Vágólapra másolva!
Szeles Mónika nem akar edző lenni, mert anélkül is elégedett az életével. Jennifer Capriati szívesen visszatérne a teniszbe, de nem játékosként. A WTA Finals második napján a pályán a US Open két legutóbbi bajnoka mérkőzött, míg azon kívül a sportág korábbi legendái, többször GS-bajnokai mondták el a véleményüket a mai menőkről.

A WTA Tour legendái tartottak sajtótájékoztatót Szingapúrban: Szeles Mónika, Jennifer Capriati, Lindsay Davenport és Kim Clijsters őszintén mondta el a véleményét a mai tenisz egyik legizgalmasabb témájáról, a coachingolásról, de attól sem jöttek zavarba, hogy a mai menőket összehasonlítsák magukkal. Mindannyian vezették a világranglistát és összesen 19 egyéni Grand Slam-serleget gyűjtöttek.

Ő 13 évesen kezdett a profik között, én 14 voltam – kezdte az emlékezést Szeles Mónika. – Akkor még nem létezett a kor szerinti korlátozás szabálya. Gyakorlatilag a Touron nőttünk fel, de imádtuk, amit csináltunk. Ez volt a mi iskolánk a pályán és azon kívül is."

Lindsay Davenport (balról a második), Szeles Mónika (jobbról a második) és Jennifer Capriati (jobbról az első) az amerikai csapat 2000-es FED-kupa-győzelmének napján. A bal szélen Lisa Raymond, míg középen Billie Jean King. Forrás: AFP/Mike Fiala

"A tenisz volt a szenvedélyünk. Közösségi média hiányában sokkal visszafogottabb életünk volt, sokkal nehezebben lehetett megtalálni a teniszen kívüli életet.

Nem tudom, hogy a mi generációnk tagjai közül hányan vettek fel magassarkú cipőt egy kéthetes Grand Slam alatt. Nekünk egyetlen dimenzió, a tenisz létezett, december elejéig tartott a szezon, de ezzel együtt mindig nagy boldogsággal gondolok vissza azokra az évekre. Jenniferrel mi lőttük először a labdát mindkét oldalról keményen. Elképesztő meccseket játszottunk" – emlékezett a múltra lelkesen

Szeles Mónika, aki nem akar edző lenni,

nem tervezi, hogy a jelenleginél szorosabbra fűzze a kapcsolatát a tenisszel, bár Lindsay Davenport megígérte, hogy a következő napokban kicsit győzködni fogják Mónikát, hogy vállaljon többet.
Néhány fiatal játékosnak megvan a telefonszámom és tudják, bármikor felhívhatnak, ha kérdésük van az edzéssel, a versenyek beosztásával, vagy bármi hasonlóval kapcsolatban.

Ráadásul annyira unorthodox teniszt játszottam, két kézzel ütöttem mindkét oldalról, hogy nehéz lenne bárkinek a játékához hozzászólnom ezen a szinten"– hárította el Szeles Mónika az edzősködést firtató kérdést.

Jennifer Capriati nagyon eltűnt a nyilvánosság elől az elmúlt tíz évben. Igaz, előtte mindenki szeme láttára nőtt fel. Épp ezért is élvezte a csendet, hogy visszakapta a magánéletét.

Jennifer Capriati szívesen tért vissza a teniszéletbe Forrás: AFP/2012 Getty Images/Darren Mccollester

A szavaiból azonban az derült ki, hogy hiányzik neki a tenisz, még mindig ez az első számú szerelem és szívesen lenne edző, mert mindig ott motoszkált a fejében, hogy szeretne valahogy visszatérni a teniszbe.

Bizonyos versenyeken nagyszerűen játszanak, aztán leeresztenek, vagy nem tudják azt a szintet tartani, pedig bennük van a potenciál, csak hiányzik a keménység. A mi időnkben a játékosok sokkal kiegyensúlyozottabban teljesítettek, nem volt olyan kiszámíthatatlanság, mint ma "- fogalmazta meg a véleményét sommásan Jennifer Capriati.

A másik amerikai sztár, a manapság edzőként és kommentátorként is dolgozó Lindsay Davenport szerint az ő idejükben elképzelhetetlen volt, hogy az első 5-6 teniszező 16-18 versenyből 7-8 alkalommal már az első, vagy a második fordulóban kiessen.

