Saját testét ajánlotta fel doppingprogramra egy amatőr bringás

Egy brit amatőr kerékpárversenyző, Bryan Fogel önszántából, saját magán próbált ki egy doppingprogramot, amiben a nagy orosz doppingbotrány főszereplője, Grigorij Rodcsenkov volt a segítségére. Minden csodálatosan működött, a sztoriból készült film pedig arra talán elég lesz, hogy megmentse az időközben Oroszországból megszökött Rodcsenkov életét.

Az amerikai Netflix tévécsatorna mutatta be az Icarus című filmet, ami egy első hallásra egészen hihetetlennek tűnő sztorit dolgozott fel. Bryan Fogel amatőr kerékpárversenyző gondolt egyet, és feltette magának a kérdést: vajon tényleg annyira hatékonyak a doppingszerek, és tényleg annyira könnyen átverhetőek a vizsgálatok, hogy megéri doppingolni, mert úgysem fog lebukni?

A válasz röviden: igen és igen. A program csúcsaként Fogel elindult az amatőrök Tour de France-ának nevezett Haute Route nevű kerékpárversenyen. A három-hét napos versenyeket az Alpokban, a Dolomitokban, a Pireneusokban vagy éppen a Sziklás-hegységben rendezik, ijesztően hosszú etapokkal és irdatlan szintkülönbségekkel.

A kaland felütéseként Fogel felkereste azt a Dan Catlint, aki az Egyesült Államok Antidopping Ügynökségének volt hosszú ideig a vezetője, és aki legalább ötven alkalommal ellenőrizte Lance Armstrongot – eredmény nélkül.

August 14, 2017

„Mindannyian doppingoltak, kivétel nélkül – mondja Catlin a profi kerékpárosokra utalva. - Egy kis tapasztalattal könnyedén ki lehet játszani az ellenőrzéseket. És a szerek sajnos működnek."

Ezt aztán Fogel is alátámasztotta, amikor ezt mondta: „Semmilyen káros mellékhatást nem éreztem. Energikus voltam, még jobban is aludtam, a regeneráció pedig maga volt a csoda."

Tegyük hozzá: Fogel a legjobb ellátást kapta, amiről doppingoló sportoló csak álmodhat. A program összeállításában az államilag támogatott orosz doppingbotrány első számú vezetője, a szocsi téli olimpia doppinglaborjának vezetője, Grigorij Rodcsenkov segített.

Grigorij Rodcsenkov, a téma szakértője Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Valeriy Melnikov

Ő állította be a szereket, és ugyancsak ő segített az ellenőrzések kijátszásában is. Talán mondanunk sem kell: amellett, hogy Fogel remekül érezte magát az embert próbáló verseny során, még véletlenül sem bukott le.

Szocsi szégyene

A 2014-es téli olimpia után kirobbanó, majd tetőző és az orosz sportolóknak a riói nyári olimpiáról történő kizáráshoz vezető doppingbotrány feltárása során megdöbbentő részletek sora látott napvilágot. Mind közül a legfontosabb az volt, hogy a játékok hivatalos doppinglaborját nemcsak az orvosi csapat, hanem az orosz titkosszolgálat, az FSZB is szigorú ellenőrzés alatt tartotta. Ők csempészték ki a doppingoló orosz sportolók mintáit, illetve helyettesítették őket tiszta mintákkal – mindezt a legmagasabb szintről érkező támogatással.

Fogelben is felmerült a kérdés, hogy vajon miért segít neki Rodcsenkov, ahelyett, hogy szépen meghúzná magát? A kérdésre a fogatás alatt kapott választ, amikor az egyre dagadó botrányban Rodcsenkov két munkatársa is elhunyt, máig tisztázatlan körülmények között. „Számára ez volt az egyetlen menekülési út. Biztos vagyok benne, ha nem áll a nyilvánosság elé, és nem válik világszerte ismertté, akkor ma már nem lenne életben" - mondja Vogel, aki a szoros együttműködés után már közel másfél éve nem beszélt az Egyesült Államokban, védő őrizet alatt élő orvossal.

Az EPO csak placebo?

Végtelennek tűnő hajsza után a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) végre elérte, hogy az 1999 és 2005 között zsinórban hét Tour de France-t nyerő amerikai bringást, Lance Armstrongot örökre eltiltsák a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI), illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) égisze alatt rendezett sportágak versenyeitől. Az Armstrong rovására írt hosszú bűnlajstrom egyik legfontosabb tétele az EPO (eritropoetin) nevű szer volt, ami a vörösvértestek számának növelésével javítja a szervezet oxigénfelvételét. Azonban egy holland gyógyszerkutató intézet (Centre for Human Drug Research) idén nyáron publikált tanulmánya szerint az EPO-nak semmilyen értékelhető teljesítményfokozó hatása nincs. Az igaz, hogy több lesz a vörösvértest, de ez nem jár együtt megnövekedett teljesítménnyel. A kutatók 48 nagyon jó amatőr versenyzőt (a UCI nem adhat engedélyt sportolóinak ilyen vizsgálatra) osztottak két csoportba. Az egyik csapat EPO-t kapott, míg a másik csoport csak placebót, majd egy nyolc hétig tartó kúra után egy Tour de France-etapot szimulálva felküldték őket a Mount Ventoux 21,5 km-es emelkedőjén, miután már letekertek 110 kilométert. A két csoport átlagos eredményei teljesen megegyeztek.