Így lett egy tomboladíjból aranyérmes bob

Vágólapra másolva!

Dan Jansent semmilyen csapás nem tudta megakadályozni a győzelem elérésében, Karl Schranz viszont hiába járt négy olimpián, mindvégig elkerülte a szerencse. A Salt Lake Cityben történt csalás megváltoztatta a műkorcsolya pontozási szabályát, James Bond dublőre olimpiai bajnok lett, a tombolán nyert fabob pedig minden képzeletet felülmúlt Chamonix-ban. Kedvcsináló sztorik a február 7-én lezdődő téli olimpiára.

A téli olimpiákról számos számos jól ismert, legendás történet ismert - hogy mást ne mondjunk, a sportrajongók között bizonyára kevesen vannak, akik nem hallottak a szemüveges brit síugróról, Eddie Edwardsról, a Sasról, nem látták a jamaicai bobcsapat szárnypróbálgatásait (vagy legalább a Jég veled című filmet), nem borzadtak el Tonya Harding és Nancy Kerrigan krimibe illő esetén. Akad azonban még számos kevésbé ismert, de hasonlóan érdekes eset.

Csoda a jégen, nem is egy

Az 1980-as, Lake Placid-i játékok jégkorongtornája akkora meglepetést hozott, hogy még a filmkészítőket is megihlette. A teljesen esélytelennek tartott amerikai válogatott Herb Brooks kapitány vezetésével a csehszlovákokat, a szovjeteket, majd a finneket is legyőzte, és olimpiai bajnok lett. Erre a sikerre sokan emlékeznek, nem utolsósorban a nemes egyszerűséggel csak Miracle (magyarul Csoda a jégen) címen vetített film miatt.

Volt azonban egy másik hasonló győzelem is, amelyet a mai szaksajtó csak "elfeledett csoda" néven emleget - és Brooks majdnem annak is részese volt. 1960-ban játékosként készülhetett a Squaw Valley-i játékokra, de John Riley kapitány az utolsó keretszűkítésnél kihagyta. A csapat százszázalékos teljesítménnyel nyert olimpiai bajnokságot, legyőzte a csehszlovákokat, a kanadaiakat, a szovjeteket és a svédeket is.

Egy csalás nyomán változott meg a pontozás

2002-ben, Salt Lake Cityben a műkorcsolyázók páros versenye óriási botránnyal zárult. A győztes Jelena Berezsnaja, Anton Sziharulidze kettős még a laikusok számára is nyilvánvalóan gyengébb produkcióval rukkolt elő, mint a végül második helyre rangsorolt kanadai Jamie Sale, David Pelletier páros. A közönség tüntetett, a kanadaiak nem akarták elhinni a történteket.

Az egyik pontozó, Marie-Reine Le Gougne már a szállodájába visszatérve megtörtén, és bevallotta az egyik szövetségi vezetőnek, hogy megvesztegették. Állítása szerint a francia szövetség elnöke, Didier Gailhaguet kérte tőle, hogy bármi történjék, az oroszokat hozza ki győztesnek, mert akkor cserébe az orosz pontozó segít majd a Marina Anissina, Gwendal Peizerat francia jégtáncos duónak aranyat nyerni.

Öt nappal később - noha a sportág szabályai ezt kizárják - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy határozott, hogy holtversenyt állapít meg, és a kanadaiak is megkapták az aranyérmüket.

Le Gougne és Gailhaguet hároméves eltiltást kapott, de az ügyet ennél komolyabban sohasem vizsgálták ki. A pontozás rendszerét viszont muszáj volt megváltoztatni, 2004 óta nem egymáshoz viszonyítják a kűröket, hanem az egyes elemek értékéből áll össze a végső pontszám.

Betegség, tragédia, pech - aztán győzelem

Dan Jansen amerikai gyorskorcsolyázó már a szarajevói játékokon is elindult, 500 méteren a negyedik lett. 1987-ben mononukleózison esett át, négy évvel később Calgaryban 500 és 1000 méteren is a legnagyobb esélyesnek számított, ám az olimpián kapta a hírt, hogy testvére, Jane leukémiában elhunyt. 500-on az első kanyarban kicsúszott, négy nappal később 1000 méteren világcsúcson belüli részidőnél ugyancsak elesett.

1992-ben Alberville-ben ismét negyedik lett a rövidebb távon, 1000 méteren pedig a 26. helyen ért célba. A következő két évben nem akadt nála jobb formában lévő versenyző: 1993-ban világcsúcsot repesztett 500-én, ő volt az egyetlen, aki a két olimpia között képes volt 36 másodpercen belül célba érni (négyszer is).

Lillehammerbe ismét csúcsfavoritként érkezett, de 500-on érmet sem szerzett, úgy tűnt, minden összeesküdött ellene. Ezer méteren aztán az egész közönség érte szorított, én Jansen pályafutása utolsó nagy versenyén világcsúccsal nyert, megszerezve az érmet, amiért tíz éven át annyit szenvedett. Családja zokogva ünnepelte, ő pedig egyéves kislányával a karján tiszteletkört korcsolyázott.

Tombolán nyert aranyérem

Amikor a bobozás szóba kerül, a legtöbben a jamaicaiak csetlő-botló társaságára asszociálnak, akikről még filmet is forgattak. De filmbe illő történet a svájciaké is: az 1924-es, Chamonix-ban rendezett játékokon egyetlen számban, négyesben avattak bajnokot, és a történelem első bobaranyát a svájciak esélytelennek számító egysége nyerte meg.

