Születése helyén, az európai kontinens első és máig legnagyobb műjégpályáján, a Városligetben gyűltek össze azok, akik elfogadták a Magyar Korcsolyázók Országos Szövetségének (MOKSZ) meghívását, hogy megünnepeljék a sportszervezet fennállásának 110. évfordulóját.
Ha csak a bajnokok jöttek volna el, akkor is kicsi lett volna a jégpálya épületének díszterme, ugyanis
lehet, hogy nem vagyunk nagyhatalom a téli sportok terén, de korcsolyázásban nagyon is ott vagyunk a világ legjobbjai között
– mondta a szövetség elnöke, Kósa Lajos, miután az egybegyűltek megnéztek egy ötperces kisfilmet a sportág történetéről a korcsolyázás első hazai sztárjától, Kronberger Lilytől kezdve a Kékessy-Király pároson, Almássy Zsuzsán és a Regőczy-Sallai kettősön át a Phjongcshangban az első magyar téli olimpiai aranyérmet megnyerő rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig. A jelenlévők hangosan mondták a képeken feltűnők nevét, de volt, aki a hiányzókat is szóvá tette. „Szerencsére annyira gazdag a sportág története, hogy még világbajnok is kimaradt a válogatásból” – mondta a szövetség elnöke, amikor egy jelenlévő a gyorskorcsolyázó Pajor Kornélt hiányolta.
És valóban, téli olimpián eddig csak a korcsolyázók szereztek eddig érmet Magyarországnak, szám szerint hetet
(1 arany, 2 ezüst és négy bronz), az Európa- és világbajnoki érmek pedig ennél is számosabbak.
Az ilyenkor természeténél fogva előkerülő „honnan hová” kérdés sem maradhatott el, és, ha valaki aggódott volna a sportág jövőjéért, az megnyugodhat.
„A pocsolyás pályáktól indultunk, és az olimpiai aranyéremig jutottunk, amiben számtalan ember munkája van benne – mondta Kósa Lajos. – Ma már olyan feltételek között tudnak készülni a legjobbjaink, amivel felvehetik a versenyt a riválisokkal. Pedig így sem vagyunk könnyű helyzetben.
Short trackben olimpiai bajnoki címet nyertünk úgy, hogy nekünk 105 igazolt korcsolyázónk van, míg a dél-koreaiaknál ez a szám 300 ezer.
Nálunk 22 nagy méretű fedett jégpálya van, Kanadában több mint háromezer. Így kell tartani a lépést a riválisokkal.”
De már nem sokáig, ugyanis nagyszabású fejlesztések vannak folyamatban. Az épülő Nemzeti Korcsolyázó Központ sokkal több lesz, mint egy jégpálya.
„A nemzetközi szövetség, az ISU szóhasználatával egy »excellence center« jön létre, azaz egy olyan létesítmény, ahol valamennyi jeges sportág a legmagasabb színvonalú körülmények között tud készülni – mondta már a MOKSZ főtitkára, Schulek Csaba. –
Az NKK révén Budapestet szeretnénk korcsolyázó központtá tenni,
ahol kéthetente versenyek vannak. Ha valaki ide jön korcsolyázni, akkor az versenyezni jöjjön.”
Az elnök és főtitkár újra hangsúlyozta a Magyar Jégkorong Szövetséggel aláírt együttműködés fontosságát. „A korcsolyázók eddig mindig csak megtűrt kistestvér voltak a jégkorong árnyékában, de ez most megváltozik. Egyenlő mértékben fogunk hozzáférni az erőforrásokhoz és a lehetőségekhez, illetve megosztjuk egymással a tudásunkat, a tapasztalatunkat” – mondta Schulek Csaba.
A beszédek után felolvasták a szövetség első elnöke, Kresz Géza Torontóban élő unokájának, Kresz Lilinek, illetve a Svájcból író olimpiai 5., világbajnoki bronz- és Európa-bajnoki ezüstérmes műkorcsolyázónak, Almássy Zsuzsának a levelét is.
A szövetség vezetői után a sportolók következtek, egészen pontosan a phjongcshangi aranynégyes, azaz Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor, akik a két aranykovács edző, a kínai Lina Zsang (Csang Csing) és Bánhidi Ákos társaságában ültek ki egy fehér kanapéra.
„Ha ez a kanapé még tizenöt méterrel hosszabb lenne, akkor sem férne el rajta mindenki, aki hozzáadta a munkáját az olimpiai aranyéremhez” – mondta Bánhidi Ákos, rámutatva, mennyi ember mennyi munkája kell egy ilyen sikerhez.
A phjongcshangi döntő újbóli megtekintése után a négy fiú elmondta, már nem számolják, hányszor látták ezeket a képeket, de még mindig libabőrösök lesznek tőle. Liu Shaolin Sándor az aranyérem utáni újrakezdés és a motiváció megtalálásának nehézségeiről is beszélt, míg öccse, Liu Shaoang határozottan állította, neki nincsenek ilyen gondjai, ő eltökélten készül rá, hogy egyéniben is világ- és Európa-bajnok legyen.
A pályafutását egyelőre átmeneti szüneteltető Knoch Viktornak most nincsenek ilyen gondjai, míg Burján Csaba elmondta, a váltó akár a phjongcshangi, akár új összetételben – az amerikai testvérpár John Henry és Cole Kruger komoly erősítést jelenthet – is képes lehet megismételni a korábbi eredményeket. Ennek már jelét is adták, hiszen november 5-én világcsúccsal nyerték az 5000 méteres váltót a Salt Lake Cityben rendezett világkupaversenyen.
Tisztában vannak vele, hogy példaképek, és hogy miattuk kezdhetnek el egyre többen versenyszerűen is korcsolyázni, ami egybevág a szövetség terveivel, hiszen
a MOKSZ szeretné a 105 igazolt versenyző létszámát már a jövő évben 300-ra duzzasztani.
Az ünnepség hivatalos programjának zárásaként az olimpiai bajnokok Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, és a Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes társaságában leleplezték azt a márványtáblát, amelyen valamennyi magyar téli olimpiai éremszerző neve olvasható.
Végül, de nem utolsósorban elhangzott még két fontos bejelentés: november 27-én 17 órától az olimpiai bajnokok dedikálják az Aranypengék című könyvet, 2019. február 22-én, a phjongcshangi aranydöntő évfordulóján pedig első ízben rendezik meg a magyar korcsolyázás napját, amiből szeretne hagyományt kovácsolni a szövetség.