A teniszezők szezonzáró versenyét 1970-ben rendezték meg először Tokióban és az amerikai Stan Smith lett a győztes Rod Laver előtt. Már akkor is az volt az egyik különlegessége a viadalnak, hogy a csoportmérkőzéses lebonyolítás eredményeként, egy vereség nem jelentett kiesést. Az első években mindig másik városban jöttek össze az idény legjobbjai, de 1977-től 1989-ig, a New York-i Madison Square Gardenben otthonra talált, az akkoriban Mesterek-kupája (The Masters) néven futó csúcstalálkozó. Az ATP megalakulásával 1990-ben kezdődött az új korszak. Hivatalosan ATP Tour World Championship lett a versenyből, és tíz éven át Németország volt a helyszín – előbb Frankfurt, majd 1996-tól a Világkiállítás felvezetéseként Hannover.
Hannover után megint vándorélet kezdődött, Lisszabon, Sydney, Houston és Sanghaj után, 2009 óta folyamatosan London, az O2 Aréna a helyszín.
Évek óta nem cserélődött ki a mezőny annyira, mint 2016-ról 2017-re. A nyolc induló között négy újonc van (Alexander Zverev, Grigor Dimitrov, David Goffin és Jack Sock.)
Federer gyakorlatilag minden mutatóban fényévekkel jár a hét társa, riválisa előtt.
Még Nadal is messze van tőle az ATP Finals statisztikáit böngészve, ami akkor is igaz, ha kettejük legutóbbi, londoni találkozóját a spanyol nyerte a 2013-as elődöntőben (7:5, 6:3.) Tavaly annyiból izgalmasabb volt a helyzet, hogy az ATP Finals hatalmas serlegének a sorsa mellett a szezonvégi világelsőség is Londonban dőlt el. A megtorpant, megroggyant Djokovic kapott egy esélyt, hogy a frissen elvesztett koronáját egyből visszaszerezze Murraytől, de nem sikerült.
Nadal és Federer párbajsorozata, szárnyalása, rivalizálása, rekordjai, uralkodása megint egy magasabb szintre emelte a teniszt 2017-ben. A US Open végére helyre állt a rend: 2011. március 7. óta először Nadal és Federer nevével kezdődött a ranglista. Egyértelmű lett, hogy csak kettejük közül kerülhet ki a 2017-es, szezonvégi világelső. Federernek azért matematikailag minimális esélye maradt, bár az őszi versenyeken mindig sikeresebben szerepelt. Sanghajban a döntőben sorozatban negyedszer is jobbnak bizonyult Nadalnál, aki előtte megnyerte Pekinget és a US Opent (harmadszor.) Az év utolsó 1000-es versenye Párizsban úgy kezdődött, hogy a spanyolnak elég egyetlen mérkőzésen győznie, hogy garantált legyen a koronája. Federer ugyanis megint a testét, az egészségét helyezte előtérbe, és már a londoni ATP-világbajnokságra koncentrált, miután nyolcadszor is a legjobb lett Bázelben.
Rafa Nadal (1.)
Pályafutása során negyedszer, minden idők legidősebb teniszezőjeként, 31 évesen zárta a szezont az ATP-világranglista élén. Hat versenyen maradt veretlen, miután az első négy döntőjét elvesztette 2017-ben. 77 mérkőzéséből 67-et megnyert az idén. Kétszer volt döntős Londonban, de még nem győzött. A csoportellenfeleivel 17:3-ra áll. Egészen a hét közepéig bizonytalan volt az indulása a kiújult térdsérülése miatt. Erről itt írtunk bővebben:
Roger Federer (2.)
Elvarázsolta az egész világot a 2017-es teniszével, eredményeivel. Saját magát is meglepte már Melbourne-ben, és attól kezdve nem volt megállás. Senki nem nyert több serleget nála 2017-ben, jelenleg 7-nél tart, összesen 11 versenyből. Legnagyobb riválisát, Nadalt négyszer is legyőzte.
Wimbledonban, játszmavesztés nélkül hódított nyolcadszor és nyerte a 19. Grand Slam-trófeáját.
Már most tudja a decemberi felkészülésének minden állomását, de egyelőre Londonra koncentrál, ahol egyértelműen ő a legnagyobb esélyes, hetedszer nyerheti meg az ATP Finalst.
Alexander Zverev (3.)
A generációváltás megindulásának legsikeresebb alakja a 20 éves német, aki Melbourne-ben még kikapott Nadaltól a 3. fordulóban, de a római 1000-es döntőben Djokovicot verte (amikor már mindenki azt hitte, hogy a belgrádi magára talált), Montréalban - szintén mestertornán - Federert állította meg a fináléban. Nick Kyrgios egyelőre a mumusa, és az ősz nem róla szólt, de a játéka már megvan ahhoz, hogy bárkit legyőzzön, ha jó napja van.
Dominic Thiem (4.)
Nem torpant meg a fejlődésben. Másodszor kvalifikálta magát Londonra a 24 éves osztrák. Az egyenletesen megbízható teljesítmény mellett az átütő siker egyelőre hiányzik, bár ő az egyetlen, aki tavasszal, salakon le tudta győzni Nadalt. Egy versenyt nyert (Rio de Janeiro), 73 meccséből 58 találkozón győzött.
Kérjük, lapozzon a folytatásért!