Az egész világot lázas izgalomban tartó Folyd Mayweather–Conor McGregor találkozó lecsengése után végre igazi boksszal is foglalkozhatunk. Mert legyünk őszinték: ez a bunyó mindenről szólt, csak a profi bokszról nem. Színház, cirkusz, marketing- és PR-háború, amiben egyetlen jó dolog volt: jelesül, hogy a nagypofájú, de legalább bokszolni tudó versenyző (Mayweather) legyőzte a szimplán csak nagypofájút (McGregor).
A két bunyós összecsapása viszont az elmúlt egy évben, azóta, hogy az UFC ír üdvöskéje a Nate Díaz elleni második, győztes mérkőzése után a mikrofonba kiabálta Floyd nevét, valósággal rátelepedett a profi bokszra, és elszívta a levegőt mindenki más elől. Jöhetett itt bármilyen összecsapás, a gátőr kutyáját sem érdekelte egy percnél tovább. Talán csak a londoni Wembley Stadionban, 90 ezer néző előtt megrendezett Anthony Joshua–Vlagyimir Klicsko találkozó volt a kivétel – amit a nehézsúly múlhatatlan presztízse is segített, persze a remek szereposztás (a legendás nagy öreg a jövő bajnoka ellen).
Vannak olyan meccsek, amelyeknek sportértékük van, és vannak olyanok, amelyeknek show-értékük. A Mayweather–McGregor egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik
– mondta az Origónak Rácz Félix, a legnagyobb magyar profi bokszistálló, a Felix Promotion tulajdonosa. – Míg a Golovkin–Álvarez meccsen, súlycsoportoktól függetlenül két top tízes bunyós fog megmérkőzni négy szervezet övéért, addig itt volt ugye egy már visszavonult 49/0-s veterán (Mayweather), aki kesztyűt húzott, hogy meglegyen az ötvenedik győzelme, és egy 0/0-val álló kezdő (McGregor)."
A menedzser véleménye szerint a profi boksz nem nagyon húzott hasznot ebből a meccsből, bármekkora is volt a hírverés, nem úgy az első számú MMA szervezet, az UFC (Ultimate Fighting Championship).
Ezzel egyértelműen az UFC járt jól.
A profi boksznak a 19. század végéig visszanyúló tradíciói vannak, míg a UFC egy nagyon fiatal szervezet (1993-ban alapították, de igazán csak az elmúlt tíz évben tudtak szélesebb nemzetközi ismertséget szerezni – a szerk.). Ha valamelyiknek a kettő közül szüksége volt a szélesebb körben való bemutatkozásra, akkor az csakis az UFC volt.
Mondok egy példát: ha Magyarországon az utcán megállít, majd megkér valakit, hogy soroljon fel öt ismert profi ökölvívót, majd öt híres ketrecharcost, biztos vagyok benne, hogy míg bokszolókat fel tud majd sorolni, ketrecharcosokat nem."
McGregor ugyan vereséget szenvedett, de nem véletlen, hogy fülig érő szájjal hagyta el a ringet. Csak a meccspénze 50 millió dollár volt, ami elég csábító ahhoz, hogy újra a szorítóban lássuk.
Ennyi pénzt ketrecharcosként egy mérkőzéssel nem tud megkeresni. A legtöbbet fizető mérkőzése, a Nate Díaz elleni második meccse volt, amiért körülbelül 3 millió dollárt kapott. Ez azért hatalmas különbség."
Augusztus 26-án tehát Mayweather lerendezte McGregort, még egy hétig számolta mindenki az évszázad meccséből befolyó pénzeket, és tapsolt a nézettségi rekordoknak – de immár ideje a komolyabbra fordítani a szót. Szeptember 16-án Las Vegasban ugyanis rendeznek egy meccset, amelynek már valódi sportértéke van, és amit nem a nézettségi és pay per view grafikonok sámánjai, hanem a profi ökölvívás véleményformálói tartanak az elmúlt évtized legfontosabb meccsének.
Ezen a bizonyos összecsapáson négy világszervezet (az IBF, az IBO, a WBA és a WBC) középsúlyú öve lesz a tét, a küzdő felek pedig a kazah Gennagyij „GGG" Golovkin és a mexikói Saúl „Canelo" Álvarez.
A mértékadó The Ring magazinnál most éppen Golovkin a második, míg Álvarez a nyolcadik a súlycsoportokból független rangsorban, a BoxRec-nél viszont a mexikói az első, a kazah pedig az ötödik. A 35 éves Golovkin 37 mérkőzés után még veretlen (33 KO-TKO), míg a még csak 27 éves mexikói, jó latin-amerikai szokás szerint, már
51 meccsnél jár, és ezek közül egy döntetlen mellett csak egyet veszített el – Floyd Mayweather győzte le éppen négy éve,
2013. szeptember 14-én megosztott pontozással. Canelo (ez spanyolul fahéjat jelent, ami a vörös hajú jelzője) 49 győzelméből 34-et ért el kiütéssel.
