A műúszás az egyik országban pont olyan, mint a másikban – mondhatják a sportszerető, ám talán kevésbé szakértő, lelkes rajongók. Vonzó dallamok, remek koreográfiai ötletek, hosszú víz alatti tartózkodás, még hosszabb lábak és nem mellesleg szemet gyönyörködtető sportolók – nagyjából így azonosítják a sportágat. Pedig minden nemzetnek megvannak a sajátosságai, amelyek másokéval összetéveszthetetlenek. A spanyol szinkronúszás is számos egyedülálló védjeggyel rendelkezik.
A spanyol szinkronúszást a kreatív, történeteket mesélő kűrök, az újító kűrruhák, az egyedi fejfedők és a meghökkentő koreográfiák fémjelzik. Láttunk már tőlük csontvázakkal teli elvarázsolt kastélyt, őrült rajongókkal tömött rockkoncertet, ezüstösen csillogó vízivilágot megjeleníteni, hogy csak a legemlékezetesebb gyakorlataikat említsük. Minden csapatprogramjukat hangeffektekkel tűzdelt zene kíséri, mely minden egyes hangsúlyos részt fokozottabban kiemel. Ezek során természetesen szívesen nyúlnak vissza a félsziget hagyományos zenei motívumaihoz, a flamencóhoz, a fandangóhoz vagy a fadóhoz.
Kűrdresszeiket minden alkalommal a kűr mondanivalójához igazítják, azonban ezen túlmenően a fejdíszeik is a legegyedibbek a mezőnyben. Ha a kűr megkívánja, akkor amolyan kapucnis kezes-lábasban ugranak vízbe, de ha úgy adódik, afrikai fonott, színes tincseket szimbolizáló „sapka" van a lányok fején. Minden részlet azt szolgálja, hogy a képi és zenei hatások által a közönség és a bírák a lehető legnagyobb mértékben azonosuljanak a kűr mondanivalójával.
Az olimpiai ezüst és világ-, valamint Európa-bajnok Carbonell egyértelműen a spanyol válogatott kiemelkedő alakja. A mediterrán országban nem titkoltan, már a 2020-as, tokiói olimpiára készülnek, így rangidősként ugrik vízbe Budapesten a katalán hölgy.