A női döntő előtt egy dologban biztosak lehettünk: bárki nyeri a meccset, szenzáció az eredmény. Ha Serena Williams, akkor meglesz a rekordot jelentő 24. egyéni Grand Slam-trófeája és alig egy évvel a gyermeke,
Olympia születése után megint a teniszvilág csúcsára ér.
Ha Osaka Naomi, akkor a 20 éves japán élete első Grand Slam-döntőjében legyőzi legnagyobb példaképét, jelképesen átveszi tőle a stafétabotot. Persze, olyan szenzációra senki nem számított, ami szombaton történt...
Margaret Court 1973. szeptember 8-án nyerte az utolsó, 24. Grand Slam-serlegét. Az amerikai nyílt teniszbajnokság 35 évvel ezelőtti fináléjában 7:6, 5:7, 6:2-re verte Evonne Goolagongot. Serena Williams is játszott már döntőt szeptember 8-án: 2001-ben a nővérével, Venusszal mérkőzött és kikapott 6:2, 6:4-re. Az volt egyébként
a tenisz történetében az első alkalom, hogy két testvér játszott
a fináléban és először fordult elő, hogy a meccset prime time-ban közvetítette a CBS országos televízió.
Afro-amerikai teniszező 1957-ben nyert először amerikai bajnokságot a női egyesben. Althea Gibson az utcán nőtt fel, Harlemhez közel. Szeptember 8-án, Forest Hillsben, a West Side Tennis Clubban rendezett US Championshipsen győzött a döntőben Louise Brough ellen. A trófeát az Egyesült Államok akkori alelnöke, Richard Nixon adta át neki.
Serena Williamset érte néhány kellemetlen, mondhatni váratlan vereség
az elmúlt években Flushing Meadowsban. Hatszoros bajnok a New York-i keménypályán, de 2011-ben kikapott a sokkal esélytelenebb Samantha Stosurtól a döntőben és a 2015-ös bukása a Roberta Vinci elleni elődöntőben szintén óriási meglepetésnek számított. Legutóbb 2016-ban indult és akkor Karolina Pliskova állította meg a legjobb 4 között.
A szombati volt a 107. mérkőzése a US Openen (Osakának a 13.), eddig 95 meccset nyert, csak Chris Evert előzi meg ezen a listán, aki 101-ig jutott.
Osaka Naomi az első pillanattól úgy teniszezett, mint aki
az Arthur Ashe arénába született és erre a meccsre készül azóta.
Megilletődöttségnek, idegességnek nyoma nem volt a játékában. Folyamatosan spannolta magát, csapkodta a combját, rázta az öklét. Nem látványosan csinálta ezt, pont annyira, hogy a saját harci szelleme, a koncentrációja ne csökkenjen. Túlzás nélkül állítható, hogy
leteniszezte a pályáról a példaképét.
Gyorsabb volt, agresszívebb, stabilabb, jobban adogatott, nem hibázott és a kritikus, fontos pontoknál rendre valami extra megoldással rukkolt elő – mindenben az idol fölé nőtt. A 3. és az 5. gémben brékelte az amerikait és 5:1-re vezetett. A játszma befejezése sem okozott gondot neki (6:2.)
Serena Williams csak abban reménykedhetett, hogy kitalál valamit, amivel zavarba hozza, kizökkenti ellenfelét. Ahogy addig játszottak, abban egyértelműen jobb volt a japán. Ehhez mindenképp javulnia kellett volna az első adogatásának, mert elég alacsony százalékban jöttek be a szervái. Arra láthatóan hiába várt, hogy Osaka Naomi majd megremeg. Semmi jelét nem adta ennek, nyugodt, magabiztos és elszánt volt minden mozdulata.
A második szett elején kezdett izgalmasabb lenni a meccs, mert Serena Williams játéka kicsit élesebb, pontosabb lett.
Az amerikai 2:1-re vezetett, amikor fogadóelőnyhöz jutott. A mérkőzés talán legnagyobb labdamenetét játszották, 19 ütésből állt, hihetetlen szögeket lőttek, Osakáé lett a pont. A következő brékpontot ásszal hárította a japán, majd a harmadikat egy nyerő szervával. Izzott az aréna, különösen, amikor egy ki nem kényszerített hiba a japántól a bréket jelentette a 36 éves édesanyának (3:1.)
Ez a fordulat azért is volt fontos Serena Williamsnek, mert a 2. szett 2. játékában
figyelmeztetést kapott a székbírótól coachingolás miatt.
Akkor ennek nem tulajdonított senki túl nagy jelentőséget, de mint később kiderült, a székbíró, Carlos Ramos döntése lavinát indított el.
Grand Slam-mérkőzésen az edző semmilyen formában nem segítheti a játékosát, csak bíztathatja. Ezt nagyon kevesen tartják be, vannak, akik különböző jelekkel kommunikálnak a meccs közben, mások gátlástalanul beszélnek folyamatosan a játékosukhoz, tanácsokat adva, a legtöbbször ennek semmi következménye, a székbírók valahogy nem szokták észrevenni.
Serena Williams azért akadt ki nagyon, mert
azt állította, hogy őt nem segítette Patrick Mouratoglou.
Soha nem tesz ilyet, még azokon a versenyeken sem használja az edzőjét mérkőzés közben, ahol engedélyezett, hogy bemenjen a pályára hozzá. Azt mondta a portugál székbírónak, hogy inkább kikap, de nem csal a győzelemért. Amikor 2:1-nél leültek, akkor vehemensen magyarázott Carlos Ramosnak, ismételgetve, hogy nem csalt, a portugál kérjen bocsánatot tőle és közölje a nézőkkel, hogy tévedett. Természetesen semmi nem történt. A meccs folytatódott és 3:1-nél úgy tűnt, elfelejthetjük az egészet.
