Van egy kazah rajongónk az olimpián

A téli olimpián nem a mi versenyzőinkről beszélnek a legtöbbet - bár Miklós Edit remek eredményeire sokan felkapták a fejüket -, ezért különösen meglepő, ha egy magyar sportolók iránt bolonduló külföldivel találkozik az ember. Olimpiai önkéntesként dolgozó tudósítónk megtalálta Szocsi legnagyobb piros-fehér-zöld fanatikusát.

A kazah születésű, de Cseljabinszkban élő Annát megelőzte a híre. A szobatársai egyben a munkatársaim is, tőlük értesültem róla, hogy Szocsiban dolgozik egy magyarmániás kazah-orosz önkéntes.

A húszéves, japán-angol szakon tanuló Anna első találkozásunkkor rögtön megajándékoz egy orosz mintás kesztyűvel, cseljabinszki hűtőmágnessel és némi kazah csokoládéval. Már ötször dolgozott sporteseményen önkéntesként, háromszor magyarok segítőjeként. "A rajongásom két éve kezdődött, amikor nálunk rendezték a cselgáncs Európa-bajnokságot. Úgy alakult, hogy a magyar csapat mellé osztottak be kísérőnek. Hihetetlenül szimpatikus volt a küldöttség minden tagja, de különösen Ungvári Miklós és Csernoviczki Éva, velük azóta is tartom a kapcsolatot" - meséli egy szuszra, a magyar neveket szinte tökéletesen ejtve.

"Tavaly nyáron éppen Cseljabinszkban volt a vízilabda Világliga szuperdöntője, akkor már tudatosan kértem magam a magyar csapat mellé. Óriási élmény volt látni a fiúkat, akik nem sokkal később világbajnoki címet is szereztek" - áradozik tovább Anna. Odaadása egyébként a Facebookon is tetten érhető, ismerőseinek nagyjából a tizede magyar.

Anna a tavalyelőtti női U19-es vízilabda-Eb-n, Cseljabinszkban

"Szinte minden pólóssal jóban voltunk, de sokuknak a nevét sajnos nem tudtuk jól kiejteni, így a társaimmal különböző beceneveket adtunk nekik. Bátori Bencét szomorú szeműnek hívtuk, Varga Dánielt egy nagyon aranyos orosz mesefigurához hasonlítottuk, Szívós Márton lett a szakáll, Madaras Norbert az olasz, Hárai Balázs volt az erős gyerek, és Hosnyánszky Norbert beceneve a papa lett, mivel pont abban az időszakban született gyermeke" - sorolja emlékezetből a válogatott tagjait.

Sohasem járt még Magyarországon, de amikor megemlítem neki, hogy idén nyáron nálunk lesz a vízilabda-Eb, rögtön fellelkesedik, talán jut hely neki is a magyar csapat közelében. Ha eljön, lesz ideje a magyar kultúrával is jobban megismerkedni, hiszen nem csak a sport érdekli. Kedvenc magyar színésze például a fiatalon elhunyt Kalocsay Miklós, akit több filmben is látott már.

A meteoritot is látta

Anna két és fél napot vonatozott, míg az uráli területről eljutott a Fekete-tenger partjára. "A repülőút hatezer rubel lett volna, a vonatozás ennek alig több mint a felébe került. Furcsa, mert ennyi pénzből amúgy Magyarországra is el tudnék repülni" - jegyzi meg, hozzátéve, hogy nem volt egyszerű a cseljabinszki mínusz 36 fokból átállni Szocsi tavaszi klímájára. Nagy szívfájdalma, hogy nem kerülhetett a magyar küldöttség mellé kísérőnek.

Lakóhelyéről, az Európa és Ázsia határán fekvő Cseljabinszkról sokaknak bizonyára az ugrik be, hogy egy éve ott zuhant le a meteorit, melyet az utcán gyalogolva ő maga is látott. Az egymilliós települést a köznyelvben sokáig csak Tankográd néven emlegették az oda telepített haditechnikai üzemek és az ott gyártott, mára legendássá vált T34-es tankok miatt, és ma is igazi ipari körzet, Anna sajnálja is, hogy a város levegője nem a legtisztább.

Anna nagy álma, hogy újra magyar sportolókkal találkozhasson. "Alig várom már, hogy megint jöjjenek Cseljabinszkba a magyar cselgáncsozók. A következő nyári olimpián mindenképpen akarok velük találkozni, de ha lehet, akkor még inkább a férfivízilabda-csapat mellett lennék segítő Rióban" - avat be a jövőbeni terveibe. De a kérdésre, hogy ki a személyes kedvence határozottan vágja rá: "Ungvári. Ő az abszolút favoritom a magyarok közül."

Tudósítónk itt írt a szocsi biztonsági helyzetről, a szokatlanul meleg téli olipiai időjárásról és az olimpia szebbik arcáról.