi nem fogunk 27 évet várni arra, hogy visszaszerezzük a vb-címet. A magyarok ennyit vártak."

Liu Fu-jungnak ebben igaza lett. Magyar férfi asztalitenisz-válogatott azóta sem nyert világbajnokságot. Sőt, már az 1981-es újvidéki vb-n Kínáé lett az aranyérem – Magyarországot verték a döntőben.

Utóirat

A Szabad Föld 1985. május 25-i számában Vass István Zoltán írta meg, hogy az 1979-es phenjani vb hősei Ausztriába mennek játszani. A cikk részletesen taglalta, hogy az akkori magyar sportvezetés és sportsajtó egy része miként bánt a világbajnokság megnyerése után Gergely Gáborral, Jónyer Istvánnal és Klampár Tiborral.

Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor világbajnok asztaliteniszezők, miután átvették a Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság életműdíját az M4 Sport - Év sportolója gálán a Nemzeti Színházban 2019. február 14-énForrás: MTI/Illyés Tibor

Az ünneplés hamar befejeződött, utána jöttek azok, akik szerint okvetlenül fiatalításra lenne szükség a magyar férfi asztalitenisz-válogatottnál. Pedig a csapat 1981-ben Újvidéken még vb-ezüstérmes lett, 1982-ben pedig megnyerte a budapesti Eb-t. Mindez mit sem számított. Aztán 85-ben már azért kritizálták őket, hogy a nem túl magas színvonalú osztrák bajnokságba mennek játszani és pénzt keresni. Mert ugye 1979-ben arról szó sem lehetett, hogy a pályafutásuk csúcsán nyugatra engedje őket a sportvezetés.

Slusszpoén

Az 1988-as szöuli olimpián (a sportág ötkarikás bemutatkozása alkalmával) Klampár Tibor egyéniben a negyedik helyen végzett.

Vass István Zoltán emlékei

Cikkünkben már említettük, hogy Phenjanban egyetlen európai rádiósként Vass István Zoltán dolgozott. Most az ő visszaemlékezését olvashatják.

Phenjant szinte "kitakarították" a világbajnokság tiszteletére. Az épületek csinosan sorakoztak a főútvonal mentén. Később kiderült: csak az utcafronton. A gépjárműforgalom elhanyagolható volt, a parkolási gondok éppen ezért teljesen ismeretlenek voltak. Elvégre a magas beosztású állami és pártvezetőket leszámítva senkinek nem volt magánautója. A fő közlekedési eszköz a busz és a kerékpár volt. No, meg a metró, amit szovjet mintára építettek, állítólag a szovjetek. Azok tiszták és pontosak voltak. Igaz, a külföldiek nem nagyon tudták volna használni, hiszen egyetlen latin betűs felírat nem volt.

Kim Ir Szen, a Nagy Vezér 1979-benForrás: AFP/Kns

A szervező bizottság - vendégek nem kis meglepetésére - elegáns Volvo és Toyota személyautókat kapott a fontos személyek fuvarozására. (Mint kiderült, a minisztériumok engedték át előzékenyen - a Nagy Vezér utasítására - a világbajnokság időszakára.) A magyar vendégek magyarul kitűnően beszélő tolmácsot kaptak, ami nem volt nehéz, mert amikor a Koreai Népköztársasággal baráti viszonyt ápoltunk, a koreai háború után százával jöttek Budapestre tanulni diákok. A szállodában például volt telefonközpontos, aki folyékonyan beszélt magyarul. A magyar újságírók mellé kirendelt tolmács unaloműzőként elkérte egyikünk, "A 22-es csapdája" című regényét, s olvasás közben olykor felnevetett, ami egyértelműsítette: még az abszurd humort is tökéletesen értette.

A helyiek elképzelhetetlennek találták, hogy a külföldiek egy szál magukban is tudnak a városban közlekedni, enni, vásárolni. Ez utóbbit joggal, mert nem volt mit vásárolni. Az üzletek elképesztő áruhiánnyal küzdöttek, leszámítva a világbajnokság vendégei számára biztosított különös kantint, ahol a legfinomabb külföldi csokoládé és whisky is kapható volt. Ám - például a szálloda éttermében, az első reggelen, amikor reggelizni mentem - a népviseletbe öltözött pincérnők közül az egyetlen, aki tudott angolul, látva, hogy egyedül telepedtem le az asztalhoz, riadtan kérdezte: és a delegáció? Mire én: én vagyok a delegáció! Láthatóan nem hitte, s egyre váratott magára a kért étel. Mire odaintettem, s bizalmasan mondtam: a delegáció többi tagja később jön reggelizni. Azonnal kiszolgált.

Gergely Gábor, Klampár Tibor, Jónyer István, Takács János és Kreisz Tibor, a jobbszélen kezében a díjjal a válogatott edzője: Berczik Zoltán a dobogónForrás: MTI

A nagykövetségen mesélték: vigyázni kell, mert minden külföldieknek kiadott szállodai szobában lehallgató készülék van elhelyezve. Sőt, a nagykövetséget is lehallgatták. Nem akartam hinni a magyar nagykövetnek, amikor azt mondta, hogy a fontosabb megbeszéléseiket a követség nagytermében felállított sátorban (!) szokták tartani, nehogy illetéktelen fülek hallják, miről beszélnek.

Egy alkalommal - "tolmácsomat" lerázva - sétára indultam. A Tedong folyó partján lévő szállodából a túlparton lévő parkot megcélozva. A híd felénél jártam, amikor szemközt egy iskolás kislány közeledett. Amikor meglátott, lecövekelt, majd visszafutott a hídfőig, átment a híd túloldalára, s ott jött szemben ismét. Beléjük volt nevelve: az idegen eleve gyanús, kivált, ha fehérbőrű.

A 22 ezer néző befogadására szolgáló, kifejezetten a világbajnokságra épített csarnok minden alkalommal megtelt. Ám meglepő módon szinte mindig más arcok ültek a nézőtéren. Mint kiderült, a munkaversenyben jól teljesítő dolgozók jutalma volt a belépőjegy, ezért cserélődött napszakonként a publikum. Az egyetlen európai rádióriporter voltam, aki onnan közvetítést adott. (Se előtte, sem utána, azóta sem volt erre példa Magyarországon.) A technikai segítséget egy szőke fiatalember adta, aki folyékonyan beszélt oroszul. Mint mondta, a szervező bizottság kérte a Moszkvai Rádiót, adjon hozzáértő technikust. Minden bejelentkezés menetrendszerű pontossággal, meglepően jó hangminőségben történt.

Vass István Zoltán, aki egyetlen európai rádiósként közvetített Phenjanból 1979-benFotó: Polyák Attila - Origo

A világbajnokság akkori lebonyolítási rendje szerint a csapatversenyek befejeztével egy szünnap következett. Ez ott május elsejére (a nemzetközi proletariátus nagy ünnepére) esett. A hangszórók ünnepi indulókat zengtek. A város parkjában - a hatalmas Kim Ir Szen-szobor körül hömpölygött a tömeg. Az úttörők - persze csoportosan - öntudatosan meneteltek fel - alá. Mint megtudtuk, a nagyobbacskák percek alatt képesek voltak szét- és összeszerelni egy gépfegyvert. De a tavasz ott is gyönyörű volt, ám virslinek, sörnek nyoma sem volt. Szinte hihetetlen, hogy négy évtizednyi idő után ezen a politikai helyzet szinte semmit sem változott. Legalábbis az átlagember számára.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.