Viszonylag egyszerűen és röviden összefoglalható, hogy mi történt a szezon harmadik Grand Slamének első hetében.
A férfiaknál a legjobb 16 kiemelt közül tizenegyen jutottak el a 4. fordulóba, a nőknél tízen.
Ez parádés második hetet ígér, mert Stan Wawrinka, Karolina Pliskova és Petra Kvitova korai kiesése nem jelent pótolhatatlan veszteséget a mezőnyben.
Többen panaszkodtak, hogy a szokásosnál jobban csúszik a pálya, különösen ott, ahol a fű besárgult, vagy kikopott, de a sztárok ezt nem tapasztalták, illetve megállapították, hogy a szárazabb, naposabb időnek ez az egyik következménye, a másik a még gyorsabb játék, amit például Rafa Nadal kifejezetten kedvezőnek értékelt.
Lassan elkezdhetünk komolyabban koncentrálni arra, hogy összejön az elődöntőben a Big4, tehát a felsőágon Andy Murray megmérkőzik Rafa Nadallal, az alsón pedig Novak Djokovic párbajozik egyet Roger Federerrel a döntőbe jutásért.
Természetesen addig mind a négynek meg kell még nyernie 2-2 meccset, de az eddig mutatott forma alapján (csak a címvédő skót vesztett egyetlen játszmát útban a legjobb 16-ig) erre jó esély kínálkozik.
Azért ez annyira nem egyszerű mutatvány: a másik három Grand Slammel ellentétben, soha nem jött még össze a nagy négyes, a wimbledoni elődöntőben.
Ugyanakkor az is igaz, hogy 2003 óta mindig az egyikőjük emelhette magasba a győztesnek járó serleget. Itt érdemes megjegyezni, hogy a serleget nem kapja meg a bajnok, mert miután William Renshaw előbb végleg hazavitte a Field Cupot, majd a Challenge Cupot, a klub vezetése úgy döntött, nem kockáztat a jövőben, hiába nyeri meg bárki, sorozatban akár ötször is a versenyt (Renshaw-nak amúgy három is elég volt a XIX. század végén), a serlegnek csak a másolatát kapja meg.
Igaz ugyan, hogy már akkor is néhány ezer fontos nyereséggel rendezték meg a viadalt, de odafigyeltek a kiadásokra, a felelős gazdálkodásra. Ez ma sincs másképp, csak kicsit gigantikusabb, globálisabb üzlet lett az All England Tennis Club eseményéből:
a wimbledoni profit, az elmúlt tíz évben meghaladta a 300 000 000 fontot (több mint százmilliárd forint),
ráadásul úgy, hogy a pénzdíj közben megháromszorozódott.
Visszatérve a gladiátorokhoz, nézzük, mi is kell ahhoz, hogy a péntek tenisztörténeti nap legyen. Első ránézésre Andy Murray-re és Novak Djokovicra egy árnyalattal könnyebb kihívások várnak, mint Rafa Nadalra és Roger Federerre.
A britek büszkesége kezdi visszanyerni tavalyi formáját, bár az is igaz, hogy nem panaszkodhat a sorsolására.
Hétfőn Benoit Paire próbálja majd útját állni, de nehéz elképzelni, hogy a szakállas francia búcsúztatja a címvédőt.
Soha nem bizonyult még jobbnak nála (kétszer találkoztak korábban), Wimbledonban nem jutott még elődöntőbe (Murray-nek ez lehet a tízedik sorozatban) és a skótnak tekintélyt parancsoló a mérlege a franciák ellen: 25 mérkőzés óta veretlen.
A csípősérüléssel bajlódó Murray azt mondta a Fognini elleni győzelmét követően, hogy nem érzett ugyan fájdalmat, de a játékával és a mozgásával sem volt elégedett.
A hétvégét edzéssel tölti, mert a sérülése miatt, Wimbledon előtt kimaradt néhány tréning. Ha nyer, akkor az elődöntőbe kerülésért megkaphatja azt a Sam Querrey-t, aki tavaly elbúcsúztatta Novak Djokovicot. Persze, ahhoz még az amerikainak is győznie kell, a hozzá hasonló stílust képviselő Kevin Anderson ellen.
Valószínűleg kitört volna a teniszláz Magyarországon, ha Rafa Nadal a második hétfőn Fucsovics Mártonnal mérkőzik. Sajnos a 34 Gilles Müller már az első fordulóban jobbnak bizonyult a legjobb magyarnál és azóta is menetel, így ő lesz a spanyol ellenfele. Az idén a luxemburgi nyerte a legtöbb mérkőzést füvön és különösebb kockázat nélkül kijelenthető, hogy pályafutása legsikeresebb szezonját futja.
Életében először játszhat a negyeddöntőért Wimbledonban, ráadásul 2005-ben legyőzte itt Nadalt, igaz, öt találkozójukból az az egyetlen sikere, és a mallorcai 2011-ben már bizonyította, hogy füvön is előtte jár.
Müller egyik gyengéje, hogy a legjobbak ellen ritkán képes bravúrra: a legutóbbi 22 mérkőzéséből egyet sem nyert meg top ötös teniszező ellen.
Tekintettel arra, hogy Nadal 2011 óta egyszer jutott el a 4. fordulóig Wimbledonban, egyre többen hajlamosak elintézni őt egy kézlegyintéssel, illetve egyszerűen csak salakspecialistaként emlegetni. A 15-szörös Grand Slam-bajnok, amikor erre utaló kérdést kap, akkor a tényeknél maradva megemlíti, hogy azért nem véletlenül játszott öt döntőt Wimbledonban (kétszer győzött), és 16 évesen, a két évvel idősebbek között, elődöntőig ment a junioroknál.