Osaka Naomi azonban rögtön visszabrékelt (Serena Williams két kettőshibát is adogatott) és az élő legenda dühösen földhöz vágta az ütőjét.
Újabb szabályszegés, amiért már pontbüntetés jár.
A következő gémet tehát 15:0-ról kezdte Osaka Naomi, anélkül, hogy lejátszották volna a pontot.
Amikor Serena Williams megértette, hogy mi történt, újra a székbíróhoz ment, mert hirtelen felértékelődött a coachingolásért kapott figyelmeztetés, ha az nincs, akkor az ütő átformálását megúszta volna szóbeli ejnye-bejnyével.
Parázs hangulatú párbeszéd után folytatódott a mérkőzés.
Osaka Naomi pontot sem vesztett adogatóként (3:3), majd az amerikai elbukta a szerváját: szett és brékhátráyba, elég reménytelen helyzetbe került.
A pihenőben tovább mondta a magáét a portugál székbírónak, amiből az lett, hogy amikor visszatértek a pályára, Carlos Ramos bejelentette,
verbális gyalázkodás miatt egy játékra bünteti Serena Williamst,
tehát 4:3-nál nem kell adogatnia Osaka Naominak, mert egyből 5:3 lett.
Na, ez volt az a pillanat, amikor az aréna felrobbant. Serena Williams visszafogottan tombolt, sírt, panaszkodott. Bejött a pályára a főbíró és a supervisor is, de esély nem volt arra, hogy bármi megváltozzon.
Az amerikai annyira vehemensen tiltakozott, veszekedett, hogy félő volt, levonul a pályáról. Viszonylag gyorsan megnyugodott, hozta az adogatását (5:4), a közönség elementáris szimpátiatüntetésbe kezdett. Szegény Osaka Naominak ilyen körülmények között kellett odaállnia élete első Grand Slam-döntőjében, hogy a győzelemért adogasson. Ettől sem jött zavarba, megoldotta a feladatot, ami pontosan megmutatta a versenyzői adottságait, a bajnoki attitűdjét.
Az ünnepélyes eredményhirdetés általában azzal kezdődik, hogy a székbírót köszöntik, kap egy emlékplakettet. Carlos Ramost már rögtön a mérkőzés után kikísérte az arénából a főbíró – hatalmas füttykoncert közepette.
A New York-i publikumot nem érdekelte, hogy az elsőszámú közellenséggé vált portugál már nincs jelen: a ceremónia első percei alatt látványosan tüntettek a nézők. A feszültség, a hangzavar akkor csökkent, amikor Serena Williams megkérte a szurkolókat, hogy lépjenek túl a történteken, legyenek pozitívak és ne fújoljanak. A US Open 50 éve alatt nem láttak még ilyet, a nyertes és a vesztes is sírt, a vesztes vigasztalta a bajnokot, a bajnok elnézést kért a legyőzöttől.
A kérdés csak az, hogy 50 év múlva hogyan emlékeznek erre a döntőre? A nap, amikor majdnem botrányba fulladt az amerikai nyílt teniszbajnokság női egyes döntője, vagy a nap, amikor Osaka Naomi megnyerte az első Grand Slam-serlegét, 1 óra 19 perc alatt 6:2, 6:4-re verve példaképét, Serena Williamst?
Az interjúszobában már nyugodtabban értékelte a történteket Serena Williams. Próbálok pozitív maradni és a jó emlékeket magammal vinni.
Rosszul éreztem magam, amikor sírtam és Naomi is sírt. Ő akkor nyert és azok nem örömkönnyek voltak. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát abban a pillanatban, élete első Grand Slam-győzelmekor. Talán megszólalt bennem az anyuka és azt mondtam neki, hogy együtt átvészeljük ezt. Nincsenek jeleink az edzőmmel. Soha nem használtunk ilyeneket. Messze voltam tőle a pályán, amikor a székbíró szerint coachingolt.
Soha nem csinálunk ilyet, nincs rá szükségem, a pályán kizárok mindent, csak magam vagyok. Pont így tanultam meg, hogy az üzleti életben is magamra számítsak, amikor döntéseket kell hoznom.
A székbíró a döntésével ellopott egy pontot tőlem, mert nem csaltam, soha nem tennék ilyet, inkább veszítsek.
Mindig az utolsó pontig küzdök, a legnehezebb helyzetből is megpróbálok visszajönni. De Naomi nagyon, nagyon jól játszott.
Nehéz megmondani, hogy, ha nincs ez a konfliktus, akkor képes lettem volna szintet lépni és megfordítani a meccset.
Sokszor sikerült a pályafutásom során, de ez nehéz kérdés. Naomi nagyon koncentrált volt, ha bréklabdához jutottam, hatalmasat adogatott, van mit tanulnom tőle. Azért állítottam le a fütyülést, mert ő ezt nem érdemelte meg. Én sem. És a szurkolók sem. Mindenki a teniszért jött. Naomi elképesztő meccset játszott, megérdemli az elismerést, megérdemli a győzelmet"- értékelt nagyon sportszerűen Serena Williams.
Osaka Naomi a tenisz történetében az első japán, aki Grand Slamen tudott győzni, de az is érdekes, hogy a nőknél a legutóbbi nyolc Grand Slamet nyolc különböző játékos nyerte.