Saúl Álvarez 1990-ben született a Mexikó középső részén található Guadalajarában. Hét idősebb testvére van, közülük hat fiú, és mindannyian profi bunyósok (2008 júniusában rendeztek egy gálát, amelyen mind a hatan ringbe léptek, hárman győztek, hárman kikaptak). Canelo két évig volt amatőr, 2003-tól 2005-ig – utóbbi évben megnyerte a mexikói junior bajnokságot, ami után
az edzője azt mondta, nem találnak neki megfelelő ellenfelet.
Úgyhogy beállt profinak. 2010-ben José Cotto ellen már a Mayweather–Shane Mosley meccs programjában bokszolt, és nyert, öt évvel később pedig a másik Cottót, José bátyját, a hatszoros világbajnok Miguelt is megverte egyhangú pontozással. Egyetlen vereségét Floyd Mayweathertől szenvedte el, de akkor még csak 23 éves volt, az amerikai pedig még komolyan vette a szakmát.
A másik oldalon is egy különleges szerzet áll majd. Gennady Gennadyovics Golovkin – innen a GGG becenév – 1982-ben született a Kazah SZSZK-ban lévő Karagandiban egy orosz szénbányász apa és egy koreai laborasszisztens anya gyermekeként. Két idősebb bátyja meghalt az orosz hadseregben szolgálva. Van egy ikertestvére, Max, aki most hozzá hasonlóan a kaliforniai Santa Monicában él. Álvarezzel ellentétben
Golovkin nagyon is pofás amatőr karriert tudhat maga mögött.
2003-ban világbajnok lett Bangkokban, ahol legyőzte az IBF később nagyközépsúlyú világbajnokát, Lucian Butét, majd a 2004-es olimpián ezüstérmet szerzett. 2010 óta a WBA, 2011 óta az IBO, három éve pedig már a WBC középsúlyú bajnoki öve is nála van.
De a helyzete olyan, mint az 1970-80-as évek nagy középsúlyú bajnokáé, Marvelous Marvin Hagleré: az amerikai egyszerűen „felfalta" a súlycsoportot, és nem maradt a 160 fontban, aki kiállhatott volna ellene. Így ő is lentről kapott ellenfeleket, ahol olyan legendák verték körbe egymást, mint Roberto Durán, Thomas Hearns és Sugar Ray Leonard – végül az utóbbitól elszenvedett vereség zárta le Hagler ragyogó pályafutását 1987-ben.
A szaksajtónál egyöntetűen ezt kezelik az év meccseként. „Ez már egészen más lesz. Igazi boksz, súlycsoportoktól független, két elit harcossal" – írja az ESPN szakírója, Dan Rafael. Az Álvarezt képviselő Golden Boy Promotionsnak (a korábbi profi világbajnok, Oscar De La Hoya cége) és a Golovkin mögött álló GGG-nek három hete maradt, hogy turbó fokozatba kapcsolja a mérkőzés felvezetését.
A jegyeket ugyan már július közepére eladták mind egy szálig ugyanabba a Las Vegas-i T-Mobile Arenába, ahol a Mayweather–McGregor volt,
de az igazi pénzt itt is a fizetős tévék hozzák, azaz az HBO Pay per View szolgáltatását kell minél több háztartásban értékesíteni. Ezért kellett nyilvános edzést tartani, amire ezernél is többen voltak kíváncsiak L. A.-ben.
Másra nem nagyon számíthatnak, mert itt nem lesz üvegdobálás, meg egymásnak feszülés a sajtótájékoztatón, ugyanígy a két bokszoló nem fogja egymást napi rendszerességgel melegebb éghajlatra küldeni. „Golovkin, most te következel, barátom! – mondta Canelo május 6-án, miután 12 menetben egyhangú pontozással elintézte Julio César Chávezt. – Ez már tény. Mióta profinak álltam, tizenöt éves koromtól fogva, soha senkitől nem féltem. Amikor megszülettem, eltűnt a félelem."
A történetesen a helyszínen tartózkodó Golovkin besétált a ringbe, és hasonlóan udvariasan válaszolt a kihívásra. „Rendkívül izgatott vagyok – mondta. – Ez most már egy egészen más történet.
Szeptemberben nem ilyen lesz a hangulat, az igazi dráma lesz.
Én készen állok. Azt hiszem, mindenki nagyon várja azt az estét. Ma viszont gratulálok Canelónak és a csapatának. Biztos, hogy a legkeményebb ellenfél, akivel pályafutásom során dolgom volt. Sok szerencsét szeptemberben."
„A két bokszoló valóban súlycsoportoktól függetlenül a világ legjobbjai közé tartozik, nem véletlen, hogy minden független szervezet összesített ranglistáján ott vannak az elsők között – mondta Rácz Félix. – Ugyanakkor ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól. Egyetlen közös tulajdonságuk a félelmetes ütőerő."