Eduard Scherrer egy falusi tombolán nyerte a bobot, és a barátaival Leysin utcáin próbálgatta. A L'Acrobat névre elkeresztelt eszköz olyan népszerűségre tett szert, hogy Scherrer viccből még az 1924-es olimpiai selejtezőre is nevezett, ahol meglepetésre a második helyen végzett, így indulhatott Chamonix-ban.

A helyszínen aztán kiderült, hogy az enyhe idő miatt erősen olvadó pályán a széles nyomtávú eszköz sokkal gyorsabb mindenki másénál. Az Eduard Scherrer, Alfred Neveu, Alfred Schläppi, Heinrich Schläppi összetételű csapat az első három futamot olyan fölénnyel nyerte, hogy a negyedikben már ki is kaphatott egy másodperccel a britektől, így is több mint három másodperces előnnyel lett olimpiai bajnok. A győztes négyes soha többet nem indult semmilyen versenyen.

A legnagyobb lúzer

Karl Schranz minden idők egyik legnagyobb síelője lehetett volna, de "csak" háromszoros világbajnok lett. A tiroli születésű síelő hihetetlen balszerencsés volt az olimpiákkal, már 21 évesen ott volt Squaw Valleyben, de megsérült. Így is rajthoz állt, hetetik lett lesiklásban és óriás-műlesiklásban.

Az 1964-es innsbrucki játékokra influenzásan érkezett, így is ezüstéremig jutott. 1968-ban, Grenoble-ben aztán az egész világ megismerhette a nevét. A szlalom első futamát megnyerte, a másodikban azonban megállt, mert azt mondta, egy pályamunkás megzavarta. Újra indulhatott, és bár elsőként ért célba, ismét összeült a versenybizottság, és 3:2 arányban megfosztották aranyérmétől - az indoklás szerint azért, mert kihagyott egy kaput.

Az összeesküvés-elméletek szerint azért nem nyerhetett, mert akkor megakadályozta volna, hogy a hazaiak csillaga, Jean-Claude Killy ugyanúgy triplázzon, ahogy azt 1956-ban Toni Sailer tette. Schranz nekifutott még az 1972-es olimpiának is, ott meg amatőr státusát vitatva zárták ki.

Őfelsége titkosszolgálatában

Akadnak olyan sportolók, akiknek az élete megihleti a filmvilágot, Bernhard Russi pont ellenkező utat járt be: ő előbb volt látható a filmvásznon, mint ahogy sportolóként sikeressé vált volna.

A svájci Andermattban született Russi 1968 januárjában indulhatott először Világkupa-versenyen. Egy évvel később őt választotta ki Peter R. Hunt rendező az Őfelsége titkosszolgálatában című James Bond-filmhez, amelyben a főhőst alakító George Lazenby dublőreként síelt.

Russi elég bevállalós figura volt. A forgatás alatt akkorát bukott, hogy kéztörést és nyakcsigolya-sérülést szenvedett. Aktív sportpályafutása végeztével indult a Párizs-Dakar ralin, és kétszer nekivágott a Matterhorn megmászásának is, de a rossz idő miatt mindkétszer vissza kellett fordulnia.

A sportban azonban szerencséje volt, összesen tíz Világkupa-versenyt nyert, 1970-ben és 1972-ben világbajnok, utóbbi évben, Szapporóban olimpiai bajnok is lett lesiklásban.

Tél vagy nyár, egyre megy

Egyetlen sportoló akad, aki mind a nyári, mind a téli játékokon aranyérmet nyert. Eddie Eagan 1920-ban félnehézsúlyú ökölvívásban, 1932-ben négyes bobban lett első. Eagan 1897. április 26-án született Denverben egy szegény család gyermekeként. A Yale-en, majd Oxfordban tanult és elismert jogász vált belőle. A második világháború alatt ezredesi rangig vitte.

Miután 1919-ben megnyerte hazája ökölvívó-bajnokságát, 1920-ban részt vehetett az antwerpeni játékokon, ahol aranyérmes lett. Tizenkét évvel később Billy Fiske bevette négyesbob-csapatába, így Lake Placidben is a dobogó legfelső fokára állhatott. 1967. június 14-én halt meg.

Sokkoló balesetek

Négy évvel ezelőtt, Vancouverben a játékok alatt halt meg Nodar Kumaritasvili. A 22 éves grúz szánkós egy edzésen óriási sebességgel kicsúszott a pályáról és egy oszlopnak csapódott. Messze nem ő volt azonban a téli játékok első halálos áldozata.

Az első olimpiai halálesetek 1964-ben történtek: az innsbrucki játékok előtt egy edzésen az osztrákok síelője, Ross Milne egy fának csapódott, majd egy brit szánkós, Kazimierz Kay-Skrzypecki veszítette életét.

1992-ben, Albertville-ben a svájci síelő, Nicholas Bochatay egy hóegyengető gépnek ütközött, rajta sem tudtak segíteni. A négy elhunyt sportolón kívül még egy osztrák orvos, Jörg Oberhammer halt meg: 1988-ban, Calgaryban a sípályát előkészítő gép alá esett.

1961-ben az Egyesült Államok műkorcsolya-válogatottja Belgiumban repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett, a 18 csapattag mindegyike életét vesztette. A tragédia ugyan nem a téli olimpia idején történt, mégis nagy hatással volt a sportágra - legközelebb 1968-ban nyert amerikai nő (Peggy Fleming), és 1984-ben amerikai férfi (Scott Hamilton) aranyat.