„Soha nem az számított, hogy milyen borítású pályán játszunk. A legfontosabb a motiváció.
Mindig megvolt bennem a szenvedély, hogy jobb játékos legyek. Wimbledon nagyon különleges, kiemelten fontos esemény. Mindig arról álmodtam, hogy itt jól teniszezzek. Nagyon keményen dolgoztam, hogy ez sikerüljön, tudtam, milyen munkát kell elvégeznem a sikerért"-
magyarázta a 31 éves mallorcai, aki a golftól a focin át a teniszig, bármit is sportol mindig a maximumra törekszik. Azt vallja, másképp nincs is értelme, akiben nincs meg a versenyszellem, menjen inkább futni, ha mozgásra, sportolásra vágyik.
Nadal a kétnapos szünetet családi környezetben tölti. Kikapcsolódásként golfot néz, de nem játszik.
Edz és a két fiatal unokatestvérével lehet, hogy leáll focizni. Közismert, hogy sokáig focizott a tenisz mellett, de mint elmondta, ma csak ismerősökkel játszik, úgy is ritkán, mert vigyáznia kell magára és megkopott a tudása labdarúgóként. Örül annak, hogy Sergio Garcia, a profi golfos honfitársa, vagy épp David Beckham kiül a lelátóra a mérkőzéseikre, mert szerinte ez nagyon jó a tenisznek. Ha Rafa Nadal legyőzi Gilles Müllert, akkor a negyeddöntőben Marin Cilic jöhet, feltéve, hogy a horvát nem bukik el a spanyol Roberto Bautista Agut ellen.
Novak Djokovicról azt még korai lenne kijelenteni, hogy ott tart, mint mondjuk 2016 tavaszán, de egyértelműen kifelé tart a gödörből.
Olyan vagyok, aki abban hisz, hogy az életben semmi nem történik ok nélkül. Nem bántam meg semmit, de tudom, hogy bizonyos döntéseket előbb meg kellett volna hoznom. Amikor fut a szekér, szárnyalsz, akkor nem igazán gondolsz arra, hogy egy-két dolgon változtatnod kellene.
Aztán belekerülsz egy helyzetbe, amiből már kétszer, háromszor olyan nehéz kikerülni, mintha időben léptél volna. Most azon dolgozom, hogy emberként és teniszezőként is egy következő szintre lépjek.
Úgy érzem, messze még a pályafutásom vége, és amíg ég a tűz, megvan a szenvedély, a szerelem a tenisz iránt, addig megyek tovább"- magyarázta a szerb, akinek talán a legkönnyebb rivális jutott a nyolc közé kerülésért.
A francia Adrian Mannarinót tavaly is simán intézte el Wimbledonban (6:4, 6:3, 7:6),
és gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy most másképp történjen. A negyeddöntőben aztán visszavághat Dominic Thiemnek a Roland Garroson kapott fájdalmas leckéért, feltéve, hogy a fiatal osztrák túljut Tomas Berdychen (nem lesz könnyű.)
A nagy négyesből, papíron Roger Federerre várnak a legnehezebb napok. Hétfőn Grigor Dimitrov áll a háló másik oldalán. A bolgár parádésan kezdte a szezont, de az elmúlt 3-4 hónapban finoman fogalmazva is elég hullámzó lett a teljesítménye. Két egykori junior wimbledoni bajnok találkozik, csak az eddigi öt meccsükön nem sok babér termett Dimitrovnak és ilyen felállásban szinte lehetetlen kizökkenteni a svájcit, olyan az önbizalma.
Tudja, mit kell játszania és pontosan érzi, mint egy ragadozó, hogy mikor lehet lecsapni, meggyengíteni, megtörni az ellenfelet. Gyakorlatilag a játék minden elemében jobb, mint Dimitrov és fejben, mentálisan bőven előtte jár. Roger Federer még csütörtökön mosolyogva mesélt arról, bizony ma is gyakran előfordul vele, hogy idegesen, feszülten megy ki egy mérkőzésre. Olykor jobban izgul egy 2. fordulós meccs előtt, mint a döntőre készülve. Nem tudja az okát.
„Néha elfelejtsz mindent, kikapcsolod a külvilágot és csak a következő pont van a fejedben. Az egy nagyszerű állapot, akkor jó a fókuszod, a koncentrációd.
De nehéz ezt az állapotot elérni. Ahhoz nagyon sok mérkőzés, győzelem kell és szuper, ultra magabiztosság. Úgy gondolom, minél magabiztosabb vagy annál kevésbé kalandoznak el a gondolataid"- magyarázta Roger Federer, és, ha valaki, akkor ő már csak tudja.
A svájci amúgy, ha legyőzi Dimitrovot, akkor visszavághat Milos Raonicnak a tavalyi vereségért – feltéve, hogy a kanadai nem bukik el Alexander Zverev ellen. Elég nagy luxus egyébként egy napra ennyi csúcstalálkozót betenni.
Akinek hétfőre a centerre szól a belépője, lemarad Nadalról, Djokovic-ról, de nem csak emiatt bosszankodhat majd.
Egyelőre a hagyomány tisztelete miatt még tartja magát a középső vasárnap, mint szünnap, de nem lenne meglepő, ha néhány éven belül változtatnának a szervezők a programon.
A nőknél egy hét alatt csak annyival lettünk okosabbak, hogy a legnagyobb esélyesnek kikiáltott Karolina Pliskova nem a 2017-es wimbledoni bajnokságon nyeri meg az első Grand Slamét. A legjobb 16 közé négy olyan teniszező (Petra Martic, Ana Konjuh, Magdalena Rybarikova és Caroline Garcia), jutott be, akiről elképzelhetetlennek gondolom, hogy szombaton őt ünnepelje majd a publikum, de amúgy teljesen nyílt a küzdelem.