3:17-től Canelo, 9:05-től GGG a KO-királyok között:
A promóter szerint ez mindkét bunyós esetében veleszületett tulajdonság, egyben a legfélelmetesebb fegyverük is – viszont éppen ezért hatalmas taktikai csatára is lehet számítani, semmint nyílt sisakos bunyóra.
„Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül az fog nyerni, aki nagyobbat üt, hisz mindketten nagyütők.
Inkább az fog nyerni, aki jobban bírja az ütéseket.
Miután ilyen kemény meccse, és ilyen presztízzsel bíró meccse még igazán egyiküknek sem volt, biztos, hogy két tökéletesen felkészült srácot fogunk látni, nem úgy mint a Mayweather–McGregor meccsen, ahol csak az egyik volt fizikailag felkészült. Golovkin hihetetlenül tudja uralni a ringet, zárni a szögeket, beszorítani, majd olyan helyzetbe hozni az ellenfeleit, hogy azok ne tudjanak elmenekülni. Úgy megy utánuk, mint egy ragadozó, majd lecsap. Canelo viszont, ha kell, jól megy lábon, zárt a védekezése, kombinatív, pontos, és ha valakit eltalál, ott vége a mozinak, ahogy szokták mondani."
Canelo nem fut el a munka elől:
Ezért aztán mindketten zártan fognak bokszolni, mert pontosan tudják, hogy akár egy ütés a meccs végét jelentheti.
Ahogy a Canelót képviselő Oscar De La Hoya az ESPN-en mondta:
Hat-nyolc menet színtiszta pokol lesz, miután a fiúk felmérték egymást.
A találkozót középsúlyban rendezik, a szabályok szerint 160 fonton (72,6 kg) kell bemérniük, és ez inkább GGG-nek kedvez, Canelónak ugyanis ez lesz az első meccse ebben a súlyban, ő eddig jobbára nagyváltósúlyban (154 font, azaz 69,9 kilóban) bokszolt, de nem tart attól, hogy ne tudná felvenni a versenyt ütőerőben a kazahhal.
GGG sem a meló könnyebbik végét fogja meg:
„Lehet, hogy Golovkin erősebb nálam, nem kizárt. De szerintem az, ha valaki erősebb a másiknál, nem jelenti azt, hogy nagyobbat is üt. Megvan a magam ökölvívó intelligenciája, pontosan ütök, és jól időzítek, így a találataim legalább olyan erősek, vagy erősebbek is, mint az övéi."
Az biztos, hogy a – talán véletlenül – éppen a mexikói függetlenségi ünnepre időzített mérkőzés igazi háború lesz, amire jó előre dörzsölheti mindenki a tenyerét.
„Történelmi meccs lesz, az ökölvívás legnagyobb csatája, igazi mexikói stílusban, amire mindenki emlékezni fog" – mondta Golovkin feldicsérve még egy kicsit mindkettőjüket. Viszont az is biztos, ha itt nyer a kazah, akkor új vadászterület után kell néznie, egy vagy akár két súlycsoporttal fentebb, ahol sorban állnak a hozzá méltó kihívók: nagyközépsúlyban (76,2 kg) a mexikói Gilberto Ramírez, a britek volt olimpiai bajnoka, jelenleg az IBF világbajnoka, James DeGale nézne vele szembe.
A Las Vegas-i T-Mobile Arena már július közepére megtelt, most már csak a televíziók fizetős közvetítéseinek értékesítésén múlik, hogy mennyit tehetnek zsebre a bokszolók. Csak összehasonlításként a Mayweather–McGregor show szereplői 100, illetve 50 millió dollárral hagyták el a ringet, míg a világ két legjobb aktív bokszolója közül Álvareznek 5, míg Golovkinnak 3 millió dollár a garantált díjazása – ezt lehet szépen felhizlalni a Pay per View-val és egyéb szponzori pénzekkel.
Így látja a magyar bajnok
Megkérdeztük a középsúly magyar bajnokát, a legközelebb a Felix Promotion várpalotai gáláján ringbe lépő Bacskai Balázst is, hogy mit vár súlycsoportja (illetve korábbi súlycsoportja, mert most már nagyváltósúlyban fog küzdeni) két legjobbjától. „Először is azzal kezdeném, hogy szerintem a Mayweather–McGregor összecsapás szakmailag egy nagyon rossz meccs volt, az egyetlen jó dolog, hogy a bokszolni tudó Mayweather nyert. Olyan takarékosan bunyózott, hogy az égvilágon semmi extrát nem tett hozzá a meccshez. A Golovkin–Álvarez viszont egészen más lesz, kiemelkedően jó meccsre, hatalmas küzdelemre számítok. Mindkét bunyóst nagyon kedvelem. Szerintem Golovkin fog nyerni, de egy picivel jobban szorítok Álvareznek, az ő stílusa közelebb áll hozzám. Lehet, hogy ezek a srácok most még nem százmillió dollárért fognak bunyózni, de a mérkőzés sportértéke bőven kárpótolni fog ezért."