Lindsay Davenport soha nem arról volt híres, hogy óvatosan fogalmazna Forrás: AFP/2016 Getty Images/Julian Finney

Ez egy szezonban maximum kétszer fordulhatott elő. Ehhez még azt is hozzátette, hogy akkoriban a Williams nővéreket, Capriatit, Szelest, vagy épp Justine Henint kellett legyőznie annak, aki jól akart szerepelni egy Grand Slamen, ami kicsit nehezebbnek tűnik, mint a maiak útja. Kim Clijsters annak örült, hogy akkoriban még nem létezett a közösségi média, mindenki jobban tudott a teniszre koncentrálni.
"Nem gondoljátok, hogy ma kisebb a teher, a nyomás a játékosokon?" – kérdezte Szeles Mónika a többiektől, majd megmagyarázta a kérdését, mondván, az ő generációjuk tagjait jobban megviselte egy mérkőzés elvesztése.

"A mostaniak könnyebben kezelik a vereséget.

Hosszútávon persze ez sokkal egészségesebb hozzáállás, remélhetőleg ezért is tudnak majd tovább teniszezni, később visszavonulni a maiak" – vélekedett Szeles Mónika, aki szerint

a jelen legjobbjai között több az interakció, nyitottabbak egymás élete iránt.

Szeles Mónikának jól áll a nagyköveti szerep Forrás: AFP/Valery Hache

Érdekes, hogy egyikőjük sem támogatja igazán az edzői segítséget a pályán, mérkőzés közben.

Persze néha egyembe jut, hogy bizonyos pillanatokban milyen jól jött volna egy edző a mérkőzésen, lehet egészen másképp alakul minden" – mondta kicsit tanácstalanul Capriati.

Davenport szerint

a coachingolás teljes bevezetése megint a top játékosoknak kedvezne,

mert még a top 60-ból sem engedheti meg magának mindenki, hogy minden hétre edzőt alkalmazzon, de ő azért nem ellenzi teljesen.

Coachingolás élőben, Angelique Kerber meccsén:

Azt viszont fontos lenne eldönteni, hogy a játékosok, vagy a szurkolók miatt fontos a bevezetése. Clijsters soha nem kérte a pályára az edzőjét, mert szerette maga kitalálni, megérezni, hogy mit kell tennie. Teljesen azért ő sem ellenzi, de szerinte szabályozni kellene azt is, milyen nyelven engedélyezett a coachingolás, mert az nem járja, hogy az angolt mindenki érti, de például, ha Wozniackinak ad tanácsot az apja lengyelül, akkor a többség csak találgat.

Ez egyéni sport, képesnek kell lenned egyedül gondolkodni. A papám mindig azt mondta mielőtt pályára léptem, hogy mozogj és gondolkozz. Amikor egy teniszmeccset nézek, azt szeretem a legjobban figyelni, hogyan jön rá egy játékos, hogy mit kell csinálni, min kell esetleg változtatnia.

Szeles szerint nagyon zavaró, hogy eltérőek a szabályok. A szurkolókat ez összezavarja. Jelenleg a WTA Touron engedélyezett a coaching, de a Grand Slameken nem. Bármi is lesz a döntés, egységes szabályok kellenek" – fogalmazott határozottan.

Sloane Stephens Forrás: AFP/Roslan Rahman


Este aztán két mai Grand Slam-bajnok megmutatta, hogy azért ők is képesek látványos, emlékezetes csatára. Igaz ezt nem is vitatta senki, ráadásul Sloane Stephens és Oszaka Naomi pont az a két teniszező, akikért érdemes jegyet venni, vagy a tévé elé ülni. A WTA Finals mezőnyében mindketten újoncok, de hogy itt a helyük az egy pillanatig nem volt kérdés.

Többek között az ilyen pontok jelentették a különbséget:

Az amerikai jobban koncentrált a döntő pillanatokban és a 3. szettre is több maradt benne, míg a fiatal japán mintha rosszul kezelte volna a helyzetet,

szokatlanul sokszor bosszankodott,

ha nem sikerült valami. Így nem meglepő, hogy Stephens nyerte a 2 óra 25 percig tartó csatát 7:5, 4:6, 6:1-re.

Ugyancsak a Vörös csoportban Kiki Bertens szetthátrányból fordítva nyerte meg első mérkőzését. A holland játékos a wimbledoni bajnok német Angelique Kerbert múlta felül két óra alatt hétfőn.

A nyolcfős vb-n a két négyes első két-két helyezettje kerül az elődöntőbe. A tornát veretlenül megnyerő győztes 2,36 millió dollárral gazdagodhat.

A párosmezőny sorsolását kedden tartják. Babos Tímea - oldalán a francia Kristina Mladenoviccsal - címvédőként lép majd pályára a viadalon.

Eredmény:
Vörös csoport, 1. forduló:
Bertens (holland, 8.)–Kerber (német, 1.) 1:6, 6:3, 6:4
Stephens (amerikai, 5.)–Oszaka (japán, 3.) 7:5, 4:6, 6:1