"Ez beszarás, olimpián. Nézz oda, meghal a pasi" – mondta 15 éve a jól ismert felvételen az azóta elhunyt Knézy Jenő. A sokat látott sportriporter is álmélkodva és nevetve bámulta, ahogy 2000. szeptember 19-én egy egyenlítői-guineai, úszni alig-alig tudó sportoló, Eric Moussambani végigszenvedte a 100 méteres gyorsúszást a sydneyi olimpia selejtezőjében.
Csoda, hogy a szerethető lúzerek egyik legismertebb alakjáról még nem született film, nála furább módon még nem jutott ki versenyző a nyári játékokra.
Úgy kezdődött, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a fejlődő országok megsegítése jegyében szabadkártyát adott az afrikai szinten gazdagnak számító Egyenlítői-Guineának. Csakhogy az országnak nem volt egyetlen hivatásos úszója sem.
2000 egyik áprilisi reggelén a helyi rádió bemondta, hogy aki szeretné magát kipróbálni a nemzeti úszóválogatott tagjaként, az jelentkezzen. Az akkor 22 éves Moussambani a fővárosban, Malabóban hallgatta a felhívást, és jelentkezett. Ugyan sohasem sportolt korábban, úszni se igazán tudott, de egy próbát megért neki az ügy.
Ki is választották. Nem volt nehéz dolga a helyi sportvezetőknek, ugyanis
ő jelentkezett egyedül.
Azonnal az úszóválogatott oszlopos tagja lett, néhány hónap állt a rendelkezésére, hogy felkészüljön a sydneyi olimpiára.
"A felkészülésem rendkívül nehezen alakult, hiszen edzőm sem volt, 50 méteres medencét pedig nem is láttam soha. A hétvégén lementem a folyóhoz vagy a tengerhez, és ott úsztam napi két órát.
Fogalmam nem volt, hogyan kell szabályosan úszni, a mell és a pillangó tempóit nem is ismertem"
– vallotta be utóbb.
"Életemben először 12 évesen próbáltam az úszást, amikor édesanyám szülőfalujában lementem a tengerhez. Medencét 2000. május hatodikán láttam először, a Hotel Urecában, de az is kicsi volt."
Sokat nem edzhetett, első medencés élménye után négy hónappal már Sydneyben kellett helytállnia. Nemcsak az úszótáv, már az utazás is hihetetlenül hosszú volt: Malabóból előbb a gaboni fővárosba, Libreville-be repült, onnan Párizsba, Hongkongba, majd Sydney következett. Három nap alatt ért oda a játékokra.
Amikor beléptem az úszócsarnokba, és megláttam azt a végeláthatatlan medencét, arra gondoltam, ezt én képtelen leszek végigúszni"
– nyilatkozta Friderikusz Sándor Az én mozim című műsorában.
Az első futamban a tadzsik Farhod Oripovval és a nigeri Karim Baréval került össze, de a hármas versengésből magányos úszás lett, a két rivális ugyanis kiugrott a rajtnál. A szöuli olimpiai bajnok brit Adrian Moorhouse a BBC szakkommentátoraként arra tippelt, az egyenlítői-guineai nem ér célba, de legalábbis a pályákat elválasztó kötélbe kapaszkodva evickél majd végig.
Való igaz, Moussambani már féltávnál teljesen elkészült az erejével, végül a
17 ezer néző fergeteges biztatása közepette, hatalmas szenvedés árán, 1:52.72 perc alatt csapott a célba.
Ez hét másodperccel volt gyengébb Ian Thorpe kétszázon úszott idejénél.
"Nagyon ideges voltam, én ennyi kamerát és nézőt még életemben nem láttam. De emlékszem, hogy úszás közben hallottam a tömeg moraját, és ez extra erőt adott ahhoz, hogy befejezzem a versenyt" – emlékezett vissza.
Az emlékezetes kapálózás után a Times egyik újságírójától, Craig Lordtól az Eric, az angolna becenevet kapta, és világszerte ismertté vált, rengeteg újságban, tévécsatornán adott interjút.
Malabóban egy transzparenst feszítettek ki az otthonára "Itt lakik Eric, az úszó" felirattal.
Moussambani az olimpia után még indult a perthi világbajnokságon, de már csak 50 méteren.
A formája azonban határozottan javult, hiszen 31.88-at úszott, ezzel négy vetélytársat is megelőzve a 88. helyen végzett.
A 2004-es athéni játékokra már saját zsebből finanszírozta a felkészülést, amely szomorú véget ért, ugyanis hazája olimpiai bizottsága elkeverte az útlevélfotóját, így akkreditáció hiányában nem szerepelhetett a 2004-es olimpián,
pedig időközben 57 másodperc alá szorította egyéni rekordját.
Ezzel az 1920-as években még világcsúcstartó lehetett volna, többek között a legendás Tarzant, Johnny Weissmüllert is leúszva.
Moussambani kvalitásait azonban edzőként szerette volna kamatoztatni, egy olajtársaságnál végzett munkája mellett heti négy edzést is tartott tanítványainak. Pechjére Londonba csak két atléta jutott ki Egyenlítői-Guinea színeiben, úszó egy sem.
